Remnant világa
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

S a világ illúziói összetörnek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Zwart Kaiser Szer. Nov. 09, 2016 1:55 am

A Nagy Háború 80 éve véget ért, és az emberiség megtanulta az összefogás értékét. 
Atlas kivételével minden királyság leépítette állandó hadseregét, és vadászképző akadémiákat hoztak létre, amelyek tanoncai megvédhetik a hétköznapi polgárokat az állandó veszélyforrástól: a Grimm lényeitől.
Bár Atlas folyamatosan fejlődő technológiájának egyik sarokköve a modern haderő, mégis bizonyította, hogy erejével nem él vissza, inkább ellenkezőleg; a békének és ártatlanok megőrzésének szentelik katonai eszközeiket. 
Kijelenthető tehát, hogy a királyságok közti béke szilárd alapokon nyugszik, és a nemzetek tanácsainak még csak meg sem fordul a fejében a háború lehetősége.
Mégis... Mindig lesznek olyanok, akiknek a béke nem lesz megfelelő. 
Vágy a hatalomra, vágy az így megnyíló bevételekre, az új lehetőségekre, a pusztításra... vagy csak egyszerű unalom. Mindig akadnak elemek, amelyek képtelenek lesznek elfogadni a békét, és a vele járó állandóságot.
Az utóbbi időben pedig azok, akik odafigyelnek a nagyvilág viselt gondjaira, érezhetik a még csak néhol felszikrázó, de egyre inkább lángra kapó feszültséget... Példának okáért, a Fehér Agyar szélsőséges terrorszervezete újabban egyre többet hallat magáról Vacuo-ban, és kezdik feltüzelni a korábban békés, nagyszámú faunnusz lakosságot is.
Ugyanúgy kétes híreknek számítanak a feketepiacra áramló, atlas-i technológiával fejlesztett harci robotok, és katonai kiegészítők. A királyság vezetői tanácstalanul állnak a kérdés felett, hogy ki csempészi ki hatalmas mennyiségben bűnözőcsoportoknak a technikájukat... Akár a legfelsőbb körökben is lehetnek árulóik.
Ugyanakkor, pont az efféle híresztelések miatt kezdeményezett az atlas-i tanács egy eseményt az országuk határain belül, amelyre meghívták Vacuo és Mistral képviselőit (Vale kimaradt, ugyanis velük egy külön kutatási egyezmény keretein belül ápolták kapcsolataikat a közelmúltban). 
Az ötlet a világ legnagyobb Por-kitermelő vállalkozásának, a Schnee Társaság vezetőjének az érdeme. Felajánlotta, hogy jó szándékuk kimutatásának érdekében több napos eseménysorozatot rendezne különböző helyszíneken, amelyek a Por feldolgozásával, és felhasználásával lennének kapcsolatban. Ez első hangzásra talán unalmasnak hangzik, de ne feledjük, hogy szinte minden vadász fegyverében van valamilyen Por-alapú fejlesztés... Nem mindennapi alkalom nyílik ennek az értékes anyagnak a közelebbi megismerésére, és ki tudja, ki milyen "ajándékokkal" gazdagodhatna efféle helyszíneken a saját gyűjteményéhez...

A lényeg tehát nektek, diákoknak, hogy akadémiáitokon is közzéteszik az eseményt, mint szabadon választható kirándulást. A távol maradt napok természetesen igazoltak lesznek...
Atlas mind a két akadémiára több léghajót is küld, amelyek kényelmesen, egy napos út keretében bonyolítják le az odajutást.
(Chernii, mivel te helyi diák vagy, az út természetesen rád nem vonatkozik. Az Atlas akadémia tanulóinak tanítás helyett ez az eseménysorozat lesz életbe léptetve pár napig, mint kötelezően ajánlott program.)
A hajók egyszerre érkeznek meg a fővárosba, majd a diákokat rövidesen a leszállást követően a helyi akadémiához kísérik, ahol már készül számukra az eligazítás.
Mind Shade, mind Haven nagyjából 20-30 önkéntes diákot küld a meghívásra, ám az atlasiakkal együtt több százan lesztek az iskola igencsak tágas udvarán.
- Köszöntök mindenkit! - Hívja fel magára a figyelmet egy fehér egyenruhás, kékhajú nő. Egy kisebb állványról beszél, kezében mikrofont tartva... A jól tájékozottak ismerhetik, mint Atlas egyik legfontosabb akadémiai kiképzőjét, és a Schnee család apjának legidősebb lányát, Eis Schnee-t. - Nagyon örülök, hogy mind megjelentetek ezen a kiránduláson. Bár talán még akadnak kétségeitek, higgyétek el, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk majd annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzétek magatokat ezalatt a pár nap alatt, amelyet itt fogtok eltölteni. Remélhetőleg sok új gyakorlati tudással, és tapasztalattal térhettek majd vissza saját iskoláitokba... A Por királyságunk egyik legértékesebb kiviteli terméke, de nem félünk beavatni másokat a háttérben rejlő munkálatokba, és titkokba, hogy aztán a jövőben ezeket felhasználva a lehető leghatékonyabb fegyverekkel védelmezhessétek országaitokat a Grimm fenyegetéssel szemben. - Kis szünetet tart, miközben helyi tanárok, és kisegítők kezdenek el útbaigazítani titeket. - A kollégáim most elvezetnek titeket a kollégiumba, ahol kipihenhetitek az út fáradalmait. Holnap reggel újra találkozunk, addig is jó pihenést kívánok számotokra!
És így is történik, a kollégiumban egész szárnyakat szabadítottak fel a külhoni diákok befogadására.
Vannak többszemélyes szobák a csapatokban, de különálló, egyágyas helyiségek is azoknak, akik egyedül vágtak neki a kirándulásnak.

Technikai dolgok:

Ebben a körben még nem kérek tőletek túl sokat.
Az akadémiáitokban amikor hírt kaptok az eseményről, jelentkezzetek rá valamilyen indokból kifolyólag. Tanári unszolás, esetleges haszonszerzési vágy, felsőbb évesek átzsarolják rátok a nekik kiosztott helyeket... Vaaagy, esetleg ténylegesen érdekel benneteket a fegyvereitek egyik legfontosabb részének a háttere.
Ezután játsszátok ki az utat, a köszöntő beszédet, és a kollégiumi éjszakát, mindenki olyan részletességgel, ahogy az neki tetszik. 
A kör ott érjen véget, hogy karakteretek megérkezik a másnap reggeli eligazításra.

Hogy ki kivel beszél össze, azt teljesen rátok bízom. Rengetek különböző diák és NJK érkezik a sulikból, így sok a lehetőség. A csapatok mehetnek együtt, más akadémiák képviselői összeismerkedhetnek Atlas-ban, de természetesen az se baj, ha valaki végig a sajátjaival, vagy esetleg csak önmagával marad, és nem von be mást a saját körébe. Ez a rész teljesen opcionális.
A küldetés ugyanakkor NRT típusú, hisz mivel sokan vagytok, nem volna lehetőség minden körben még azt is kivárni, hogy oda-vissza reagáljatok egymás postjaira.

Határidőt nem akarok megszabni, de ha valaki(k) miatt látványosan beragadunk, nem félek majd a szükséges ellenlépésekhez nyúlni.

Ha valakit érdekelnek további infók Eis Schnee-ről, itt találhattok róla egy képet, valamint egy rövidebb leírást.

Akinek további kérdése van, az forduljon hozzám!
Jó játékot!

Zwart Kaiser

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Chernii Perizit Vas. Nov. 13, 2016 10:02 pm

//Remélem nem én fogok minden kört kezdeni.//

Meleg. Egyike azon dolgoknak, amiket utálok, talán mert nem ehhez van szokva a testem, nem tudni. Álmatlanság, mikor nem tudok aludni, egy másik ilyen dolog. Az atlasi szobámban, szobánkban, meleg volt, a meleg miatt pedig nem tudtam aludni, három okom is volt rá, hogy ne szeressem. Kibújtam a takaróm alól és fordítottam egyet a párnámon, mert az kihűlt. Órák óta néztem a plafont és vártam az álmot, de csak nem akart jönni, akárhogyan forgolódtam, dúdolgattam, nem ment. Ásítottam, beleroppant az állkapcsom, nem fájt, de zavaró volt. A takaró és párna újrapozícionálása nem javított a helyzeten, még mindig fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Pihennem kellett, relaxálni. Elterítettem magam alatt a takarómat, megigazítottam a párnám. Elterültem az ágyon, a hátamon. Lehunytam a szemem, és ellazítottam mindenem, kiürítettem a fejem, reménykedtem, hogy egy idő után jobb lesz, vagy ha nem is lesz jobb, de legalább kipihenem magam. Így maradtam egészen reggelig, az ébresztésig.
Eljött a reggel, is-is voltam, a pihentség és álmosság között ingadoztam. Korán keltem, tovább nem bírtam hullapózban maradni, eh. Fölültem és elindultam megmosakodni. Hideg víz, ez mindig jó volt, felrázott, szerettem. Fölöltöttem az egyenruhámat, kiigazítottam magamon, és mivel nem volt semmi egyéb dolgom kiléptem az ajtón, majd elindultam felfedezni az iskolát. Barangoltam a folyosókon, nézelődtem, memorizáltam, emlékeztem. Az iskola épületét valamennyire ismerni akartam, ha már ez lett az új ’otthonom’. Láttam néhány helyen kisebb csoportokat pakolászni, nem tudtam miért lehetett, de megjegyeztem. Néhány óráig sétálgattam, figyeltem és tanultam. Egész otthonosnak kezdett érződni az épület.
Egy faliújságnál álltam meg, egy programhirdetés volt rajta. Megértettem a pakolás célját. Nem tudtam milyen, fogalmam sem volt, hogy akarok-e rá menni vagy sem. Kicsit elgondolkoztam. Tudás. Ha tudsz, kisebb eséllyel kerülsz hó alá. Nem akarsz hó alá kerülni. Kit érdekel, hogy nem akarod? Az életed múlhat rajta, ha hülye vagy. Több minden szólt a logika felől a jelentkezés mellett, mint az érzelmeimtől tartózkodásnál. Eldőlt, jelentkeztem, még ha nem is szerettem volna. Ez volt a helyzet, ehhez idomultam. Pár óra érdektelen semmittevés után, ahogy úsztam az árral, kint találtam magam az udvaron. Egy tanárnő beszélt, nem láttam sokat, egy magas fiú elállta a kilátást. Nem volt merszem arrébb zavarni, és a lényeget megtudtam a mondatokból. Sokan voltunk, szűkös helyem volt, feszélyezett, de kibírtam. Szóval valami gyárlátogatás lesz? Ennyi ötletem volt, logikusnak tűnt az elmondottak alapján. Megtartottam magamnak a gondolatokat, fura lett volna másoknak, ha elkezdek magamban beszélni. A hölgy végzett a monológjával, a tömeg pedig elindult befelé, megálltam oldalvást, és hagytam, hogy kikerüljenek. A végével indultam be, egy magas faunusz (Blanche) mellett, láttam a füleit. Felnéztem rá, kevéssel találkoztam eddig.
- Jó napot. – köszöntem és hozzá biccentettem, egyszerű, rövid. Hirtelen lehetett, de egy próbát megért az ismerkedésre. Kissé zavartan nézett körbe, legalábbis úgy láttam.
- Feltűnt, hogy nézlek? – Nézett? Nem vettem észre, de nem közöltem vele, gyorsan változott a téma, s mire reagáltam volna addigra máshol jártunk. Bemutatkozás, elfelejtettem, egy kéz jött felém. Fölhúztam a karom, majd félre toltam, a vállam vonalán kívülre, és beljebb léptem, a lábai elé. Elfeledkeztem, hogy ez most nem harc, nem kell a kiképzésem. Zavarba jöttem, elszúrtam, tudtam.
- Bocsánat! - ugrottam hátra, és egy kicsit meghajoltam bocsánatkérés gyanánt.
- [color=azure]Chernii vagyok, Chernii Kusnetsov Perizit.[color] - mutatkoztam be, és ellazítottam a kezem, ami addig félig ökölbe szorítva pihent a csípőm mellett.
- De hosszú neved vaaan! Ugye nem kell az egészet megjegyeznem? Mert a Cherniit még tudom, de a többi... El fogom felejteni. - kicsit meglepett a nyíltsága, de igyekeztem nem mutatni.
- Nem, ugyan, jó a Chernii is, Blanche. - mondtam, és láthatóan nem sejtette, hogy éppen gégén vágtam volna, hogyha nem állítom meg magam. Még volt remény! Örültem neki.
- Ú, köszönöm, ettől megkönnyebbültem Viszont mennem kell, a többiek még a végén eltűnnek, én meg nem akarok eltévedni. Holnap itt leszel? - mondta, hagytam beszélni. Udvariaskodás.
Figyeltem. El kellett mennie, de logikus volt, hogy találkozni fogunk még, ő nyilván amiatt jött, amire én jelentkeztem, tehát összefutunk ugyanazon a programon.
- Igen, itt. - feleltem és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra, hogy legyen jele az örömömnek, amit automatikusan nem mutatnék.
- Juppii - tapsolt egyet, és könnyedén hozzá lehetne képzelni, ahogy körbefordul egyszer örömében. - Akkor majd holnap itt, biztos megtaláljuk egymást. - elsietett, én csak utána néztem, egy ideig elbambultam. Rájöttem, hogy holnap reggelig még sok időm van. Megpróbálhattam aludni.
Sikerült, kipihentem magam másnapra, és a minap kikészített felszerelésemben mentem el az eligazításra. Reméltem, hogy ott lesz Blanche.


A hozzászólást Chernii Perizit összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 19, 2016 6:58 pm-kor.

Chernii Perizit

Chernii Perizit

Hozzászólások : 11
Regisztrált : 2016. Nov. 04.

Karakterlap
Hovatartozás: Atlas Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Blanche Legrand Hétf. Nov. 14, 2016 6:47 pm

Nem hagyhatta ki ezt a nagyszerű lehetőséget, ami ráadásul még igazolást is ad. Nem arról hires, hogy lógna órákról, ugyanakkor ha vannak ilyen események, előszeretettel ragadja meg őket, reménykedve valami izgalmas meglepetésben, amit az Akadémia nem tud neki biztosítani. Szó sincs arról, hogy ne kedvelné Havent, de be kell vallania, hogy az állandó órára járás helyett inkább gyakorlatozna – mindemellett akárhogy panaszkodjon is, biztos benne, hogy máshol is ugyanez a felállás. Tanulmányok, tanulmányok, tanulmányok, és majd valamikor későn gyakorlat… Vagy csak nagyon kevés az ő mércéjével mérve. Ez azonban nagyon sokkal kecsegtet, kezdve valami izgalmas csoportmunkával, esetleg valami mérkőzéssel, ami kiváltképp tetszetős lenne a számára, noha annyira azért nem reménykedik bennük, ahogyan arra gondol, hogy a Porral kapcsolatosan lesz ez az egész. Sebaj! Hiányozni ilyen dolgok miatt nagyon is jó dolog, elvégre megtörik az egyhangúságot!
Szóval amint lehetett, jelentkezett is erre a csodás lehetőségre, ahol visszakerülhet egy kicsit Atlas birodalmába, már most nosztalgiázva, noha alig haladt még a tanév. Ugyan sietett vele, nehogy véletlenül is lemaradjon róla, de ha nem így tett volna, akkor is talált volna magának helyet, méghozzá kitúrva valamilyen másik jelentkezőt, hadd mehessen ő, mit sem törődve azzal, hogy léghajóval fognak utazni egy hatalmas vízmennyiség felett. Sokkal fontosabb volt számára az általános egyhangúság megtörése, amit ezzel el is intézhetett.
Az utazásra kitűzött nap előtti éjszakán pakolt össze egy kisebb bőröndbe, majd másnap a léghajóra felszállva megtalálta magának azt a kabint, ahol tengetheti rosszulléttel telt perceit, ugyanis a víz, akárhogy próbálkozik vele barátkozni, még inkább nevezheti őt ellenségének képessége ellenére is. Az út azonban és szerencséjére nem tart sokáig, mindösszesen egy napot vesz igénybe, amit egyébként többségében csendesen tölt, hallgatva, miről is beszélgetnek a többiek, jó esetben nem keresve meg a kabinban lévő ágyát, betakarózva, rettegve a víztől. Nem enged ennek utat, inkább tényleg arra koncentrál, hogy minél több dolgot tudhasson meg, bár ezek többnyire használhatatlan információk, amik valóban csak a figyelem elterelésére megfelelőek, semmi másra. Azt viszont nem tudná megmondani, hogy megnyugtató-e az, hogy az iskolából is vannak még sokan, vagy csak egyszerű közönnyel tölti el – sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy tud az ottaniakkal is kapcsolatot teremteni, mert nincs a nyaka körül lánc, ami máshova és másokhoz kötné. Kicsit önállóan mocoroghat, mondjuk nem mintha emiatt lenne panasza: hajadonságával jár némi kedvezmény ilyen téren, még ha nem is olyan nagy.
Érkezésüket követően izgatottan rángatja macskafarkát, a fülei is enyhén megrezzennek néhányszor bizonyos időközönként, és nagy, csodálkozó szemekkel néz körbe az akadémia területén, ahova nem merte beadni a jelentkezést, tisztában léve azzal: úgyse jutna be a pszichológiai szűrés miatt. Várni persze nem kell sokat – ahogyan azt az atlasi kemény rendszertől megszokhatta és el is várta, azonnal tájékoztatja is őket a következő teendőkről egy nő fehér egyenruhában. Széles mosollyal hallgatja az általános közismertségnek örvendő Eis Schnee kisasszonyt, akinek szájából ahogyan elhangzanak a gyakorlati tudás és tapasztalat szavai, gyermeki lelkesedéssel villannak fel szemei, viszont az, hogy nem most azonnal látnak neki, mosolyát lehervadásra készteti. Némi elégedetlenkedéssel és türelmetlenkedéssel beletörődik az újabb várakozásba, ami az éjszakát öleli fel, és egy gyors, ösztönös terepszemlét tart, amíg a többiek is ott vannak – egyelőre nem szándékszik eltévedni, hogy aztán Havenben sorra kapja az igazolatlanokat, és ne tudják, hol is van.
Sokféle személyt talál, de főként a helyiekre kíváncsi, akiken persze ott az egyértelműsítő egyenruha. Mindegyik olyan fegyelmezettnek és engedelmesnek tűnik, mint maga az ország és annak rendszere, így túlzottan nem lepődik meg. Jó kondícióban vannak, de néhány kevésbé erősnek tűnő alakra is bukkan, és aki a leginkább kivívja figyelmét, az egy alacsony, fiatal lányka, aki egyébként biztosan vele egykorú, de talán a kelleténél jobban kilóg a katonai szigor szülötteiből. Megszólítani azonban itt még nincs lehetősége – kivárja a holnapot, és ha ugyanígy meglátja őt, akkor majd megpróbál vele beszélgetéshez hasonlót kialakítani, hátha lesz belőle valami érdekes.
Elindul a társasággal, azonban mielőtt bármi komolyabb vagy jelentősebb megmozdulás történhetne, köszönést hall. Megrezzennek fülei, élénken fordul a forrás irányába, amely lejjebb van, mint ahogyan azt elsőre várta. Pislog kettőt, mert hirtelen fel sem tudja fogni, hogy pont az a lányka került mellé, akit egy ideig bámult csak úgy, kíváncsiságból. Körbenéz egyszer, hogy tényleg őt szólította-e meg, bár nem lenne mit csodálkozni rajta szinte már fájón világos és erős színű kék fölsőjével és sötétbarna nadrágjával – épp eléggé másképp öltözködik, mint a többiek.
- Nini, szia – hajol előrébb egy kissé széles mosollyal, nagyra nyílt narancsos tekintettel, és elengedi a bőröndjét, amiben egyébként néhány ruhadarab, elengedhetetlen apróságok találhatók, na meg Little Lady, akit képtelenségnek bizonyult Havenben hagyni. Legalább ő is nosztalgiázhat egy kicsit, nehogy már csak a gazdának járjon ki ez a megtiszteltetés!
Oldalra billenti a fejét, kíváncsian és feltűnően, zavartalanul végignézve a lányon.
- Feltűnt, hogy nézlek? – érdeklődik, majd kis szünet után hozzáteszi: - Mármint nem most, hanem korábban. – Akárhogy is reagáljon a másik, meg sem várja a választ vele, folytatja: - Blanche vagyok, a Haven Akadémiáról, te? Azon kívül persze, hogy atlasi vagy – veszi a bátorságot, hogy játékosan megbökje a vállánál, közben megtartva a széles vigyort, viszont a másik nem bizonyul ugyanilyen nyitottnak: megemeli a kezét, félretolja az övét, majd közelebb lép. Furcsa mozdulatsornak találja, nagyok is a szemei, míg szemlélődik, és noha az ösztönök erősen élnek benne, mégsem érzi ezt veszélyesnek, így nem hátrál meg. Az egyszerű kíváncsiság uralkodik rajta némi értetlenséggel vegyesen, amit jelen körülmények közt képtelenség legyőzni.
- Bocsánat! – ugrik hátra, aztán valamilyen különös oknál fogva meghajol. Továbbra is értetlenül vizsgálódik, még a fejét is félredönti, füle tövét pedig vakarni kezdi, hogy érzelmei örvendhessenek a teljes kifejezésnek.
- Chernii vagyok, Chernii Kusnetsov Perizit - mutatkozik be, majd ellazítja eddig ökölbe szorított kezét, de Blanche csodálkozása csak nem múlik.
- De hosszú neved vaaan! - ámuldozik. - Ugye nem kell az egészet megjegyeznem? – Igyekszik a lehető legszelídebben mondani mindezt, hogy ne tűnjön túl nyűgösnek és nyávogónak a panasza, teljes mértékben azonban talán nem tudja elnyomni. - Mert a Cherniit még tudom, de a többi... El fogom felejteni - tűnődik el azonnal, hogyan tudná orvosolni ezt a hibáját, végigsimítva párszor állán, a mennyezetet bámulva.
- Nem, ugyan, jó a Chernii is, Blanche – mondja, de nem tudná megállapítani, hogy az közöny vagy halvány öröm, amit érzékel. Úgy dönt hát, hogy optimista lesz, és megszavazza a másik jókedvét - így ő is sokkal jobban érzi magát.
- Ú, köszönöm, ettől megkönnyebbültem - tekint le rá lelkesen, ténylegesen úgy, mint akiről egy mázsa esett le, aztán felpillant, észrevéve a lassan távolodó népséget. Nagyon úgy tűnik, hogy most nem maradhat tovább, máskülönben olyan segítségre szorul, ami nem feltétlen fog jó eredménnyel záródni, mint például eltéved, még ha segítőkész diákokkal is van tele az iskola.
Szomorkásan nézve vissza apró társára.
- Viszont mennem kell, a többiek még a végén eltűnnek, én meg nem akarok eltévedni – biggyeszti le ajkait. - Holnap itt leszel? – érdeklődik reménykedve.
- Igen, itt – feleli, és mintha egy mosolyt vélne felfedezni az arcán; halványat és különöset, de mosolyt, aminek következtében rajta ismét megjelenik egy vidám vigyor.
- Juppii - tapsol egyet, és könnyedén hozzá lehetne képzelni, ahogy körbefordul egyszer már-már földöntúli örömében. - Akkor majd holnap itt, biztos megtaláljuk egymást - kapja fel a bőröndjét hirtelen, és még a lány előtt álldogálva integet egy darabon, végül sietős léptekkel zárkózik fel a szobák felé tartó csapathoz, tagadhatatlanul nagy jókedvvel…

… és a reggel ugyanígy folytatódik.
Az elhelyezkedés abban a szobában, ami kijutott neki, nem esett nehezére. Nem pakolt ki teljesen a hozott, apró bőröndjéből, csupán az esti rutinhoz kellő felszerelését használta, amiket azonnal vissza is rakott a helyükre, majd a pizsamájába öltözve aludta át az éjszakát, még ha eleinte nem is akart álom jönni a szemére. Ennek ellenére reggel olyan éberen és korán kelt, hogy az elsők közt érkezett meg a helyszínre; kissé kócos hajjal ugyan, de nem zavartatja magát. A megjelenők közt már most keresi Cherniit, aki bizonyára eltéveszteni sem tudja, hacsak nem akarja tudatosan figyelmen kívül hagyni a rózsaszín fölsőt, amire sötétkék kabátszerűséget vett, nadrágja pedig olyan élénkzölden rí ki, mintha tavaszodna a tél országában, cipője viszont még egészen normális: egyszerű fekete. Hátán ott pihen Lady, legalábbis abban az esetben, ha nem szólnak érte, ha megszólják útközben, akkor azt visszaviszi, és nagy szomorúsággal hagyja a szobájában szeretett fegyverét.


A hozzászólást Blanche Legrand összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 22, 2016 5:44 pm-kor.

Blanche Legrand

Blanche Legrand

Hozzászólások : 14
Regisztrált : 2016. Oct. 30.

Karakterlap
Hovatartozás: Haven Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

https://remnant.hungarianforum.com/t75-blanche-legrand

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Zwart Kaiser Szomb. Nov. 19, 2016 3:52 pm

Ejj-ejj.... A helyzet az srácok, hogy bár határidőt nem adtam, 10 napja írtam ki a küldetést, ráadásul egy szerintem nagyon egyszerű kezdőkörrel. A későbbi körökkel ellentétben itt még döntéseket sem kell hoznotok, az összebeszélés is opcionális.... Továbbá, ugye már akadtak olyanok, akik írtak, és őszintén, én szívesen leviszem akár ezt a megbízást pár aktív emberrel is, mintsem minden postom után szenvedjünk a haladással.

No mindegy, legyen az, hogy mához egy hétre, a heti RWBY rész megnézéséből erőt nyerve kiírom a folytatást... Azoknak, akik addig írtak/írnak.

Zwart Kaiser

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Sphene Alder Vas. Nov. 20, 2016 2:48 pm

- Mostanában sok nemzetközi megmozdulás van az iskolák részéről... - vetettem fel a dolgot Lake-nek, miközben az atlasi kiránduás prospektusát bújtam. - Nemrég Crim és Teal mentek Vale-be, most meg újabb tanulmányi kirándulást hirdetnek... Nem gondolod, hogy nekünk is aktivizálni kellene magunkat? A por amúgy is izgalmas... bár gondolom te tudsz már eleget róla apád munkája miatt...
Lake szemei felcsillantak. Tudtam, már nagyon várta, hogy véleményt nyilvánítsak a rongyos prospektusról, amit pár perce izgatottam a kezembe nyomott. Látszott rajta, hogy el akar utazni Atlasba, és én is egyre kíváncsibb voltam társam szülőhazájára.
- Apa már egy hónapja mondta, hogy lesz valami, de titkoban kellett tartanom, mert a Schnee vállalat egyszerre akarta az információt szétteríteni az összes iskolában... A por-túra nem kifejezetten érdekel, de szerintem simán meg tudunk lógni róla... és akkor bemutathatnám neked, hogy Atlas milyen is igazából... - magyarázta, továbbra is izgatottan a fiú. - Egyedül uncsi lenne elmenni... de kettesben már érdekes lehetne...
- Lake, csak mondd, hogy menni szeretnél. Látszik rajtad, hogy majd' kiugrassz a gatyádból... - vigyorogtam rá. Nekem sem volt semmi ellenvetésem az utazással kapcsolatban, és reménykedtem, ha talán bejutunk az ottani könyvtárba, megszerezhetjük Noir professzor asszony másik könyvét is.
- Menjünk, Sphene, kééérlek! Olyan rég voltam Atlasban... hiányoznak a fjordok, a hegyek, a hideg...
- Hát a hideg nekem cseppet sem hiányzik, úgyhogy remélem veszel nekem egy szép meleg bundát...
- Rókaszőrméből? - kérdezett vissza a fiú nevetve.
- Hát elég betegen hangzik... Róka faunus rókaszőrmében... mintha te emberbőr kabátot viselnél. - mondtam, miközben a hideg rázott. - Akkor már inkább legyen műszőrme...
Barátom izgatottsága hamar átragadt rám is. Nemsokára jeleztük részvételi szándékunkat a tanáriban, majd vadul belekezdtünk a téli öltözékek felkutatásába, és az utazásra való felkészülésbe...

Az egynapos léghajós utazás életem egyik legfelemelőbb élménye volt. Lake próbálta megjátszani, hogy neki ez semmiség, hiszen már korábban is repült, de csillogó szemei, és az ablakra tapadó képe hamar lebuktatta őt. Ahogy egyre közelebb kerültünk szülőhazájához, a fiú egyre többet mesélt az országról. Az éghajlat, az emberek viselkedése, a technológia, és persze a legfrissebb pletykák sem maradhattak ki a történeteiből. Hogy honnan szerzett személyes infókat az iskolák tanárairól, és a kirívóbb diákokról, azt nem tudtam, de sejtettem, hogy valami köze lehet az Atlas Akadémián végzős unokanővéréhez. Végül a leszállás is zökkenőmentesen zárta a hosszú, ám igen tanulságos utazást. Atlas hegyes vidékei, és havas tájai egy életre az emlékeimbe vésődtek, hiszen a sivatagban nem sok hasonlóhoz volt eddig szerencsém. Úgy tűnt, nem csak Shade-es, hanem a Haven-ös diákok is egyszerre landoltak, és már vártak minket az akadémia leszállópályáján, hogy az ünnepélyes megnyitóra kísérjenek.

A hatalmas udvaron több százan gyűltek össze. Többségében atlasi diákok, akik katonás rendben várták a megnyitót, de voltak ott Haven-ből, és persze rajtunk kívül legalább húszan a Shadeből is. Egy központi emelvényen egy gyönyörű, hófehér egyenruhás, kék hajú nő várakozott, hogy megkezdje beszédét. Elég messze álltam tőle, így sokat nem láttam arcvonásaiból, de aurája még ily messziről is fagyos nyomásként telepedett rám az amúgy is csípős hidegben.
- Ez Eis Schnee. Altrosa, tudod, az unokatesóm szerint egy szadista... Jégkirálynőnek is hívják, persze csak a háta mögött. Mondjuk nem értem, miért ő nyitja meg a bulit, amikor az igazgató valami Kaiser nevű pasas... - szólalt meg Lake, mikor észrevette, hogy a nő mennyire felkeltette érdeklődésem.
- Pszt. - intettem le, ujjamat gyengéden ajkaira helyezve. - Kezdődik.
A fiú pirulva tapasztotta kezét szájára, majd visszafordultunk az emelvény felé, hogy meghallgassuk Eis Schnee üdvözlő beszédét.
- Köszöntök mindenkit! Nagyon örülök, hogy mind megjelentetek ezen a kiránduláson. Bár talán még akadnak kétségeitek, higgyétek el, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk majd annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzétek magatokat ezalatt a pár nap alatt, amelyet itt fogtok eltölteni. Remélhetőleg sok új gyakorlati tudással, és tapasztalattal térhettek majd vissza saját iskoláitokba... A Por királyságunk egyik legértékesebb kiviteli terméke, de nem félünk beavatni másokat a háttérben rejlő munkálatokba, és titkokba, hogy aztán a jövőben ezeket felhasználva a lehető leghatékonyabb fegyverekkel védelmezhessétek országaitokat a Grimm fenyegetéssel szemben. - Kis szünetet tartott, miközben mozgolódásba kezdtek a tanárok, akik eddig kissé távolabb várakoztak. - A kollégáim most elvezetnek titeket a kollégiumba, ahol kipihenhetitek az út fáradalmait. Holnap reggel újra találkozunk, addig is jó pihenést kívánok számotokra!
- Hát ez rövid, és velős volt. - jegyeztem meg Lake-nek. - Bár nem tűnt olyan vészesnek a nő...
- Majd meglátod, Sphene... majd meglátod. - vigyorgott a fiú, miközben a sodródó tömeg minket is magával ragadott.
Kollégiumi szobánk minden modern kényelemmel el volt látva, ám egy apró dolog hibádzott csupán. Valószínűleg valamilyen félreértés, vagy adminisztrációs hiba történt, mikor leadtuk szállásigényünket, és a két egyszemélyes ágy helyett, egy darab kétszemélyeset készítettek be nekünk. Amíg kipakoltam bőröndömet, Lake elindult, hogy intézkedjen, és mindössze tíz perc múlva egy alacsony, szürkés-rózsaszín szemű, fehér hajú lánnyal tért vissza.
- Nézd csak Sphene, kit találtam! - örvendezett Lake. - Altrosa felelős a vendégek kényelmének biztosításáért. Az uncsitesóm!
- Örvendek! - nyújtottam felé kezem, amit a lány el is fogadott.
- Szintúgy. - válaszolt érzelemmentes arckifejezéssel, majd bekukucskált a szobába. - Mi itt a probléma?
- Uhmm... hát két ágyat kértünk... de csak egy van... - fogtam bele a magyarázatba elpirulva.
- Azt látom. Sajnos azonban minden szobánk és minden ágyunk foglalt. Legközelebb holnap tudok intézkedni ebben az ügyben. - magyarázta a lány továbbra is rezzenéstelenül.
Nagyot sóhajtottam, majd a bárgyún vigyorgó Lake felé fordultam.
- Ez esetben nincs mit tenni. Átöltözök valami kényelmesebb cuccba, aztán szerintem menjünk kajálni. - ajánlottam fel, mire a fiú bólintott, de nem mozdult.
- Most akkor én menjek be a hideg fürdőszobába átöltözni, vagy megtehetem itt? - kérdeztem gúnyosan.
- Persze, öltözz csak. - válaszolt, még mindig engem bámulva.
- Lake, kifelé! - morogtam rá immár igen mérgesen. A fiú észbe kapott, és unokatestvéréhez fordulva belekezdett valami teljesen irreleváns fecsegésbe, és kivonultak a szobából.
Nemsokára megvacsoráztunk, majd egymást követve lefürödtünk. Altrose nem gyakran szólalt meg, de úgy tűnt, érdeklődve hallgatja Lake baromságait, ám nem sokáig maradt velünk, hiszen egyéb teendői elszólították őt. Az éjszaka hamar ránk telepedett, és másnap korán kellett kelnünk, ezért nem sokáig tétováztunk. Bebújtunk a hatalmas ágyba, egymástól jó nagy távolságot tartva. Jó éjszakát kívántunk, majd mindketten hátat fordítottunk a másiknak, kényelmes pozícióba helyezkedve. Úgy éreztem, mintha órák óta bámulnám a falat, mire Lake lélegzetvétele egyenletes szuszogássá szelídült. Végül, nehézkesen, és végtelen zavarban én is lecsuktam a szemem, majd nemsokára álomba szenderültem.
Reggel arra ébredtem, hogy jobb vállam szörnyen zsibbad. Nem tudtam, miért, hiszen a bal oldalamon feküdtem, de hamar rájöttem az okára. Egy ernyedt kéz nehezedett rám; hátamon pedig egy test melegét, és Lake mellkasának süllyedését és emelkedését éreztem. Fel akartam sikítani, ám önuralmam visszatartott. Nem is volt olyan rossz érzés, ahogy átkarolt. Másik kezemmel óvatosan Scroll-om felé nyúltam, hogy megnézzem az időt. Még volt fél óra az ébresztő csipogásáig. Újra lehunytam hát szemeim, és még egy rövid időre elszundítottam.
Természetese mindketten átaludtuk az ébresztőt. A szomszéd szobákból és a folyosóról érkező zsibongás azonban az utolsó pillanatban felkeltett minket. Kapkodva öltözködtünk, majd utolsóként viharoztunk be a az eligazításra, ami abban a pillanatban kezdődött el, hogy elfoglaltuk helyünket. Reméltük, hogy egy hosszú, izgalmakkal teli nap vár majd ránk...

Sphene Alder

Sphene Alder

Hozzászólások : 20
Regisztrált : 2016. Oct. 13.
Életkor : 31

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 300 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Kyara Aoshirotsurubami Szomb. Nov. 26, 2016 12:03 pm

Én és Ame könnyed bolondsággal jelentkeztünk minden megmérettetésre, amit az iskola elénk mert rakni. Tesztek? Megírva! Felmérések? Lesöpörve! Nem volt olyan dolog, amit ne vettünk volna könnyedén. Néhol azt vettük észre, hogy csak mi vagyunk elsőévesek, vagy mellettünk nagyon kevesen - és ezt próbáltuk nem annak betudni, hogy a többiek lusta disznók, akik a másik nemmel és az alkohollal vannak elfoglalva, hanem, hogy mi vagyunk túl jók, és már nem mernek mellettünk indulni. Így kellett ezt felfogni, pozitívan, de néha azért untam, hogy mindenben ilyen jó vagyok, és mégis oly messzinek tűnt az a bizonyos diákelnökség. Kezdtem úgy érezni, hogy ez az egész kamu, és elsőéveseknek lehetetlen dolog.
- Ame, a következő héten lesz egy matematika felmérő, mit gondolsz, elmehetnénk...
- Matek? Pff! - Vágott a szavamba szokásos mogorva stílusában. - Meg ne haragudj, de a stréberséged kezd gáz lenni. Mindig tesztek, felmérők, blabla. Aztán még a tornaversenyekre se lehet téged elrángatni. Több kaland kell!
- De a múltkori karavános dolog kielégítette a kalandvágyamat egy időre...
- Badarság! - Legyintett Amethyst. Ha egy háborút élt volna át, neki az is piskóta lett volna, szóval vele nem tudtam ezügyben túlzottan vitára kelni... - Szóval, eloszlatva a barom ötleteted, hogy matekversenyre menjünk -ami megjegyzem, azért gáz ötlet, mert ha a végeredményt lesem le, tuti kicsapnak-, van megint egy amolyan cserediákszerű...
- Komolyan?! Megint?
- Nem egészen az, de sok diák lesz, aki elutazott a hazájából Atlasba, hogy meglessen pár uncsi dolgot - újabb legyintés, hiába volt fontos dolog... - Egyszerűbb ilyen cseredikákizének hívni. Én mennék szívesen, és ami azt illeti, téged is elrángatnálak, szóval jössz, vagy megyek egymagam hogy egyedül mocskoljam be kettőnk nevét is?
Azzal nem tudtam vitatkozni, hogy teljesen gáz szituáció lett volna, ha elmegy nélkülem, s mégis minden tettéhez az én nevemet is hozzáharsogja... nem tett volna jót a gyenge lábakon álló jóhíremnek.
- Rendben – sóhajtottam beleegyezően, tudva, hogy ezt a vitát már úgysem nyerhetem meg. - Azt azért szabad tudnom, hogy milyen keretek között zajlik az egész?
Ame egy pillanatra elbizonytalanodott, mintha nem tudná – ami nem lett volna nagy meglepetés, azt tekintve, hogy neki csak a kaland, meg utazás része volt fontos. Egy pár, végtelenségig elhúzódó másodpercig csak révedt a semmibe, ajkán mutatóujjával, aztán mintegy megvilágosodva, a messzeségbe mutatott.
- A Por! Az utazás, kerete, a Por! – Büszkén harsogta a megoldást, én pedig újra csak sóhajtottam. Végülis, legalább meg volt az esélye, hogy kapjak valami drága dolgot...

A hajóról leszállva vettük észre, hogy ez már nem olyan szűkkörű, mint az előző kirándulásunk – diákok tucatjai sétáltak le más-más hajókról, és bizony, kettőnkön kívül volt bőven más diák a saját iskolánkból is, hát még a többiből; az egyetlen rossz hír az volt, hogy a két ismerős arc nem bukkant fel a Shade Akadémia hajóján. Ame ezt valamivel jobban fájlalta, hisz a szép vöröse nem lehetett ott, ám hamar túllendült ezen a fájdalmon, ahogy megannyi szálkás ifjú haladt el előtte, kajánul kacsingatva.
A zsibongás egy kék hajú nő törte meg; legalábbis igyekezett, az első egy-két mondatánál még azért jócskán beszélt a tömeg, de mit is kezdhetne tizenéves diákokkal? Aztán, mikor erőteljes hangja egyre inkább uralni kezdte a teret, mindenki ráfigyelt, mondjuk Amethyst inkább volt elfoglalva valami „uke kinézetű, nemtudom eldönteni, hogy fiú vagy lány, de baromi cuki” emberrel, aki szégyellősen ringatta magát ide-oda, arra várva, hogy társam bevezesse a romlás és bujaság világába.
- Holnap reggel újra találkozunk, addig is jó pihenést kívánok számotokra! – Tanárok, tanársegédek jelentek meg, hogy a csapatokat, vagy szóló kiránduláson lévő embereket elvezessék; Ame kárára, azaz „uke” is ilyen ember volt, ámbátor nem minket hivatott elvezetni.

Hogy minek örültem legjobban másnap reggel? Annak, hogy társamnak legalább annyira ki kellett pihennie a légi betegségét, mint nekem azt a sok álmatlan reggelt, amit nekem okozott. Nem is akartam felkelni először; ám már a biológiai órám annyira be volt állva a koránkelésre, hogy ezúttal én rángattam ki Amethyst bágyadt testét az ágyból. Meglepően felemelő érzés volt; meg tudtam érteni, hogy ő miért élvezi ennyire...
Én győzedelmes vigyorral, Ame fáradt megvetéssel arcán – így léptünk ki a szobánk ajtaján, majd indultunk meg az eligaztásra...

Kyara Aoshirotsurubami

Kyara Aoshirotsurubami

Hozzászólások : 14
Regisztrált : 2016. Oct. 29.

Karakterlap
Hovatartozás: Haven Akadémia
Valuta: 450 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Cerise Au'Berran Szomb. Nov. 26, 2016 1:21 pm

A Havenben töltött napjaim kellően informatívak voltak számomra, hiszen sok olyan dolgot tudtam meg az itteni diákoktól, tanároktól, és az igazgatónőtől, amelyeket eddig még csak homályos foltokként láttam magam előtt. Azonban már kezdetektől fogva tudtam, hogy maradásom nem lesz hosszú időtartamú, hiszen a Haru által kiszabott utamat nem végezhettem el egy iskola falai mögé bújva. A következő úticélom még kezdetekben ismeretlen volt, de egy isteni sugallatnak köszönhetően sikerült eldöntenem végül merre is kell tovább mennem. Atlasi hirdetések, felszólítások jelentek meg az iskola folyosóin, melyek egy jól hangzó ajánlattal kecsegtettek a Haven-i és a Shade-i diákok számára. Belátást nyerhetünk az északi portechnológia rejtelmeibe, valamint ennek köszönhetően eljuthatunk Atlasba. Kétséget kizáróan remek lehetőségnek tűnt számomra, hiszen ilyen gyorsan, ingyen és még hasznos információkhoz is jutva sehogy máshogy nem tudnék utazni. Az igazgatónővel lebeszéltem a jelentkezésemet, amit (bár nem vagyok diák) minden nehézség nélkül megtudott oldani. Összepakoltam a szükséges dolgaimat, megköszöntem minden segítséget az itteni emberektől, és búcsút intettem nekik. Pár napon belül meg is érkezett a szállításunkra küldött légjármű, mely teljes mértékben lenyűgözött engem. Még nem volt lehetőségem ilyen fejlett technológiával utazni, éppen ezért vártam nagyon az utat, és az út által nyújtott lehetőségeket. Ez volt az első alkalom, hogy elhagytam a szülőországomat. Az izgatottságom miatt nem ritkán remegett a kezem, és még a hasam tájékán is pillangók tömkelegét éreztem. Reménykedtem benne, hogy készen állok egy ekkora utazásra, hiszen még mindig olyan esetlennek éreztem magam a nagyvilágban. Egy napos utazás után sikeresen meg is érkeztünk az északi akadémia területére, mely mégtöbb csodálatos látványt nyújtott az érkezők számára, mint az eddigi út. Nem nagyon szocializálódtam a többiekkel, hiszen nem ismertem innen szinte senkit és amúgy is félénkebb lettem lányos zavaromban. Miután megérkeztünk, egy másik helyre irányítottak minket, ahol egy híres Schnee örökös beszédéből kellett megtudnunk, mi is egyelőre a feladatunk. Átirányítottak minket egy kollégium részlegre, amit teljesen az érkező diákok részére szabadítottak fel, és ahol mindenki megkereshette magának a megfelelő szálláshelyet. Az igazgatónő hálistennek elintézte, hogy külön szobába kerüljek mindenkitől távol, így nem kellett veszélyben éreznem magam a külső hatások miatt. Éjszaka nehezen tudtam elaludni, hiszen még nem szoktam hozzá a folyamatosan változó alvókörnyezeteimhez, éppen ezért sikerült másnap reggel teljesen kialvatlanul megérkeznem a megbeszélésre, eligazításra. Több Haven-i, Shade-i, és Atlas-i diákot láttam magam körül, ám a zavarodottságom még mindig megakadályozott abban, hogy bárkivel is szóba elegyedjek. Össze kell szednem magam, még mindig túl szerencsétlen vagyok egy Hajadonhoz képest..

Cerise Au'Berran

Cerise Au'Berran

Hozzászólások : 10
Regisztrált : 2016. Oct. 13.

Karakterlap
Hovatartozás: Független
Valuta: 0 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Zwart Kaiser Vas. Nov. 27, 2016 5:35 pm

Körülbelül 2 és fél hete írtam ki az első, szerintem elég egyszerű kört, szóval idejét látom a folytatásnak.
Aki eddig szeretett volna írni, az valószínűleg megtette, szóval velük folytatjuk a kalandot.

Másnap reggel megtörténik tehát az eligazítás, ugyanúgy az udvaron tartják  a gyülekezőt, és ezúttal is Eis Schnee tündököl a főszervező szerepében.
Mivel az atlas-i diáksereggel együtt rengetegen vagytok, külön csapatokba osztanak titeket, amelyek így néznek ki (ha csak a ti karaktereitek csapatait nézzük, mert összesen 10 van):

3. csapat - Blacnhe, Chernii, 10 shade diák, 9 haven diák, 29 atlas diák
5. csapat - Sphene, Lake, Cerise, 8 shade diák, 9 haven diák, 30 atlas diák
7. csapat - Kyara, Amethyst, 10 shade diák, 8 haven diák, 30 atlas diák

Minden csapatot egy felsőbbéves atlas-i diák vezet majd a nap folyamán, amíg Schnee koordinál. A csoportvezetőkön látszik, hogy nem hasraütésszerűen választották ki őket, mind jó kiállású, intelligens, irányítása alkalmas fiú/lány.
Szóval, nézzük akkor miképp telik a nap... A csapatokba osztás nem viccnek volt, sok tevékenységet terveztek be egy napra, és egyszerűbb, ha váltogatjátok egymást a különböző helyszíneken.
Amik előttetek állnak:
- Schnee manufaktúra látogatás: Ezen belül is több helyszín van, lényegében ez a Por feldolgozásának a megszemlélését fedi, az izgalmasabb részekre koncentrálva. A nyers Por elemeinek felfedése, az ehhez járó látványvilággal(különböző színű fények, esetleges kilángolások, fagyás, stb); különböző elemű Porok tesztelése grimm-szerű bábokon, valamint egy-két atlas-i vadász egy teremben arról ossza meg tapasztalatait, hogy milyen típusú grimm lényeken mely Por-ok működnek kiváltképp jól. (Legtöbb a tűzre érzékeny, a Nevermore ellen elég trükkös a gravitáció, stb...)
- Droid üzem látogatás: Itt is több terem van, az összeszereléseket is meg lehet tekinteni, a különböző Por kiegészítők feltelepítését, de gyakorlótermekben harcolhattok is kísérleti droidok ellen.
- Por bányászati helyszínek látogatása: Ez is érdekes lehet, a bányászok végett, akik speciális védőfelszerelésekben végzik  a munkájukat, sok történetük akadhat múltbéli balesetekről, esetleges Grimm támadásokról... Összességében ők is szívesen beszélgetnek veletek, és elég jó fejek... Ki tudja, talán jár nekik mindezért valami prémium.
Hogy ki mely eseményeken vesz részt, és milyen részletességgel fejti ki azokat, azt már rátok bízom. Ami fontos, hogy a nap felénél, ebédidőben újra összegyűlik mind a 10 csapat, ám kajálás után a folytatás helyett egy kisebb közjáték veszi kezdetét.
A hatalmas étkezőben feltűnik Magus Schnee, a Schnee vállalat vezetője, és ezáltal a világ talán leggazdagabb embere; oldalán egy gyönyörű nővel, aki valószínűleg a személyi titkára lehet.
Miután rövid, de viszonylag heves szóváltásba keveredik lányával (amit ti nem hallhattok székeitekről), bejelentést tesz. Mivel ő szervezte az eseményt, személyesen szeretné azt a legmagasabb színvonalára emelni. Épp ezért, azok a diákok, akik úgy döntenek, inkább őt követnék a nap végére, láthatják személyes Por-gyűjteményét, olyan darabokkal, amelyek máshol nem léteznek, mindezekről mesélni is fog, sőt, hagyományosabb darabok szétosztását is beígéri.
Ellenben  a lánya, Eis Schnee, katonai felfogásmóddal tartani szeretné a napi menetrendet... A döntés tehát a tiétek, a kört ott zárjátok, hogy karakteretek eldönti, követi-e a Schnee papát, vagy marad a lánya menetrendénél.
A választás mindenkinél személyes döntés, nem csoportosan kell meghozni.

Technikai rész:

Az összebeszélés ezúttal is opcionális, még a csoportokon belül is, elvégre rengeteg NJK-ból állnak, őket is lehet nyugodtan beszéltetni/mozgatni.
Határidőt ugyanakkor ezúttal már adok, hisz nemigen járja, hogy míg egyesek a postomra pár napra már írnak, úgy nekem több, mint két hétig kell halogatnom a folytatást.
Szóval, mától fogva 10 nap múlva írom ki a következő kört. Persze, ha hamarabb írtok, én is korábban dobom be a folytatást.

Kép Magus Schnee-ről:
Spoiler:
Bár az étkezőben nem ilyen szigorú fejet vág... Smile

Zwart Kaiser

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Chernii Perizit Pént. Dec. 09, 2016 9:59 pm

//Sajnálom, hogy rövid és összecsapott.//

Új nap, és egy kelletlen kaland, butus vagy, te akartad. Ha nem mész meghalhatsz. Az információ hatalom. Igen, én akartam, szükségem van rá. Egy ideig még a kényelmetlenül pihe-puha szövet alatt feküdtem, magányosan társalogtam. Csak Én és Cher, hihi. Lerúgtam magamról a takarót, tisztálkodtam és zsákba bújtam, avagy ruhába. Sok információt akartam, de nem voltam biztos, hogy egyben föl tudnám szívni az előadóim minden gondolatát, a bizonytalanság segítőket hívott számomra néhány nagy, drótgerincű füzet, és számos új toll képében, akik egy kopott, sötétkék oldaltáskában utaztak, érdesnek érződött a tapintása. Lopva kiszökkentem a szobából, lépteim akár a csend, senki szeméből nem zavarta ki az álmot. Mélyen magamban élveztem a lopakodást, olyan érzés volt, mintha valami törvénytelen dolgot tennék. Az ajtó felhő módjára beúszott a falban kivájt helyére, nesztelen. Elindultam a kijelölt helyre, ahol tegnap álltam, még intenzíven rémlett a kép, ugyanaz a hely. Kiértem a rezzenéstelen térre, sem ember, sem faunusz, sem lég nem vándorolt. Körbenéztem, nem jó, kerestem a helyem. A friss hó elrejtette a talpam lenyomatát, ropogott, mint a csontok. Ropp-ropp. Lépkedtem egy ideig. Tökéletes, ugyanazon hely. Itt kell várnom, az újdonsült barátnőm. Reménykedtem, hogy nem feledkezik meg rólam, csalódni fogsz, naiv-Cher. Vártam egy percet, sok percet, az árnyékok vándoroltak, és megjött. Öröm volt nekem, neki nem tudom, valószínűleg nem, szeret téged bárki is? Lassan mindenki megérkezett, legalábbis úgy láttam, egyre gyarapodott a tömeg. Lehettünk vagy százan, ha nem többen egy kevéssel. Kicsit feszült voltam, szeretethiányos vagy, furcsa vagy, és a nyugalmad sem vagy képes normálisan megőrizni mások közelében. Remek! Nem tudtam mit mondani annak, akivel tegnap beszélgettem... egy keveset. Indultunk, nem tudtam mit mondani, csak követtem a csapatot, mindenki arra ment. Szótlan meneteltem, mint valami játékkatona, amikkel a bátyám játszott. Egy csapatban voltam a faunusszal, Blancheal, mellette is bandukoltam, de igazán nem is tudtam beszélgetni vele antiszoc. A Droid üzemnél kezdtünk, erre sem tudtam mit mondani, izgalmas volt és minden, de „béna vagyok”? Az ott dolgozók kedvesek voltak. Mennyi jutalmat kapnak érte? Megengedték, hogy teszteljünk, hogy megnézzük az összeszerelő részleget, a Por alapú alkatrészek beszerelését. Jegyzeteltem, rajzoltam, amit csak tudtam, elvégre információért jöttem. A tesztelés alatt is igyekeztem megjegyezni annyi lejegyezhető adatot, amennyit bemertek nekünk mutatni. Nem élveztem túlságosan, új dolgokat láttam, ez igaz, de nem volt annyira érdekes... főleg ment meg sem próbáltam élvezni.
Jó néhány óra tanulás után az étkezde felé tereltek minket, ennyi volt? Nem voltam éhes, sem fáradt, még bírtam volna, így jártunk. Rövidnek éreztem a napot eddig, nem volt túl sok nagy esemény. Körbenéztem a menzán rengeteg diák és munkás vegyült egymás tömegeibe, kavarogtak, mint a cukros víz. Elbambultam közben leültem, mert a csapatom is, gondolkoztál? Egy férfi, és Schnee igazgatónő vitatkoztak, egy ideig figyeltem, majd végül hallható szónoklatba kezdett. El kívánt térni a menetrendünktől. Eszközt ad a kezetekbe. Vedd el. Az igazgatónőnek kell engedelmeskednem. Ha betekintést enged a gyűjteményébe információhoz jutsz. Nem fogsz magaddal vinni a hó alá, engedelmeskedj Nekem! Fölálltam elhidegült az arcom, megszűnt a lojalitás. Oda sétáltam a férfihez, Magus Schneehez, az igazgatónő apjához, legalábbis a hallásom határán ez sétált.
- Jó napot, Schnee úr. Csatlakozhatnék? – jelentettem ki az elköteleződésemet az ő programja mellett. Nem néztem az igazgató nőre, gyomorgörcs. Rosszul éreztem magam tőle, hátat fordítottam az egyik tanítómnak. Féltem, hogy mi lesz ezután. Elfogadja, hogy az apja magához csábított néhány diákot, és továbblép. Többet nem tehet törvényesen, volt választási lehetőségetek, és elég idősek vagytok, hogy döntsetek róla.

Chernii Perizit

Chernii Perizit

Hozzászólások : 11
Regisztrált : 2016. Nov. 04.

Karakterlap
Hovatartozás: Atlas Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Sphene Alder Szer. Dec. 14, 2016 1:17 pm

Az eligazításon kissé álmosan tűrtük, ahogy beosztanak minket a kijelölt csoportjainkba. Szerencsére egy bandába kerültünk, ám most mégis feszült volt köztünk a hangulat. Talán nem is feszült... inkább zavart. A reggeli kapkodásban ugyan figyelmen kívül hagytuk a dolgot, de most, hogy lenyugodtak a kedélyek, nem suhanhattunk el a dolog fölött. Az együtt alvás következménye az volt, hogy reggel egymás karjaiba temetkezve riadtunk fel...

A csapatbeosztást követően idegenek tucatjai vettek körbe minket. Volt ott pár ismerős, Shade-es diák, de főleg atlasiak, és néhány Haven-es gyülekezett az 5-ös számú csoportban. Nem igazán volt kedvem ismerkedni, bár többször megfontoltam, hogy megszólítsak-e egy igen elveszettnek tűnő lányt, ám végül elvetettem a dolgot. Úgy gondoltam, inkább a csoportvezetőre, Lysh-re, egy magas, szőke lányra összpontosítom a figyelmem, hogy ne maradjak le semmi fontos információról.
- Öhm... nem is kérdeztem még... hogy aludtál az éjjel? Nem túrtalak nagyon ki? - próbálkozott Lake egy kis párbeszéddel, hogy megtörje a zavart csendet.
- Kényelmes volt. - tuszkoltam ki magamból a választ. Már az is rengeteg erőfeszítésbe került, hogy zavarom ne üljön ki az arcomra, de hogy még beszélni is kelljen partneremmel, az már sok volt.
- Kényelmes, mi? Hát nekem is az volt... - vigyorgott elégedetten a fiú.
Dühösen összeszorultak kezeim a pimasz tekintet láttán, de visszafogtam magam. Nem akartam az első nap jelenetet rendezni, így csak durcásan elfordultam, ügyet sem vetve a fiúra.
Lysh gyorsan felvázolta nekünk a napi programot, majd megindultunk az első helyszínre, a porbányákhoz.

Először egy bányamérnök vezetésével körbevittek minket a látogatható területeken; a bányák külső részein, melyeket tökéletesen biztonságosnak ítéltek, majd pedig a raktárat is megmutatták, ahol több tonnányi nyers por várt arra, hogy a manufaktúrába szállítsák. Az egészben a legizgalmasabb a bányászok különleges, porral felturbózott védőöltözéke volt, a csúcstechnológiás bányagépek, valamint az igen izgalmas csillék, melyek elektromágneses síneken suhantak törmeléket, nyersanyagot, vagy éppen munkásokat szállítva. A körülbelül egy órás túra után egy kis szünet keretében lehetőségünk nyalt arra, hogy a munkásokkal is beszélgessünk, így Lake társaságában azonnal betámadtunk egy szimpatikusnak tűnő fickót, aki éppen egy szendvicset majszolt a kantinban. A köszönés és bemutatkozás után Lake azonnal a tárgyra tért.
- Minek a védőöltözet?
- A por nyersanyagként is igen veszélyes... meg ki tudja milyen egyéb veszélyek várhatnak ránk egy újabb üregben. A droidok elég hasznosak tudnak lenni, de kevés van belőlük, a fúrók meg éjjel-nappal bővítik a járatokat.
- Elő szoktak fordulni balesetek? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Megesik néha, főleg amikor fúrók helyett robbantásos technikát alkalmazunk. De haver, nyugodj már le, csak ez érdekel téged?
- Igen! Van hogy beleütköztök egy természetes barlangba, ahol Grimmek tanyáznak? -a fiút nem lehetett lelőni, a saját kérdéseimet fel se tudtam tenni, annyira nyughatatlan volt.
- A múltban volt már rá példa, de szerencsére satnya kis jószágok voltak. Féregszerűek, vakok, nagyon csúnyák... Rátekeredtek az eszközeinkre, de súlyos károkat nem tudtak ejteni bennük.
- Férgek, mi? - nevettem fel bajtársamra pillantva.
- Nekünk is meggyűlt a bajunk néhánnyal még a sivatagban... Azok persze elég nagyok voltak... - magyarázta Lake a férfi kérdő tekintetére válaszolva.
- A sivatagból jöttetek? Jó nagy utat tettetek meg. - kerekedett ki a férfi szeme.
- Én atlasi vagyok! - húzta ki magát büszkén Lake. - Apám a Schnee vállalatnál dolgozik a kereskedelmi szekcióban... ő felelős a por terjesztésért egész Vacuoban.
A beszélgetés hamar elterelődött a bánya-balesetekről és munkálatokról, de nem bántam. Lake lelkesen mesélt, a férfi pedig nemsokára elővette zsebéből a fényképeit saját családjáról. A két jómadár egymásra talált, ám a szoros ütemterv miatt nemsokára búcsút kellett inteni a bányásznak.

A délelőtt fennmaradó részét a droid üzemben töltöttük. A gyártósoron automata gépek szerelték össze az újabb robotokat, emberi munkaerőre leginkább a minőségellenerőzési részlegen volt szükség. A technológia elképesztő volt, ehhez képest Vacuo az őskorban járt. Persze rengeteg újítás nálunk is elérhető volt, ám minden késve, és sokkal kisebb mennyiségben érkezett hozzánk. Kivéve persze Lake-et. Az ő páncélja, fegyvere és sisakja mindig tükrözte az aktuális csúcstechnológiát, hiszen apja kapcsolatai által könnyedén megszerezhette azokat. A vezetés után önként jelentkezőket kerestek, akik hajlandóak lennének segíteni a droidok harci tesztelésében, és Lake azonnal ugrott volna, ha nem fogom vissza. ERősen megmarkoltam csuklóját, és magamhoz rántottam.
- Ezek itt rivális iskolák diákjai! - suttogtam a fülébe. - Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Vytal Fesztivál előtt megismerjék a képességeinket.
- Ehh, ez olyan lehangoló. CSak egy érintés tőled, és oda az összes vezeték bennük. Mennyire menő lette volna már. - duzzogott nyafogva. Csak ekkor tűnt el, hogy még mindig a csuklóját szorongatom, gyorsan elengedtem hát, és elhúzódtam.
Néhányan persze bedobták magukat, hogy kisebb-nagyobb sikerekkel felvegyék a harcot az új modellek ellen. A harcok izgalmasak voltak, de úgy tűnt, mások is az én véleményemen voltak. Néhány idősebb diák árgus szemekkel figyelte a csatákat, s úgy tűnt éppen a rivális iskolák diákjait elemezgetik. PErsze, én sem maradtam ki a mókából.

A délelőtt szinte elrepült fölöttünk, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a hatalmas étkezőben faljuk az atlasi ételkülönlegességekből összeállított ebédünket. Lassan mindenki elfogyasztotta az ízletes falatokat, a furcsákat pedig tányérjuk szélére tolva meghagyták inkább. Én hősiesen legyűrtem az erjesztett pisztrángot is, majd egy kiló rágót tömtem a számba, hogy elvegyem erős utóízét. Miközben az óriási gombóccal küszködtem Lake könnyekkel küzdő röhögő arcát bámulva, egy igen tekintélyes kinézetű férfi lépdelt be a terembe.
- Mummu umum mumumum? - kérdeztem társam az idegen felé mutogatva.
- Óh. - lepődött meg a srác, mikor meglátta őt. - Magus Schnee, a vállalat nagyfőnöke. Emlékszem, mielőtt áthelyeztek minket Vacuoba, találkoztam vele egy karácsonyi partin. Apám odavan érte, de nemtom, nekem elég morcinak tűnik.
Közben a távolban egy kisebb közjáték bontakozott ki Magus és lánya között. Mire a vita véget ért, én is megváltam rágómtól.
- Phew... ez kemény volt. - nyögtem megkönnyebbülten.
- Nem is értem mi a bajod a hal ízével... én imádom. - mondta, miközben rám lehelt. Már épp meg akartam ragadni a nyakát, hogy megfojtogassam egy kicsit, amikor az idős férfi, immár a diáksereget célozva, ismertette a fejleményeket. Két lehetőséget adott nekünk;vagy követjük az ütemtervet, vagy vele tartunk, hogy személyes gyűjteményét megmutassa nekünk.
- Azt hiszem, elég egyértelmű a válasz. - vont vállat Lake.
- Persze, maradunk a terv mellet. - bólintottam.
- Ez komoly? - nézett vissza rám Lake kétségbeesetten. Nem volt éppen a szabályokhoz ragaszkodó típus.
- Hülyéskedtem, menjünk Schnee papával! - nevettem fel, majd megindultunk mi is a kisebb csoport felé, mely különvált a többiektől.

Sphene Alder

Sphene Alder

Hozzászólások : 20
Regisztrált : 2016. Oct. 13.
Életkor : 31

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 300 lien
Pontok:

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Blanche Legrand Kedd Dec. 20, 2016 3:41 pm

//Részemről is elnézést a késlekedésért, suli + felsőfokúra való készülés + a net is elment majd’ egy hétre + maga a karácsony közeledtével járó zűrzavarok, rohangálás ajándékokért [vagy épp azok saját kezűleg való elkészítése] és miegymás a vártnál jobban elvette az energiám és az időm, de elméletileg már minden lement. Smile//

Nem úgy tűnik, mintha bárki ellenére is lenne a fegyverhordozás, így széles vigyorral a képén vágtat végig a folyosókon, hogy aztán ugyanabba a terembe érjen, ahová tegnap vezényelték őket. Már csak a kelés könnyedségét is jó jelnek vette; többnyire előszeretettel marad még a takaró alatt néhány lustálkodással teli órán át a meleg takaró alatt a saját kis furcsa világával, ha már más érdekesebbet nem találni a környezetében. Viszont ez kivételes alkalom, nem igaz?
Játékos mozdulatokkal érkezik a helyiségbe, majd gyermeteg boldogsággal telt vigyorral fogadja apró társát: Cherniit, akinek már most elfelejtette nevének többi részét. Elindítja kezét felé, hogy megpaskolja egy kissé a fejét üdvözlésként, de hirtelen eszébe jut, hogy a vállbökésre is különösen reagált, így karját visszaejti maga mellé, és egy egyszerű, talán túlságosan is jókedvű hanglejtéssel köszönti őt, miközben izgatottan magyarázza, mennyire kíváncsi mindarra, amit meg fognak nekik mutatni, többször is elismételve ugyanazt a mondatot anélkül, hogy ő azt észrevenné.
A már-már elvárt alaposság, rendezettség továbbra is tart: mégiscsak Atlasról van szó, nemde? Nem mondhatná így azt, hogy csalódna bármiben is, és ez a pontosság, jól kialakítottság szinte azt érezteti vele, hogy ez egy előadás, egy színdarab a részükről, amit már hetekkel korábban elkezdtek begyakorolni, és mindent úgy tesznek, ahogyan azt elmondták nekik - vagy éppen ahogyan azt a forgatókönyv írja. Az meg már egyáltalán nem ide passzoló, hogy ő elviccelné az egészet... Sőt, még talán örülne is annak, ha lenne benne valami plussz, ami nemcsak a száraz anyagot közölné a képpel együtt, hanem komédiába illő módon színesítené a napot – persze erre aligha számíthat az itt uralkodó szigor miatt. Pedig micsoda szenzáció lenne, ha véletlenül beszabadulna egy Grimm! Vagy valami. Úgyis kéne valami emlék, jobb esetben egy háziállat, aki emlékezteti őt egy rettentően kivételes napra. Csak egy a baj: túlságosan jól felhúzták már ahhoz a védelmet, hogy ilyen ne fordulhasson elő.
Ahogy mindenki összegyűlt, némi felvezető után szétosztották az itteni bandát. Érdeklődve rángatja macskafarkát, kíváncsiságtól csillanó tekintettel szemlélődik, ahogy lassacskán megformálják a csapatokat, és amint elérkeznek hozzájuk, kitörő örömmel veszi tudomásul: Cherniivel együtt van egy csapatban, noha ez csak egy egyszerű körút, mindenféle életveszélytől származó izgalom nélkül. De kit érdekel? Legalább az aprósággal lehet, akit – akár engedi, akár nem -, egy váratlan lendülettel öleli magához, pár pillanatra kedvesen magához szorongatja, aztán nagy lelkesedéssel mondja az egyértelműt:
- Összekerültünk! Összekerültünk! Hát nem jó? – vigyorog, mit sem törődve azzal, ha furcsálló pillantásokkal mérik végig őt. Az ő bajuk, Blanche csak saját magát adja, amin nincs semmi szégyellnivaló.
Végül aztán, ahogy némileg elszigetelődtek egymástól a csoportok, valamint kijelölték a vezetőket, elindulnak az első látnivaló felé: a droidüzembe, ami már csak azért is jó, mert kipróbálhatják az erejüket rajtuk. Legalábbis ezt állította a vezetőjük, szóval ajánlja, hogy úgy legyen! Feleslegesen nem akar lelkesedni, nem szeret ilyenek miatt csalódni – akkor bizony nagyon hisztis tud lenni.
Chernii ugyan nem szólal meg sokszor, míg a célhely felé tartanak, amit szokatlannak talál, de nem tulajdonít neki túlságosan nagy jelentőséget - egyelőre. Legfeljebb később rákérdez; ő azonban végig beszél. Folyamatosan tesz megjegyzéseket, amik ugyan semmitmondóak és üresek, mégis úgy hangzik el tőle minden egyes szó, mintha a legfontosabbak lennének, fel sem figyelve arra, hallgatják-e őt vagy sem. Ettől a körülötte lévőkben talán erősödik az érzés: az agyi szintje bizony egy nyolcévesén maradt, akinek ugyanez a nézete lehet.
Csendben maradni hosszasabb ideig nem különösebben akar, hiába pisszegnek vagy szólnak rá – kérdőn néz a figyelmeztetőkre, azzal válaszként, csak hogy az egyre türelmetlenebb személyek idegeire egy csúnyát üssön, feléjük fordulva mond olyanokat, hogy furcsán áll a haja, milyen érdekes a színe, vagy épp a szeme milyen különös. Még azt is képes benyögni, hogy valakinek a szája sarkában ott maradt a reggelije maradéka, amit persze az egyikük el is hisz; odakap az emlegetett részhez, és visszakérdez, ott van-e még. Kis híján nevetve fordul előre, és a föntiek bizonyára figyelnek rá, ugyanis nem kap egy csúfos pofont ezért az ugyancsak csúfos viccelődésért.
- Elég szórakoztató ez a csapat – jegyzi meg hirtelen Cherniinek címezve szavait, azzal visszatér a túlbuzgó motyogáshoz.
A droidrészleg többségében nem tartogatott számára túlságosan nagy izgalmakat – legalábbis egy bizonyos fokig érdeklik őt, mint ahogy a gyerekeket minden, de ahogy bonyolultabbá válnak a dolgok, azonnal érdeklődését veszti. Elkalandozik a tekintete, másfelé néz, sőt, még ahhoz is hajlandó lenne hozzányúlni (mi több, hozzá is akar, csak ahogy ezt észreveszik, rászólnak, hogy azt bizony nem szabad), amikhez nem éppen lenne engedélye, mert egyrészt veszélyes is lehet, másrészt csak belerondítana a folyamatokba. A Poros terem pedig azért nem köti le túlzottan, mert nincs a birtokában olyan tárgy, ami igényelné ezt az anyagot. Ennek ellenére próbál azért odafigyelni, hátha megragad valami, de hogy őszinte legyen, nem ad neki sok esélyt, hogy nagyobb mennyiségű információ megmarad a fejében. Inkább csak... részinformációk, amik esetleg akkor előjönnek, amikor valamilyen úton-módon felelevenítésre kényszerülnek ezek a szilánkok.
Aztán... Aztán megpillantja azt a termet, ahol ki lehet próbálni azokat a bizonyos droidokat. Hanyatt-homlok rohan oda, azonnal beáll a sorba, hogy ő is bekerüljön, megküzdjön eggyel, jó esetben kettővel, mert úgy érzi, az információözönből elegendő lesz, pláne úgy, hogy meg sem foghatja azokat a tárgyakat, amik szóba kerültek, mert... veszélyesek... és nem kéne őket fogdosni... Itt azonban bevetheti mindenét, amije van, minden ütőkártyáját előhúzhatja, még azt is, ami igazából nincs is, csak azt hiszi, hogy létezik.
Figyelembe véve, hogy távharcos, így ugyanilyen robotot állítanak a csatatérként funkcionáló szobába, a golyók, mivel ez csak egy teszt és kísérlet, műanyagból készültek. Rá akarták adni a vékony rétegű védőfelszerelést, hogy ne csípje meg őt sehol a lövedék, de ő ellenkezett végig, mondván, hogy az úgy nem izgalmas.
- Meg különben is, akkor lassabb a mozgásom, úgy nem az igazi – vonja meg a vállát, azzal előveszi Ladyt, és ahogy a felügyelő kihátrál, már kezdheti is a pár perces küzdelmet a droiddal.
***

Csupa foltosan érkezik meg az étkezőbe csapatával, de nem azért, mert már most belilult vagy bezöldült volna az a megannyi foltocska, ahol érte őt egy-egy golyó. Történetesen sikerült egy második menetre is bekéredzkednie, viszont hogy még nehezebb dolga legyen, annak a tárjába már apró, festékkel megtöltött lövedékeket tettek, így most még színesebb, mint induláskor volt. Megannyi változó árnyalatú színfoltokkal gazdagodott: a rózsaszín ruhaanyagon most már van vörös, citromsárga, még a szeme narancsszínét is megtalálni rajta, sőt, feketét, barnát és még zöldet is. Nadrágján ugyanilyen színkavalkád látható - mintha csak virágba borult volna a szövet. Fekete cipője sem maradhatott ki a sorból, ráadásul még arcára is cseppent néhány csepp, így ott is igazán tarkabarka lett.
Ami azt illeti, meglehetősen elégedett, a testedzést követően pedig úgy érzi, ráfér már az evés – örömére pedig pont visszatérnek az ebédlőbe. Ez alatt az út alatt is végig magyarázott, mint ahogy lassan az már szokássá válik nála, ám ezúttal nem érdemtelen hozzászólások záporoztak: a droidok elleni harcot ecsetelte Cherniinek, hogy micsoda izgalmakkal járt.
Elérve a helyiséget letelepedik a többiekkel, persze csak az után, miután megszerezte saját adagját, méghozzá a lehető leghamarabb. Azon rágódik hosszasan, kivételesen már nagy csendességgel – elvégre tele szájjal aligha lehet beszélgetni, annyi illem pedig szorult belé, hogy legalább ilyenkor nyugdton marad. Azonban az étkezés sem maradhat egyéb utózengés nélkül...
Fülei megrezzennek, ahogy elérkeznek hozzá az ingerült veszekedés hangjai. Kíváncsian pillant abba az irányba, ahonnét a vita forrását véli felfedezni (melynek szavait nem tudja értelmezni, de már csak a hangvétel elegendő a számára), másodpercekkel később pedig egyre jobban terjeszkedik arcán egy széles vigyor. Tekintete ég az izgatottságtól, és bár tisztában van vele, hogy Atlas a fegyelem és engedelmesség országa és helye, attól még reménykedik abban, hogy csúfos eredménye lesz a haragos szóváltásnak. Szinte várja, mikor sül el az első fegyver, mikor kerül elő egy pillanatokon belül vérben úszó penge – vagy ha nem is gyönyörködhet a fém és vörös különös színpárosában, akkor legalább a nyakra vagy mellkasra szegezésnek rettentően örülne. Mindezzel ellentétben nem történik semmi – mint ahogyan az várható volt -, csupán egy alternatív lehetőséget kínálnak fel a társaságnak, ami – be kell vallja – jóval, sőt, mérföldekkel izgalmasabbnak ígérkezik, mint az eddigiek. Szó se róla, a droidokkal meglepően jól elszórakozott, de a programlistát látva a többi nem fogja annyira lekötni őt. Jegyzetet nem készít, és bár a Porral kapcsolatos ismereteknek nagy hasznát vehetné a későbbiekben, az jelenleg nem érdekli kifejezetten. Majd ha szükség lesz rá, akkor megtanulja, amíg viszont nem szorul ilyen tudásra. Teljesen felesleges utánanézni, hogy aztán a mostani erőfeszítések feleslegbe menjenek, mert hát... Elfelejti a most elhangzott informcáiókat évekkel később.
Még nem cselekszik. Megvárja, kik azok, akik hajlandóak lennének letérni az eltervezett útról egy olyanra, amit nem láttak és nem gondoltak előre a helyiek. Meglepő lépés ez Atlasban, és pont ezért foglalkoztatja annyira, ki hogyan reagálja le. Érzi, minden porcikája sikoltja, hogy mennie kell, és noha nem számíthat akkora veszélyre, mint amilyenre állandóan feni a fogát, mégis olyan érzése támad, mintha ezzel kecsegtetne ez az új lehetőség.
Chernii megy oda talán elsőként, amitől az így is széles mosolya már nem szélesedhetne tovább. A következő másodpercben ő is megindul az apró lány után – ha már ilyen jó társasága volt egészen idáig, akkor nem hagyja, hogy csak úgy elmenjen; még egy picit boldogítja őt, ha már így elviseli.
Feláll helyéről, nyugodt léptekkel közeledik az öreghez, majd felteszi a kezét, mint a kisiskolások alsó tagozatban:
- Ééééén is jövök! – jelenti ki hangosan, gyermeki boldogsággal és ragyogással az arcán. – Sokkal viccesebbnek tűnik a maga opciója – kulcsolja össze hátul a kezeit, Lady mögött.

Blanche Legrand

Blanche Legrand

Hozzászólások : 14
Regisztrált : 2016. Oct. 30.

Karakterlap
Hovatartozás: Haven Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

https://remnant.hungarianforum.com/t75-blanche-legrand

Vissza az elejére Go down

S a világ illúziói összetörnek Empty Re: S a világ illúziói összetörnek

Témanyitás  Ajánlott tartalom



Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.