Crimson Fall

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Szer. Okt. 26, 2016 8:58 pm

A kétely magvai

A nyitóünnepség viszonylag unalmasan telt, ám Crimson amúgy sem figyelt igazán. Remélte, kiszúrhatja Teal-t, ám igazság szerint fogalma sem volt róla, hogy a lány milyen külsővel tűnik majd fel a színen ezúttal. Egy idő után erre sem figyelt... Elméjében forogtak a kerekek, és inkább a másnapra koncentráltak. A másnapra is, amikor...

...

- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott Crim a farkasfülű faunusz lányra.
Időközben megtudta, hogy Gris a neve. Viszonylag könnyű volt rálelnie, hisz az első napokban még senkinek sem volt saját szobája. Azokat már csak a kész csapatoknak osztották ki.
- Nem lehet könnyű meglátogatni valakit, aki bántani próbált téged. De így lesz a legegyszerűbb elrendezni ezt az ügyet már a legelején.
- Igen. Szeretném, ha tudná, hogy nem vagyunk érzéketlen szörnyetegek. Ki szeretnék békülni vele. - immáron Gris is mosolygott, léptei pedig határozottabbá váltak.
- Hát, ha valaki szörnyként viselkedett, az inkább én voltam. - kacagott fel kínosan a vörös fiú. - Talán nem a legjobb módon kezeltem az agresszióját azzal, hogy arcon rúgtam.
- Talán nem.... - a faunusz olyan megilletődötten bámult a padlóra, mintha ő hajtotta volna végre azt a rúgást. - De pont ezért kértél meg rá, hogy közösen látogassuk meg, nem? Így mindent helyrehozhatunk.
- Ahogy mondod. Ó nézd, itt is vagyunk. - mutatott Crim egy vörös keresztes táblával ellátott ajtóra, majd bekopogott.
Kisvártatva egy idősebb nővér fogadta őket érdeklődő tekintettel.
Egy rövid szóváltás alatt bemutatkoztak, majd személyleírást adtak arról, hogy kit is keresnek.
- Ó, igen. - nyugtázta a nő. - Tegnap találtak szegényre eszméletlenül a folyosón. Azóta felébredt, de nem emlékszik sokra. Ti esetleg tudjátok, mi történt?
- Késésben voltunk, így mindhárman rohantunk, ő pedig elesett. Mire visszanéztünk, már nem láttuk. Azt hittük, majd utánunk jön, de csak később tudtuk meg, hogy ilyen nagy a baj. - magyarázta el Crim a helyzetet, mielőtt Gris megszólalhatott volna. - Szeretnénk beszélni vele, amennyiben lehetséges.
- Rendben. Mivel ő az egyetlen betegünk a gyengélkedőn, a doktorok nincsenek jelen, a csapatfelosztás előkészítésében segédkeznek. Nekem amúgy is van egy kis dolgom még, de nem tarthat tovább negyed óránál. Addig kérlek figyeljetek Stone-ra, ha pedig valami gond lenne, húzzátok meg a csengőt az ágya mellett. - a két fiatal bólintott, ahogy a nővér elsétált mellettük.
A terem ténylegesen üres volt, pusztán egy ágyon feküdtek.... ám azon teljes egészében. A hatalmas, napbarnított figura elfedte az egészet.
Nem igazán volt magánál, Crim gravitációs erőkitörése súlyos hatásokkal volt a fejére.
- Szia! Most már legalább tudjuk, hogy Stone-nak hívnak. - mosolygott rá a faunusz lány, miközben virágokat tett a közeli vázába. - Remélem.... remélem, hogy ki tudunk békülni a tegnapi után. Azért jöttem ebbe az akadémiába, mert itt a legkevesebb az esélye annak, hogy bárkivel is összetűzésbe kerüljek  a hovatartozásom miatt. Ha bármivel is megbántottalak, amiért tegnap agresszívvá váltál.... Nos, akkor sajnálom. Tényleg szeretném, ha a jövőben jóban lehetnénk.
- Höhö... - hörgött a majd két méteres, vaskos fiú. - A tegnapból alig emlékszek valamire.... De.... Mi legfeljebb akkor leszünk jóban, ha én épp.... benned leszek.... - nehezen kierőltetett szavai láthatólag nagyon megbántották a lányt.
- Értem.... Sajnálom. - bár szomorúan, de befejezte virágjainak elrendezését.
- Legalább te megpróbáltad. Ez sokat számít. - a vörös fiú kedvesen rámosolygott Gris-re, amiből ő láthatólag erőt nyert.
- Hát... Talán jobb, ha megyünk. - azzal mindketten el is hagyták a szobát
A következő saroknál a lány elkanyarodott, és Crim úgy számolta, még legalább tíz perce van, amíg visszaér a nővér.
Gyorsan visszafordul a gyengélkedőhöz, becsukta maga után az ajtót, majd felmérte jobban is a helyiséget. Viszonylag haladó szinten konyított az informatikához, de nem talált egy videó rögzítő készüléket sem. A felügyelet az orvosok és nővérek feladata, ám akkor egy sem volt ott...
- Szóval nem emlékszel a tegnapi napra? - Crim szaporábbra fogta lépteit, ahogy Stone ágyához közeledett.
Arcán a mosoly egyre szélesebb vigyorba torzult, míg jobb lábát megemelve felvillantotta lila gravitációs porkristályát.
A barna fiú rögvest kapcsolt...
- Te vagy a - szavai elakadtak, ahogy Crim tenyerének alsó részét a szájára csapta, míg orraiba felnyomta két ujját, ezzel iszonytató, és fájdalmas érzést keltve a mozgásképtelen betegben.
- Elmondom, mi lesz... - imádta ezt a helyzetet.
Áldozata magatehetetlen volt, kiszolgáltatottan nézett szembe a veszéllyel, amely akár halálos is lehetett. Ismerte ő is ezt az érzést.... Pont ezért tudta, mennyire félelmetes.
Mindezen felül, értett az anatómiához, és a kínzáshoz.
Nyert ügye volt...
- Először is. Tegnap elestél, és azért ájultál el. Semmi más nem történt, azt a lányt sem molesztáltad. Remélem eddig érthető... - hogy nyomatékosítsa szavait, ujjait kissé feljebb nyomta Stone orrlyukaiban.
Nem veszélyesen mélyre, de arra pont elég volt, hogy a barna fiú rángatózzon, és visítson tenyere alatt.
- Most egy kicsit szabadon engedlek. Nem ordítasz, nem kérsz segítséget, pusztán levegőt veszel szép egyenletesen, majd kimondod, hogy "igen, értettem." Világos? - a fickó hevesen bólogatni kezdett, mire Crim felengedte tenyerének alsó részét.
Stone hatalmas adagokban nyelte a levegőt, majd viszonylag összeszedetten kezdett bele mondandójába.
- Figyelj... figyelj haver. Ha kell az a faunusz kis ribanc, én nem - tovább nem jutott, a tenyér ismét a száján csattant.
- Nem értjük egymást. - a vörös fiú vigyora már szinte önmagának is fájt, miközben ujjait visszamélyítette az orrlyukakba, szabad kezével pedig ránehézkedett áldozata ádámcsutkájára.
A szerencsétlen annyi nyált, és gyomorváladékot öklendezett fel, hogy az leröpítette magáról a fogvatartó kezét. Persze, nem maradhatott sokáig szabad...
- Nem érdekel sem Gris, sem a többi faunusz. Ami érdekel... Tegnap elestél, ezért ájultál el. Egy béna, agyatlan hústorony vagy. - számomra mégis hasznos lehet... - Továbbá. Még véletlenül se állj le a faunuszok zaklatásával. Sőt... keríts olyan diákokat, akik hasonló elveket vallanak, mint te, és álljatok össze. Szítsátok a feszültséget, rendezzetek balhékat, nem érdekel, mennyire nyilvánosakat. De jelents nekem mindent... persze diszkréten. - a barna fiú értetlen szemei már annyit könnyeztek, hogy alul teljesen bevörösödtek. - Azt teszitek, amit én hagyok jóvá, és akkor, amikor én mondom. Nem túl sok információ ez szerintem. Felfogtál mindent?
Elérte, hogy Stone halálosan rettegjen tőle. A kiszolgáltatottság állapotában ért drasztikus fájdalom akár még komoly traumákhoz is vezethet.... Ám ez Crimson-nak mellékes volt, mindaddig, amíg az együgyű hústorony engedelmes csatlósává válik.
Azzal pedig, hogy egy, az ő számára is szimpatikus feladatot ad neki, összeköti Stone-nak a kellemest a hasznossal. Megmenekül egy őrült szörnyetegtől, hogy azt tehesse, amit szeret... Remek alku, nemde?
A fickó hevesen bólogatott a kérdésre.
- Ó, még valami... - Crim mosolyogva, szinte szórakozottan folytatta, miközben szabad kezével véletlenszerű pontokon nyomkodni kezdte Stone nyakát, nem épp gyengéden.... a másik kar pedig minduntalan szorított. - Arról, hogy nekem jelentesz, csak te tudhatsz, eggyel több idióta sem a jövőbeli klubbotokból. Kellemetlen lenne, ha kicsapnak titeket, mert lebuktok, vagy túlzásba estek.. - ami persze csak idő kérdése lesz. - És visszavezetik a szálakat hozzám. -  azzal szabadon engedte Stone-t.
- Értek... - köhögte. - Mindent értek. Úgy lesz, ahogy mondod... főnök. Minden úgy lesz. -  bólogatott egyre lassabban, mindenféle testnedvtől eltorzított arcával.
- Ennek örülök. - sétált Crim a közeli csaphoz. - Persze, mondanom sem kell, hogyha köpnél esetleg... Nos, ne hidd, hogy nem találunk meg. - fordult vissza arcával korábbi áldozatához, immáron barátságos mosollyal. - Mindenre megvan az emberünk, ha pedig megtalálunk.... Rengeteg időnk lesz kettesben. És akkor visszasírod ezt a kislányos kozmetikát, amit most kaptál. - választ nem kapott, csak egy félelemtől megrészegült szempár lesütését.
A fiú visszasétált hozzá, majd átnyújtott neki egy poharat, melyet azelőtt engedett tele vízzel.
- Tessék, idd meg ezt. És töröld meg az arcod, szörnyen festesz. A nővér nemsoká visszatér, és nem sejthet majd semmit.
- Persze, persze... - kezdte törölgetni magát Stone a takaróval, miközben megtörtek módjára kacagott. - Még szép, hogy nem.
- Akkor, én is távoznék. Sok sikert a feladataidhoz.
A nővér már csak akkor érkezett meg, amikor Crimson két perce maga mögött hagyta a termet... Persze, ő igazából már majd negyed órája távozott Gris-el, legalábbis a lány mindenkinek így fogja elmesélni.
A pohár víz pedig.... Csak természetes, hogy lassan ölő méreg volt benne. Bujkálni fog egy-két hónapig, majd szép lassan viszi el az áldozatát.
A félelem emléke sajnos elhalványul, Stone pedig túl nagy idióta. Előbb-utóbb köpne, és még azelőtt el kell hallgattatni, hogy lejárna a szavatossága. Addig legalább hasznos lesz...
A méreg eredete? Fehér Agyar keverék, kimondottan emberi szervezet ellen fejlesztve.... Egyenesen Gris Teira-tól, aki Fehér Agyar aktivista.
Elcseszett egy világ ez.

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Pént. Okt. 28, 2016 4:33 pm

Régi barátok(?)

Vacuo kocsmái megfeleltek Crimson elvárásainak. Sokféle alak ült az asztaloknál; napszámosok, vándorok, faunuszok... Ám egyikük sem kereste különösebben a bajt. A nehéz körülmények nem hagynak energiát az efféle luxusra.
A diák szerencséjére rá sem figyelt oda különösebben senki. Bár ruhája viszonylag kirívó volt a megannyi, munkától és portól megfakult öltözék gyűrűjében, valószínűleg csak valami gazdagabb kölyöknek vélték, mintsem Shade egy diákjának. Álca az álcán belül....
Bár a körülmények megfeleltek számára, mégis kezdte már kissé unni a várakozást.
Gris, a Fehér Agyar aktivista adta át neki az információt, miszerint találkozni akarnak vele, mégpedig abban a kocsmában, amelyben épp Crim ült. Nem az agyarosok, hanem az övéi... De mit akarhattak? Még csak két napja volt az akadémián.
Nem volt információja a célszemélyekről, és semmi különösebbről, pusztán egy időzített bombát helyezett még el Stone személyében.... Teal-el sem sikerült kapcsolatba lépnie, mióta különváltak legutóbb.
Ám nem tehetett mást, várt türelmesen, felesleges gondolatokat forgatva elméjében.
Vajon neki is van "szavatossága", akárcsak Stone-nak? Azoknak, akik a játszma tetejéről mozgatták a bábukat, ő talán még kevesebbet jelentett, mint neki az az együgyű faunusz-gyűlölő.
Ha nem jött volna el ide az üzenet ellenére, vajon már idő előtt kiiktatták volna? Talán Gris neki tette volna bele azt a mérget az italába legközelebb... Vagy pont Teal vágta volna át a torkát, miközben alszik.
Crimson sóhajtott, majd körbenézett. Még mindig senki, akiből kinézte volna, hogy üzenete van számára. Visszamerült a felesleges őrlődésbe elcseszett élete felett...
Nem volt hát sok választása, ha élni akart... Neki ez jutott.
Ám ez nem volt sem baleset, sem tragédia. Rosszabb is lehetett volna.
Elvégre vannak, akik halva születnek... Vagy fiatalon, öntudatlanul éhen halnak valahol, esetleg fogyatékosan jönnek a világra.... Igen, annyira azért nem volt szörnyű a helyzete. Neki meg volt az esélye az életre, csak alkalmazkodnia kellett.
Szabad ugyanakkor nem volt. Ahhoz sokat kellett tennie... Rengeteg hazugságot, csalást, és gyilkosságot kellett még végbevinnie. De lesz értelme az út végére jutni, ha azzal minden mást elpusztít maga körül? Komoly kérdés... Még szerencse, hogy nem volt beleszólása.
- Hát itt vagy. - ismerős hang szólította meg a háta mögött.
Egy olyan hang, amelyet akkor sem hiányolt volna, ha soha többé nem hallja ebben az életben.
- Persze, hogy téged küldtek... - sóhajtott Crim. - Essünk túl rajta gyorsan, egyesekkel ellentétben nekem feladataim is akadnak a mindennapokra.
- A mai napig nem értem, miért mi maradunk a háttérben... - a jövevény mosolyogva foglalt helyet Crimson-al szemben, de a fiú látta ajkainak remegését.
Blood, az a forrófejű idióta frusztrált volt, nagyin is frusztrált...
- Tudod, egy jól működő rendszer megbontásához nem elég, ha besétálsz a főbejáraton a kardoddal hadonászva. Vannak feladatok, amikhez használni kell ezt itt. - bökött a vörös fiú saját fejére - Tőled még hasonlóra nem láttam példát. - olaj volt ez a pislákoló tűzre, talán túl sok is...
Bármilyen üzenet is érkezett számára, annak hordozója elvesztette önuralmát, és fegyvere után nyúlt.
A fekete pengéjű katana rövid ívben az asztal fölé repült, majd Blood ugrás közben elkapta, és rögvest lesújtott vele. Az asztal lapján egyensúlyozva támadott mind kardjával, mind annak tokjával.
Crimson már az első vágás előtt hátradőlt székében, hogy csizmáit magasabbra tartva felfoghassa a pengét.
Az ütésváltás egyre gyorsabbá vált, a katana már alig látszott a levegőben, ahogy suhanó kígyóvá válva fémes visításokért, és az aura puffanó csattanásaiért kiáltott.
Ez a poziíció teljesen előnytelenné vált Crimson számára, így féloldalasan kilökte a vére után áhítozó pengét annak pályájáról, majd két lábbal az asztalnak támaszkodva kirúgta magát a sugarából.
Esés közben megtalálta egyensúlyát, fémcsizmái pedig felfogták a becsapódást, így szinte teljesen kész harci helyzetben ért földet.
Törzsét enyhén bedöntötte, jobb lábát előrenyújtotta, karjait pedig egyenes tenyérrel dereka mellett tartotta.
Ellenfele pedig csak állt, és vigyorgott vörös szemei alatt. A kocsma népe persze felfigyelt agressziójára, de senki nem tett semmit, pusztán bizonytalanul teret hagytak neki.
Blood elégedett volt, ahogy a fáradtan forgó ventilátor szele végigszaladt felzselézett fekete haján, és annak néhány vörösre festett tincsén. Nem volt kérdés, újra támadni-
A katana hihetetlen gyorsasággal csattant a vörös fiú karján, és bár aurája felfogta a vágást, az nagyon meggyengült ezáltal... Mégis, ellenfele akkor vált legsebezhetőbbé, amikor elbízta magát.
Blood alig húzta vissza fegyverét, amikor a védekező fél rámarkolt a kardtokot szorongató karjára, majd azt felhajítva védtelenné tette bal oldalát.
Crim gyors egymásutánban megrúgta kétszer a bordáját, majd a medencecsontját is. Mozdulataiban nem volt sok erő, hisz alig tudott hozzájuk lendületet venni, azért mégis találatok voltak... Előnyét nem akarta elvesztegetni, gyors kitámasztotta magát a padlóra, majd megpróbálta kisöpörni a karforgató lábait.
Az persze felszökkent, de pont erre számított.
Támasztó karjaival feljebb helyezte az egyensúlyát, így már szinte az egész törzsét megemelve forgott tengelye körül, és próbálta többször is megrúgni célpontját, akinek nem adatott meg a stabil támasz luxusra.
Blood felfogta a csizmát a kardtokkal, de a lendület így is hátrébb lökte őt. Persze, amint földet ért, gyorsan visszazárta azt a pár méter távolságot... Crimson már két lábon várta, és magas rúgásokkal hárította az egyenes irányú vágásokat.
A forrúfejű nem könnyítette meg a dolgát, szinte minden mozdulata közt volt ideje a katanát gyors visszacsukni a hüvelyébe, majd újra kirántani, ezzel kiszámíthatatlanabbá téve támadásainak irányát.
A kezdeményezés folyamatosan csúszott ki a vörös fiú kezei.... vagyis inkább lábai alól, de utálta, ha nem ő dominál.
Egy kis teret nyerve lendületet vett magán, majd a levegőbe szökkenve, lefelé zuhanó ívben sorozta meg célpontját, aki kardját két kézzel kitárva hárított.
Crim befejező mozdulatként összezárta lábait, és mindkét csizmájában egyszerre szabadította fel a gravitációs erőhullámot. Blood a katana lapjával fogta fel a becsapódást, de így is jópár métert hátracsúszott fogait csikorgatva.
Ám amint elmúlt karjaiban a zsibbasztó érzés, átvette a kezdeményezést.... Megállíthatatlan gyorsasággal rohant a vörös felé, miközben a kardtokot félkörívesen maga elé dobta a levegőben.
Crim sejtette, mi következik.... Jobbját kitárva várta, ahogy ellenfele egy apró szökkenés keretében mindkét kezével ráfogott a katanára, majd egy zuhanó döféssel megpróbálta felnyársalni őt.
Tenyerénenek szélét merőlegesen kitárta a pengéhez, majd mielőtt az célba ért volna, rápöccintett... A tárgy irányvektora derékszögbe kifordult, és hatalmas lendülettel a falba fúródott.... Ám Blood már azelőtt elengedte a markolatot, hogy célpontja kiütötte volna a kezéből. A szúrás csak elterelés volt számára.
Amint földet ért, rászorított a meglepett Crimson jobbjára, majd saját bal kezének két ujját a fiú alkarjához szorította.
- Sose feledd, hogy nekem jutottak a domináns gének. - jelentette ki vigyorogva, miközben megpróbálta megváltoztatni áldozata véráramlásának irányát.
Crim pánikba esett, de nem tehetett semmit.... A fájdalom ezernyi tőrként döfte át végtagját, és tudta, pár pillanat választja el attól, hogy szétrobbanjon a-
Karjában a nyomás hirtelen megszakadt, ahogy Blood elugrott tőle.... És pár fénylő lövedéktől, amelyek a helyére csapódtak be.
- Kezd ez kissé eldurvulni... - jelentette ki egy zöldes hajú faunusz lány, íját még mindig célra tartva.
Bár a vörös fiú megmenekült, veszélyérzete nem csökkent... Valami közeledett felé, mégpedig...
Hirtelen pördült egyet tengelye körül, majd esés közben kirúgta pályájáról a lándzsát, amely felnyársalni készülte. A hajítófegyver egy adott körben kezdett forogni zuhanás közben, ám nem sokáig.
Crimson a megfelelő pillanatban kitolta az irányát kilencven fokkal, így az újabb lendületet véve visszaszáguldott feladója felé... Ugyanakkor a lány, aki elhajította a fegyvert, teljes természetességgel kapta el azt röptében.
Immáron négyen voltak egy körben.
- Patthelyzet...? - kérdezett rá a vörös fiú mosolyogva, miközben a faunusz lány még mindig Blood-ra szegezte íját... de immáron a háta egy lándzsával nézett farkasszemet.
Crimson persze tudta, hogy ők állnak rosszabbul, főleg miatta.
A jobbja zsibbadt, bal kezével pedig még hosszú, hosszú másodpercekig nem lesz képes vektort hajlítani.
- Több tucatnyian néznek már minket, fejezzük be ezt az esztelen baromságot. - jelentette ki a faunusz lány, miközben íját a hátára tűzte. - Nektek itt sem kellene lennetek, én kértem találkozót Crimson-tól.
- Ó... szóval te vagy az... - mosolygott rá a megszólított. - Egy faunusz? Bár, illik ehhez az akadémiához. - vont vállat.
- Azért vagyunk itt... Nos, csak biztatni akartunk titeket, hogy ne kövessetek el hibákat. - rakta el fegyverét Blood is. - Figyelni fogunk titeket.
Egyértelműen többet akart, de ezúttal beletörődött abba, hogy túllépte egy kocsmai verekedés határait. Nem húzhatták tovább... Legalábbis Crim így látta.
A lándzsás lány végig csak mosolygott, majd szótlanul követte a fekete hajút.
Ezt követően nem sokkal a faunusz is elindult kifelé, a vörös fiú pedig utána ment.
- Elég sokat késtél, Teal. - szólította meg, amikor már nem volt senki a közelükben. - Az a szellemi fogyatékos mindent elszúr, ha így folytatja. Miért nem küldik el... Meghalni valahová?
- Talán még jól fog jönni a segítsége. Túl sok kár egyébként sem esett, csak egy kocsmai verekedésről fognak pletykálni páran, ködös személyleírásokkal. Amiért viszont beszélni akartam veled, mielőtt újra megszakítanánk a kapcsolatot... - tért a lényegre Teal. - Megjöttek az információk arról, hogy kikkel kell egy csapatba kerülnünk.
- Ó, igen? Remélem két dögös csaj lesz. - vigyorgott Crim, karjait összekulcsolva a nyaka mögött.
- Mondd csak... Hiszel a tündérmesékben?
- Olyanokban, mint az egyenlőség, és a szabadság?
- Nem, ennyire azért nem kell átmennünk fikcióba. - engedett meg magának egy gúnyosabb mosolyt a lány. - Én csak egy egyszerűbb legendára gondoltam...

Spoiler:

Pontokat ideeeeeeek @@
Meg Teal-nek is egy keveset...

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Gwyneira Lavi on Szomb. Okt. 29, 2016 1:58 pm

Na, eljutottam ide is Surprised
Először is, szörnyű alakokat szősz be az iskolám és a királyságom köreibe. Ez nem-he-lyén-va-ló! *homlokon pöccenti* Hát mi lesz itt, ha ez kiderül? Felfordulás! Bár, úgy tűnik, Crim pontosan ezt akarja...
Nos, az, hogy Gris, a félénk lányka se az, akinek látszik, az utolsó csepp a pohárban, mit ne mondjak. Nem szégyelled magad, hogy így viselkedsz? Na jó, befejeztem, de attól még igen hallatlan dolog. Very Happy
Ezek a történetek már igencsak felváltották az előtörténet unalmasságát, főleg, hogy csata is volt benne rendesen, meg szorongatás. Az mondjuk, igencsak furcsa volt nekem, hogy egy kocsma nem ürült ki egy ilyen vad csata alatt, hogy hívjanak valakit, aki megreguláz titeket, vagy, hogy néhány erőember nem szállt be. Elvégre egy jó kocsmai bunyót ki akarna kihagyni? Mindenesetre, ha ez az igazgatónéni fülébe jut, mérges lesz.
Teal meg csak ne kiabálja el ezt annyira, a Shade közel se ennyire kiszámítható, még ilyen hűdeprofi embereknek sem. Razz
Crim 9 ponttal gazdagodik, Teal pedig a nem túl hosszú szerepléséért is kap 2 pontot. Oszd el, hogy jóváírhassam ^^

___________
I should try this

avatar

Gwyneira Lavi

Hozzászólások : 35
Regisztrált : 2016. Sep. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése http://remnant.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Csüt. Nov. 03, 2016 8:29 pm

Újabb szerepek

A Fehér Agyar tag újra támadott.
Bár gyakorlatlanul mozgott kaszájával, ellenfele csak egy átlagos bandita volt.
A faunusz megpörgette fegyverét önmaga mellett, egyensúlyát átvetette ellentétes irányba, újra ráforgatott kaszájára, majd lesújtott. Áldozata felsőteste szinte lerobbant a törzséről...
A vörös denevérszárnyak úgy suhantak a fekete hajkorona vonalán, mintha tényleg repülnének, miközben gazdájuk hirtelen száznyolcvan fokot megtéve hátraszökkent, majd kiszámítható támadója nyakát beakasztotta szálfegyverének pengéje alá. Mosolygott, majd megrántotta a fémszárat... A vér szétfröccsent, miközben a bandita feje repülő kavicsként félrerepült.
Fehér maszkja egyre vörösebbé vált, de ez kicsit sem zavarta. Végre kezdett ráérezni a kaszára... Száguldó halálként rontott be egy kitört ajtajú házba, s szemeivel rögvest a fosztogatókat kezdte kutatni.
Az egyik a lépcsőről ráncigált le egy faunusz nőt, miközben egyre hevesebben fogdosta... A másik őrült módjára dúlta a konyhabútorokat, mintha csak széfeket remélne mögöttük.
A Fehér Agyar harcosa pár pillanat alatt döntött. Először a konyha...
A bandita még észre sem vette jelenlétét, mikor a fiú a vállánál fogva hátulról a földre rántotta, majd egy határozott mozdulattal rátaposott a nyakára.
Az erőszakoskodó már kiszúrta, de közben eljutott odáig, hogy a nő felsőtestéről minden ruhát letépkedett... A harcos pont így számolta, el is vigyorodott újfent maszkja alatt.
A lépcsőhöz rohant, és bár ellenfelénél volt a magaslati előny, valamint annak a tudata, hogy a szálfegyverek szűk területeken szinte teljesen hasztalanok... Még így is gyors véget ért.
A fiú a padlóba szúrta kaszáját, majd mikor a bandita felülről rárontott, annak a pengére szökkent talpának elülső felével. Úgy állt ott, akár csak egy kisebb torony tetején, így visszaszerezve a magaslati előnyt... Türelmetlen ellenlábasa megpróbált felugrani hozzá, majd felfelé rúgott, miközben a fegyver fémszárán egyensúlyozott.
A faunusz a felé lendülő lábba akasztotta sajátját, majd pár köröző mozdulat után kibillentette vetélytársát az egyensúlyából. Pár pillanattal később, hogy a padlóra esett, homlokába csapódott a penge vége... A ház tiszta volt.
Az agyarosok véres tagja ugyanúgy megrémítette a nőt, akár korábbi erőszakoskodója. De neki tennie kellett a dolgát...
- Ne félj. Mi mellettetek állunk. - maszkjától eltorzult hangja nem lehetett túl megnyugtató... - Tessék.
Újabb próbálkozásként odanyújtott a nőnek egy kabátot saját fogasáról... Nos, ő amúgy sem mert volna odamenni érte.
A korábbi áldozat bólintott, és egyik kezével melleit takargatva magára terítette a ruhadarabot. Hát, a fiúnak csak az a pár másodperces betekintés jutott... Bánta, de ez van.
Visszasétált az utcára, ahol a harcnak már szinte teljesen vége volt. Elrohant mellette ugyan két bandita, de azok kisvártatva összeestek, hátukban pár tölténnyel...
- Visszavonultak. - jelentette ki egy alacsony, maszkos lány, kezében egy-egy pisztolyt szorongatva.
- A beszéd elkezdődött? - kérdezett vissza a fiú.
- Már készülődnek hozzá. Elvégre, akkor a leghatásosabb, amikor még sokkolt a tömeg.
- Hát persze...
A fiút nem érdekelte, ami következik. Előre tudta...
A Fehér Agyar erre szakosodott tisztje elmondja beszédét, amelyben kitér arra, hogy a faunusz születésűek csakis rájuk számíthatnak igazán az emberekkel szemben. Hisz, mit ad a teremtő, a támadók is emberek voltak...
Persze ezért cserébe ők is segítséget kérnek a falutól. Forrásokat, élelmet, és olyanokat, akik csatlakoznának ügyükhöz... Látta már a fiatalokat, akik bizonytalanul kiléptek aggódó szüleik támaszából.
Inkább elsétált a kisebb szállítóhajóhoz...

...

A gép felszállt, és szerencsére csak hárman voltak benne. A pilóta, a lány, és ő.
- Utálom ezeket a szarokat. - jelentette ki Crimson, ahogy a fedélzet padlójára hajigálta a maszkját, a denevérszárnyakat, és a kaszát. - Ez a kimosható festék is rosszat tesz a hajamnak. Arról nem is beszélve, hogy úgy nézek ki így, mint az a fogyatékos Blood...
- Ne dobd azokat túl messze, talán még szükség lesz rájuk. - mosolygott a pilótanő, fejét hátrabillentve.
Ezúttal nem a szokásos ruháit viselte, amelyek olyanná tették, akár valami bűvészt. Az agyarosok öltözéke feszült rajta is... leginkább mellrészen.
- Nem végeztünk az összes faluval, Minerva-sama?  - kérdezett rá Teal, miközben maga is lerakta felszerelését.
- Mára igen. És a művelet ennek a szakaszával teljesen. De ki tudja, mikor lesz legközelebb szükségünk a Fehér Agyaros énjeitekre. - a nő most már az eget kémlelte beszéd közben, de mosolya nem hagyott alább.
- És ezeknek a falvaknak a segítségére tényleg szüksége van a Fehér Agyarnak? - tette fel újabb kérdését az alacsony lány.
- Nem a segítségükön van a hangsúly. Inkább a véleményükön, amit terjesztenek. Ha az agyarosok mozgásba lépnek, nem árt, ha a Vacuo-ban élő faunuszok legalább egy része mögéjük áll, vagy semleges marad.
Crimson sóhajtott, ahogy nekidőlt a gép fémes falának.
Mennyi hazugság, pusztán egyetlen nap alatt... A banditák azért támadtak, mert hamis információkat morzsoltak el nekik gyengén őrzött Porszállítmányokról.
A falvak védelmezőinek egy része pedig mégcsak faunusz sem volt, nemhogy a Fehér Agyar szervezetének része... Minderről persze az egyszerű helyiek semmit sem tudhattak. Hogyan is tudhattak volna?
Még maga Crim is csak az egész kép néhány darabkáját ismerte, és körülbelül ugyanilyen csekély mennyiségű darabkát tudott volna kikövetkeztetni...
Próbálta kihasználni azokat az alkalmakat, amikor jól érezheti magát, hogy legalább az apró örömei meglegyenek, de... A vége nem változott.
Elcseszett egy világban élt.

Spoiler:

Pontokat kérnék magamnak, és Teal-nek is.

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Gwyneira Lavi on Pént. Nov. 04, 2016 10:48 pm

Ahogy alakulnak Crim kalandjai, néha nehéz eldönteni, mi okoz neki valójában örömet, és mi nem. Érdekes felvezetés volt, irodalmias és szép, ahogy tőled elvárom - mégis, a te általános írásodhoz képest egy kicsit úgy tűnt, minimálisabbra vetted. Ez valószínűleg a rejtélyes vezetés miatt lehet így, de mégis, nehéz úgy a karakterednek pontot adni, amikor sokszor nem is magát adja, nemde?
Jutalmad 4 pont, Teal pedig 2-vel gazdagodik.

___________
I should try this

avatar

Gwyneira Lavi

Hozzászólások : 35
Regisztrált : 2016. Sep. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése http://remnant.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Hétf. Nov. 07, 2016 1:21 pm

Kötelékek

Az eldugott kis sikátor hideg volt a sivatagi éjszaka holdja alatt.
Ám Teal tenyerei talán még annál is hidegebbek voltak, ahogy újra és újra végigsimították a fiú arcát, s fejbőrét nyugtatták.
Crim alig volt öntudatánál... De a lány gondoskodása melegséggel töltötte el az egyébként rideg környezetben.
Feje a faunusz térdein pihentek, és alulról, olyan közelségből nézve, nagyon is aranyosnak találta a lányt... Bár, távol állt az esetétől, mint Teal minden más, korábbi alakja is. Crim-nek volt egy olyan érzése, hogy társánál ez is egy szempont, amikor külsőt cserél. Hanyagolja a nőies formákat, így a vörös fiú nyugton marad...
Ugyanakkor, ezek a gondolatok mind másodlagos butaságoknak tűntek.
A fagyos levegő kikezdte a fáradt fiú sérüléseit, arcának zúzódásait, bevérzett orrát, a szeme alatt felszakadt bőrt... Rengeteg ponton marta a fájdalom, amely egyszerre égette, s mégis tovább fokozta a hideg kegyetlen szorítását.
De még a fájdalom is... Az is csak másodlagos volt a szégyen mögött.
- Sose fogod megtanulni, Crimson? Sokkal egyszerűbb, ha nem állsz ellen... - magyarázta a faunusz lány, halkan, és szánakozóan.
Választ azonban nem kapott...
- Miért kell mindig hasonlót tenned?
- Mert utálom. - érkezett az egyszerű, színtelen válasz.
S ezzel csend telepedett a sikátor különös párosára.
- Egy nap... - szólalt fel pár perc múlva a fiú, szavaival a rekedtség ellen is harcolva. - Egy nap meg fogom ölni.
- És abból mi jó származna? - a nyugodt kérdés túlságosan jól rávilágított a valóság keserűségére.
Crimson képtelen volt felelni. Nem tudta kimondani, hogy... "semmi".
Ha egyszer képes is lesz megölni, pótolni fogják, őt pedig rövidesen áldozata után küldik.
- Jól esne... - nyögte ki végül.
Ismét csend...

" Elment a megadott helyre, bár nehezen vette rá magát. De persze, nem volt választása....
A város egy szegényebb, alig ellenőrzött negyedébe vitte a leírás, ahol már alig égett néhány lakóház lámpása. Ám egy, különösen rozoga viskó nagyon is élettelinek tűnt... A fiú tudta, hogy ott fognak várni rá.
Halkan, szép lassan ajtót nyitott, majd a résen át benézett.
A drága orvosi műszerek és eszközök éles kontrasztot vetettek a szegényes lakás ázott falaira, és ócska szekrényeire. Crimson ekkor már teljes magabiztossággal lépett be... Jó helyen járt. Bár, ő teljesen másképp érezte...
- Örülök, hogy alig tizenhárom perces késéssel sikerült ideérned. - jelentette ki Ő, arcán azzal a szokásos, félresikerült mosollyal.
Mindig is utálta. Már első ránézésre is kirázna a hideg szinte bárkit, aki meglátja.
Kopasz, tojás alakú fej, öregedő arcbőr, valamiért állandóan fénylő, kerek lencsés, orra illeszthető szemüveg, szárak nélkül.... És az a beteg, enyhén felfelé görbülő vigyor. Ő volt az. A Karbantartó.
Az emlékek rögvest megrohamozták a vörös fiút.
Vérvételek, mintavételek, csípdelések itt-ott, egy-két kisebb darab a testéből itt-ott, a hazug vigyor, hogy mindjárt vége....
- Miért kell ezt ilyen sűrűn? - vetette fel Crimson, szinte már mérgesen - Alig pár hónapja vettél sejtmintákat. Aligha hiszem, hogy-
- Kedves 34-es Fall. - emelte meg egyik ujját Ő... s azzal szinte rögvest csend telepedett az apró helyiségre. - Mint azt már sokszor elismételtem a múltban, ti hárman, akik benne voltatok az 1%-os sikerráta túlélőiben, nos... különlegesek vagytok. Természetes, hogy érdekelnek a sejtjeid, ha rajtam múlna, minden reggel vennék tőled mintákat. - tolta fel a szemüvegét mosolya felett.
Ennyi volt. Crimson nem bírta tovább.
Valami elszakadt kötelekkel szétfeszített elméjében.
Úgy rohant meg a Karbantartó felé, akár egy ketrecéből hirtelen kiengedett, napokig éheztetett vadállat.
Az arca nem tükrözött semmilyen érzelmet, pusztán összeszűkült szemei sugározták a haragot.
Jobbját megemelte, talpa már egészen a feje búbjáig ért.... majd lesújtott a székében mosolygó alakra. A rúgás becsapódott, fémcsizmája az egész házat megremegtette gravitációs erejével.
De a Karbantartó nem szenvedett sérülést. Pusztán csak feljebb húzta mosolyát kiengedett alkarja alatt, amely felfogta a rúgást.
A vörös fiú hátraszökkent, majd újfent támadott.... Ám valami nem volt rendben. Ezúttal sem, és soha nem is volt.
A férfi teste túl keménynek hatott.... Nem csak az aurája miatt. Crimson jól tudta, milyen érzés fémcsizmáin át megrúgni egy aurával védett embert. Itt másról volt szó. A Karbantartó teste jóval, jóval az átlag fölött volt keménységben... Olyan érzése támadt, mintha egy ólommal feltöltött fémhordót rugdosna.
A férfi alig mozgott, pusztán csak karjait mozgatta ide-oda a fiú heves támadássorozatai közben. Ő pedig hiába próbálkozott bármivel, az összes szöggel, rákészüléssel, nekifutással, testének hajlításával, az eredmény ugyanaz maradt... A Karbantartó pusztán csak arrébb mozdította karját, csizmája pedig eredmény nélkül fennakadt.
- Kezdem elveszíteni a türelmem, kedves Fall... - a férfi mosolya változatlan maradt szavainak ellenére.
Crimson csak lihegett, nem érdekelte már semmi. Újfent nekirohant... Ezután nem maradt más, csak a fájdalom emléke.
A Karbantartó ütései kivédhetetlenek voltak. Úgy hatoltak át védelmén, és auráján, mintha nem is léteznének.
Úgy érezte, hogy szétrobban a feje, akár egy túlérett gyümölcs... Amikor már szinte eszméletlen volt, akkor sem maradt nyugta. Utána jöttek a vizsgálatok.... Rongybabaként mozgatták, mit sem törődve a fejét ért sérülésekkel. A fájdalom csak fokozódott... Mintha valaki erőszakot tett volna a testén.
Majd mikor végzett, a Karbantartó egyszerűen csak... Kidobta. Akár egy elhasznált tárgyat, amelynek a sikátori szemétben van a helye.
Nem érzékelt szinte semmit a külvilágból.... Ugyanakkor, Teal már várta őt. Valahogy sejtette, hogy ez lesz a vége..."

- Nem szabadna harcolnod a sorsod ellen, Crim. Még ha csak néha is teszed meg, annak is mindig rossz vége van. - súgta a faunusz lány, míg a fiú már alig volt képes nyitva tartani a szemeit.
Hívta őt a megváltó eszméletvesztés....
- Te is tudod, hogy számunkra nincs másik út. - nos, legalább Teal ott volt neki.
A lány hátulról átkarolta, hogy Crimson feje a vállain nyugodhassanak. Olyan hideg volt.... Az egész teste.
Támogatta őt, mindig is ott volt neki. Mégis, kissé olyan érzése támadt, mintha egy árnyék növesztett volna csápokat, hogy magához ölelhesse őt, így távol tartva a fénytől... Miközben kényelmes hazugságokat suttog a fülébe.

Spoiler:

Pontokat szeretnék, jómagamnak és Teal-nek is.

___________
"A slap on the wrist and a kick to the chin,
a hint of the flavor of steel!
No one to blame - it's the end of the game!
The humiliation is real ..."

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Gwyneira Lavi on Pént. Nov. 11, 2016 7:42 pm

Érdekes sztori volt, szép, keretes felépítéssel - már el is kezdünk dolgokat megtudni a karakter igazi valójáról, bár igen keveset. Kicsit sajnálom is, hogy ennyi lassan adagolod be - néha kicsit kitolhatnád a szóhatárt és pár keményebb plot twistet is kaphatnék Wink Jót tenne a szívemnek Very Happy
A kalandod ezúttal 5 pontot érdemel, Teal kap 2-t a kedves gondozásáért Smile

___________
I should try this

avatar

Gwyneira Lavi

Hozzászólások : 35
Regisztrált : 2016. Sep. 14.

Felhasználó profiljának megtekintése http://remnant.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Csüt. Dec. 01, 2016 2:12 pm

"Az emberiség egy tagadhatatlan, és talán legfontosabb tulajdonsága, hogy amikor a kihalással néz szembe... Bármilyen megoldást elfogadhatóvá tesz."

Projekt: Fall - 1. rész

"A Nagy Háború után, amikor az emberiség a legkeservesebb helyzetében sínylődött korai történelme óta, ám még a vadászakadémiák és vadászaik megszületése előtt... Kezdetét vette a Projekt: Fall."

Jelen

Ahogy készült felszállni az oázisra épült városka léghajójára, Crimson elméjében újra lejátszódott a "búcsúzás" emléke.
"- Merre mész? - kérdezett rá Teal, ahogy végignézett a vörös fiú utazótáskáján.
Kora reggel volt, a nap még alig készült megtenni első lépéseit az égbolton.
Mindez a lányon is tükröződött, hosszú haja teljesen szabadon omlott pizsamája aljáig.
- Teal? Te ilyenkor már ébren vagy? - kérdezett vissza Crim, arcán szokásos mosolyával. - És így lejöttél az akadémia főkapujáig? Mennyi szokatlan dolog egy reggelre...
- Ne tereld a szót, amikor kérdeztem valamit. - bár érződött, hogy tényleg komoly szeretne lenni, ez a macskaszerű megjelenés, és az aranyos arc nagyon nehezen tette mindezt lehetővé az alakváltó számára.
- Nos, úgy döntöttem, hogy egy kirándulás jót tenne. A téli szünet a nyakunkon, a jegyeim a lehető legjobbak, és csak pár hétig leszek oda. - magyarázkodott a srác, mintha csak egy tanárnak tenné azt, mégis a tőle megszokott könnyed előadásmódban.
- Tudod, hogy nem erre gondolok... - sóhajtott Teal. - Hülyeségre készülsz. A múltkorinál is nagyobbra.
- Ugyaaaan, csak... Van pár elintézetlen ügyem. Óvatos leszek, és senki nem fog megtudni semmit. - vont vállat Crim.
- De igen. Jól tudod, hogy túl közel merészkednél a tűzhöz. Mindenképp megégnél. Figyelmeztetem Minerva-samát, és akkor semmi rossz nem fog-
- Cssssssss. - csitította el társát Crimson, miközben egy ujját az ajkaira tapasztotta. - Légy jó kislány Teal, és maradj csendben. Játssz a csapatunkkal, javíts kicsit a jegyeiden, és kövesd nyomon Stone ténykedését a távollétemben. Pár hét múlva visszajövök, és senki nem fog megtudni semmit.
- De... - a lány arrébb tolta a fiú karját, így rendesen is szóhoz jutva. - De Blood és Eclipse is szemmel tartanak minket. A múltkor mondták.
- Ők szerintem még Atlas-ban elég elfoglaltak.
- Akkor is! Még ha mindezt megoldod csendben, akkor sem érsz el semmit. A gyerekes bosszúd célpontja minden téren feletted áll.
- Okozhatok neki pár meglepetést. Tudod, mindig azok esnek a legnagyobbat, akiknek van honnan leesniük. Mint mondtam Teal, a lényeg, hogy legyél jó kislány. Majd visszatérek. - intett búcsút Crim, majd hátra sem nézve elsétált Shade kapujától. "
És ugyanilyen hozzáállással sétált fel a léghajó utasterére is...

...

Mistral mindig is híres volt kocsmáiról.
Legyen szó elhagyatott mocsármenti falvakról, régi kereskedőutak pereméről, vagy hatalmas városokról, mindenhol meg lehetett találni egy kocsmát, amely a környék egyfajta ismertetőjegyeként szolgált.
Crimson-nak vegyes érzelmei voltak az efféle helyekről.
A szagok, a hangzavar, a vendégek sokasága és megjelenése mind zavarta kissé, főleg azért, mert ő kirítt egy efféle világból. Fiatal volt, viszonylag jól öltözött, nem bűzlött a munkától, vagy épp a piától... És máris feltűnővé vált. Ha pedig ez megtörtént, nehezebb volt információhoz jutnia.
Márpedig, arra volt leginkább szüksége a határmenti falu tavernájából.
Ismerte célpontjának  a tervét, és a meglepetés előnye is nála volt. Ugyanakkor ahhoz, hogy saját tervet készítsen, alapokra volt szüksége.
Ezek megszerzése pedig egy alkohol és dohánygőzös kártyaszobában vette kezdetét...
A középkorú, vagy néhol már öregebb arcú, dörzsölt tekintetű játékosok gyanakodva fogadták Crimson-t köreikben, ám a fiú hamar megkedveltette magát.
Egyszerű módszert választott.... Rendszeresen, újra és újra veszített.
Bár nem sok pénzzel, de valamennyi körben kikapott, vagy kilépett, eközben mit sem veszítve könnyed hozzáállásából.
- És mondd csak. merre tartasz? - tört meg a jég, mikor is a legjobban öltözött kártyás feltette első kérdését a vörös fiú felé. - Mert gondolom átutazóban vagy mifelénk.
Valószínűleg a helyi órás lehetett, esetleg kereskedő. Azokból sok volt keleten...
- Igen, átutazóban. - húzott fel mosolyogva Crimson egy újabb kártyalapot. - Diák vagyok, és a matematika tudásom szeretném továbbfejleszteni. Úgy tudom itt Mistral-ban az egy ősi tudományág, elvégre a kereskedelemben is sok szám van.
Páran felnevettek, bár egy kapzsi arcú játékos nem épp a gyenge szójátékon.
- Nos, a számok úgy tűnik ma ellened vannak. - sodorta maga felé az aktuális téteket, nyerőlapjainak kiterítésével.
- Talán így van. - vont vállat Crimson, miközben megkezdődött az újabb kör. - Talán nem is árt majd részidős munkát vállalnom könyvelőként ezek után... Mondják csak, melyik kereskedőház foglalkozik Mistral-ban a Por értékesítéssel? Abban mindig sok pénz van.
Páran elgondolkoztak, másokat nem is érdekelte a kérdés, pusztán a lapjaik, de egyvalaki legalább tudta a választ.
- Az az öreg Aoshirotsurubami-dono lesz. Az ő családja vásárolja fel az Atlas-ból származó Porkészleteket, és adja tovább a legtöbb mistral-i üzletnek. - hangoztatta egy vénember, ránézésre helyi lehetett, de legalább ismert volt az ország ügyeiben.
- Aoshi... - tört bele Crim nyelve. - Ki se tudom mondani... Ők merre élnek egyébként?
- Több birtokuk is van országszerte. A téli az fél napi járóföld innen, szép nagy ültetvényekkel. - felelte ugyanaz a helyi.
Pár körrel később Crimson pénzhiányra hagyatkozva kiszállt, hisz már megszerezte azt, amiért jött.
Tudta, hogy az Aoshirotsurubami családnak kulcsszerepe lesz a szervezet mistral-i terveiben. A Karbantartó pedig Mistral-ba tartott... A bosszú ösvényét egyre kevesebb köd takarta.
Éjszaka kelt útra, hisz kerülni szerette volna a feltűnést. Az a léghajóút is fúrta az oldalát, utazóköpeny ide-oda...
Bárhogy is, az ellen már nem tehetett semmit, a jövő viszont még előtte állt.
Viszonylag ritkán járt utat használt, kerülte az erdős részeket, és szerencséjére egy Grimm sem keresztezte haladását. Bár nem félt tőlük, hálátlan lett volna egy egész falkával összefutnia...
Napkeltekor pihent le egy fa tövében, így már szinte este volt, amikor meglátta a gyapotmezők tengerében úszkáló, keleti épületegyüttest.
Bár a több emeletes, fából felhúzott, stílusosan kivitelezett palotaszárnyak igazán impozáns látvánnyal szolgáltak, a fiúnak ki kellett találnia, miképp akar egy nagy múltú nemesi család fejével beszélni arról, hogy ő, az ismeretlen jótevő meg akarja menteni az országát... És közben beteljesíteni bosszúját.

Spoiler:

Pontokat szeretnék kérni... És bár keveset szerepelt, egy nagyon kicsit Teal-nek is. Smile

___________
"A slap on the wrist and a kick to the chin,
a hint of the flavor of steel!
No one to blame - it's the end of the game!
The humiliation is real ..."

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Crimson Fall on Pént. Dec. 02, 2016 1:01 am

"
Én drága Karbantartóm!


Kénytelen vagyok kifejezni a Grimm sejtek bevonásával kapcsolatos aggályaimat. Bár igaz, hogy azok természetes - vagy inkább természetellenes - valójuktól fogva jelentősen megemelnék a génállomány tűrőképességét; valamint ha már a különös segítségünk bevonásával rátehettük kezeinket ilyen példátlan erőforrásokra, szinte bűn lenne nem kihasználni azokat, mégis... Nem hagy nyugodni a félelem, hogy mivel képtelenek voltunk megszerezni a Tavasz Hajadon egyedi regenerálóképességét, úgy a javarészt emberi sejtállományt kritikus gyorsasággal pusztítaná a számára oly idegen anyag.
Attól félek, kezeink meg vannak kötve, és maradnunk kell a teljes egészében emberi génállománynál.


Megértésére előzetes köszönettel,
Az Igazgató!"

Projekt: Fall - 2. rész

Jelen

Crimson úgy vélte, ha egyszerűen csak besétálna a főkapun, névtelen idegenként audenciát kérve a ház urától, szavai vajmi keveset nyomnának a latba. Jó eséllyel meg sem hallgatták volna... Épp ezért, egy másik módszerrel próbált szerencsét.
A palotaegyüttes őrsége jól végezte feladatkörét, ám mint a legtöbb emberi fegyveres erőcsoportnak, nekik is akadt egy kritikus gyengeségük... Leginkább a Grimm elleni védelemre koncentráltak.
Persze figyeltek az esetleges betörőkre, ám sokkal inkább a közeli erdőségek esetleges fenevadjaira koncentráltak... Vagy épp egymás szavaira, esetleg a lapos üvegre.
A vadásztanoncnak pedig elég nagy tapasztalata volt már az efféle akciókban.
Csizmáinak hála gyorsan mozgott, fedezékről fedezékre haladt, figyelve a fegyveresek mozgását, és szemmel tartva látókörük.
Végül, a legmagasabb épület egy viszonylag gyengén megfigyelt falához érve mászni kezdett.
Sok kapaszkodója akadt mind karjainak, mind lábának. Igazából maga a mászás nem volt megerőltető, ám a fiúnak elég sok mindenre kellett figyelnie azt leszámítva.
Az egyre kisebbé váló gárdisták mozgása, a palota nyújtotta takarások, na meg az általa elhagyott helyiségek felmérése... Végül is, meg akarta találni a fő dolgozószobát.
Elvégre, milyen ütős benyomást tett volna a család fejére, ha a saját székében várta volna őt, mindentudó mosolyával, és tanácsival... Na meg persze töménytelen robbanó Porral, csakhogy elkerülje a vicces ötleteket, és ő diktálhasson. Ám mindez csak tartalék lett volna... A fenyegetés ront az első benyomáson. A másik félnek hinnie kellett, hogy ő segíteni akar...
Miközben tervét csiszolgatta, egy hálószoba mellett felmászva Crim pár pillanat erejéig nem akart hinni saját szemeinek... Újfent benézett a helyiségbe, és biztossá vált dolgában.
Derékig érő, lilás haj, aranyos, mégis büszke arc, nőies test... Bár ezúttal virágmintás kimono-t viselt páncélja helyett, kétségkívül Kyara volt az.
Bár Crimson sejtette, hogy nemes lehet, ez a helyzet mégis hihetetlen volt... Talán ő is az Aoshirotsurubami családhoz tartozott, esetleg vendégeskedett náluk... Bárhogy is, a fiú fejében pillanatok alatt átfogalmazódott terve.
Ha az Aoshirotsurubami család feje egy hozzá közel álló személytől hallhatta volna Crim mondandóját, úgy az esélyei megsokszorozódhattak.
Nem is hezitált soká, az ablak felé mászott, majd fejjel lefelé lógva beakasztotta lábfejét egy felívelő tetőrészbe, s kopogtatni kezdett.
Várt egy kicsit, ám reakció nem érkezett... Újra kopogtatott, de ezúttal teljesen egyenletes, szabályos ütemben, nehogy a lány a szél munkájának tudja be a zajt.
Ezúttal már sikerrel járt, és Kyara kisvártatva kitárta az ajtó faszárnyait.
A fiú fejjel lefelé az arcába mosolygott, majd lendületet vett törzsén, s egy bukfencezéssel a szobában landolt.
- Nem túl könnyű sokáig ebben a pózban lógni. - állt két lábra. - Legközelebb nyisd ki hamarabb.
A lány elharapott egy halk káromkodást, miközben a fenekére esett... Crim is káromkodott volna legszívesebben, amiért nem maradt a földön, mindezt látva... De már késő volt.
Inkább csak természetes otthonossággal becsukta az ablakot, mintha az sajátja volna, majd körülnézett a helyiségben.
- Ó, szép nagy szoba... - tényleg az volt.
Bár nehéz volt viszonyítania, hisz Crim.nek sosem volt saját szobája. De a kollégiumi szobájuk legalább négyszer elfért volna abban, amelyben épp állt... A berendezettség pedig... Hát, egy kisebb vagyont érhetett.
Ébenfa szekrények, selyemfüggöny, aranyozott tükrök és díszítőelemek, régi festmények... Mindazonáltal, a fi fiú alig nézelődött, azt is csak séta közben, amíg az ajtóhoz ért.
A fülét rátapasztotta a fa felszínére, majd pár tucat másodpercig hallgatózott azon keresztül... Nem hallott mozgást a folyosóról. Sem családtag, sem kotnyeles cseléd, semmi... Helyes.
- Eh..? - Kyara csak ennyit bírt kierőltetni magából.
A srác persze nem hibáztatta, nem mindennapi helyzetbe keveredett, volt mit feldolgoznia.
- Na és, milyen volt az atlas-i kirándulás? - immáron jobban körülnézett a szobában, amolyan nemtörődöm arckifejezést öltve... persze, pár dolog nagyon is érdekelte.
- Mondjuk úgy... emlékezetes... te miért nem voltál?
- Ó, hiányoztam? - kérdezett vissza öntelt vigyorral, és nagyon remélte, hogy így volt.  - Nos, mondjuk úgy.... Sejtettem, hogy lesznek ott páran, akikkel nem vagyok túl jóban. - vont vállat, miközben elkezdett kihúzogatni pár fiókot.
- Na, ezt most hagyd abba! - Crimson fején éles fájdalom hasított végig, ahogy Kyara tenyérérrel rácsapott. - Egy hölgy... magándolgait nem illik átkutatni! - milyen hangulatromboló...
- Csssss... - a fiú egyik ujját a lány ajkaira tapasztotta, miközben szabad kezével végigsimította az ütés helyét... eléggé csípett. - Picit csendesebben.... Ezen a ponton már mindkettőnknek kínos lenne, ha berohanna egy szolgáló, vagy családtag... Amúgy meg tudtam, hogy már közel járok a perverz cuccokhoz... - tette hozzá kacagva.
-  Ja, perverz cucc a fejed. - Kyara elrángatta a srácot érzékeny tartalmú fiókjaitól... persze, még szép, hogy közel járt-  - Ha meglátnak itt, akkor nem lesz jó vége...
- Ó, ez ám az agresszív kezdeményezés... - Crim hagyta magát mozgatni, akár egy tehetetlen bábú, nem bánta a helyzetet. - Amúgy igen, igazad van. Jobb lesz, ha visszafogod a hangod. - kacsintott.
- Ha csak ezért jöttél, már mehetsz is. - tudatta sértődötten Kyara.
Ez a kijelentés kissé megingatta Crimson-t... Azt sugallta, hogy a lány talán nem is bánja annyira a látogatását, mint ő azt hitte... Csak persze az efféle közeledés nem volt ínyére, de... Bárhogy is, a vörös srác elvetemült vigyora megenyhült, és kellemes érzés töltötte el mellkasát, ahogy folytatta.
- Ó, ne aggódj... - puffant le vendéglátója ágyára, amely már csábította egy ideje... nem csak ránézésre volt kényelmes a terítése. -  Persze nem tagadhatom, hogy a te esetedben mindig vannak hátsó szándékaim, de... Másról is beszélhetünk... - célozgatott titokzatosan.
- Pff. - a vadászlány durcásan összekulcsolta karjait, majd guggolásba helyezkedett ágyával szemben. - Miről? Az időjárásról? Nos, errefelé szinte mindig szép. Pont olyan helyre épült a telek, hogy a cseresznyefák folyton virágozzanak, blabla..
- Az időjárás unalmas embereknek való. Mi nem akarunk azok lenni, ugye?
- Jaa, gondolom - forgatta a szemeit a lány.- De tök jól haladunk felé!
Crimson nemigen értette az efféle hiszti okát, hisz Kyara volt az, aki ilyen butaságokat szőtt a beszélgetésbe... Persze, nemes lány volt, mint tagadhatatlanul kiderült, valószínűleg elvárta, hogy az ő hibáit is más hozza helyre, akár egy társalgás közben is, miközben ő azok miatt panaszkodik... Crimson persze mindezen csak mosolygott, nem zavarta. Már megszokta a lányt ilyennek.
- Ejnye... Könnyen kijössz a sodrodból, csipkelődsz, duzzogsz... Még a saját házában is így viselkedik egy úri hölgy?- persze azért húzta egy kicsit, hisz ez hozzá tartozott saját jelleméhez. - Na jó, nem cukkollak tovább, nyugi... - nevette el magát halkan. - Túl korai volna, még hozzá sem láttunk a komolyabb dolgainkhoz.
- Az úri hölgyet lehet meg kéne tisztelni azzal, hogy nem szó nélkül állítunk be, és közöljük a szándékokat.
- Emlékezni fogok erre, majd ha látok egy úri hölgyet. - tényleg nem akarta tovább cukkolni, de túl magas volt  a labda.- Na de... Mondd csak, mennyire követed nyomon a családi vállalkozásotok helyzetét mostanság? - ez volt az első olyan mondat, amely a vörös srác tényleges terveire utalt.
-  Próbálok kimaradni belőle. - sóhajtott Kyara . - Őszintén, nem hiányzik, hogy valami politikai túsz legyek, vagy hozzáadjanak egy örökös fiúhoz, satöbbi... igyekszem távol maradni mindettől.
- Ééééértem.... - nos, ezek nem voltak jó előjelek, de már elkezdte, szóval...  - Nos, próbálom nem elhúzni akkor, de... Tudod, azok után, amik Atlas-ban történtek, a Por szállítmányok... Egy jó darabig szünetelni fognak. Ez kissé bonyolult helyzetekhez vezet...  - tartott egy kis szünetet a lényeg előtt. - Csak a te családodra leszűkítve a dolgot... Tudod, ti veszitek az árút a Schee Társaságtól. Tőletek azokat továbbveszik a kisebb-nagyobb boltok, üzletek, és mindez általában előre megírt szerződések alapján megy. A papírokat aláírják, a fizetés megtörténik. Ugyanakkor... Mivel a Por-szállítmányok elapadnak, ti nem tudjátok majd leszállítani azt a megrendelőiteknek, hiába fizettek már érte... Persze, ti is fizettetek a Schnee Társaságnak, de ők egyszerűen kivonják magukat más országok ügyeiből, mossák a kezeiket mondhatni. Ti ezt nem tehetitek meg a helyi vállalkozókkal... - a fiú Kyara arcát firtatva próbálta leszűrni, hogy a lány mennyit fog fel az elhangzottakból. - A lényeg, ami ebből következik... Csúnya eladósodás... Az eladósodás pedig még csúnyább dolgokat von maga után.
- Ez eddig... nem túl jó, habár a családi kincstár van olyan nagy, hogy ebből ki tudjon jönni minimális veszteséggel, és a becsületét se veszítse el.. esetleg..
- Talán... de ez csak az első fázis. A Por drágulni fog, nem csak Mistral-ban, de Vale és Vacuo országaiban is. Nagyon nehéz lesz hozzájutni, az értéke pedig még a mostaninál is jóval nagyobb lesz. Ez még kicsit odébb van, de az első fázis, a szállítmányok elapadása... Az már a jelen. - vett egy mély levegőt Crim... már a szája is kezdett kiszáradni.  - Mindezt a családod, amely már generációk óta  a kereskedelem egyik bástyája Mistral-ban, elég jól átlátja. És felteszem, mit gondolsz, ha jönne valaki... Aki hatalmas, korábban felhalmozott Por készleteket készülne eladni nekik a körülményekhez mérten kedvező áron, mit reagálnának ők, akik valljuk be.... Mint minden kereskedő, a nyerészkedésen gazdagodtak meg?
- Mégis, honnan jönne az a valaki? De ami még fontosabb... - a lány arcát egyre aggodalmasabb vonások kezdték szabdalni... jó, legalább értette. - Mit akarna érte? Nem hiszem, hogy ő a jótét akárki...
- Hogy honnan jönne? Az kevésbé fontos...Kik küldik? Honnan lenne neki annyi Por raktáron, ami elláthat hónapokig egy országot? Ezek már jobb kérdések... - Crimson kissé félrenézett, ezzel megszüntetve a szemkontaktust, hisz rájött, magát sodorta kellemetlen helyzetbe... túl természetesnek érezte a Kyara-val való beszélgetést, és elfeledte, hogy rengeteg titkot meg kell tartania önmagának. - Mindent nem mondhatok el. De a lényeg, hogy... Hmmm... Mennyire hallgatnak rád a szüleid?
- Édesanyámat.. jobbára nem is ismertem még, mikor elvesztettem ... Apámnak pedig nem vagyok több, mint egy potenciális cserealap. Ha a... - elhallgatott, majd újrakezdte. - Semmi. Ebben nem sokat tudok tenni. - mindez felettébb szomorú volt.
- Ó.... Akkor, azt hiszem, az üzletet meg fogják kötni. Túl csábító lesz ahhoz, hogy ne tegyék... - a vörös srác vigyora már igencsak kínosan hatott. - Még valószínűleg akkor is ráharapna, ha imádna téged, és úgy elleneznéd. Nos, nem lesz jó vége...
- Mesélj kicsit, ha már elhúztad előttem a mézes madzagot.
- Mit mondhatnék....? - értetlenkedett Crim, aki már a lehetséges megoldásokon törte a fejét. - Jönni fog valaki hozzátok, talán még ma este... Talán holnap, de mindenképp ezen a héten. Megnyerő lesz, megnyerő ajánlatokkal. De senkinek nem akar jót, a családodnak és Mistral-nak a legkevésbé... Hát,  ezek szerint nem tehetünk sokat... - dőlt hátra a hívogató takaró ölelésébe.
- Oké, te vagy a a jó fiú, aki erről beszámol, felkészít. - az arcát már nem látta, de Kyara valószínűleg szarkasztikus volt. - De miért?
- Mert.... mérges vagyok. Ha pedig választanom kellett, hogy hol vágjak vissza.... Nos, a te családod épp olyan jó erre a célra, mint bármi más. - úgy döntött, marad az őszinte válasznál... próbált a lánynak a lehető legkevesebbet hazudni.  - De nehéz visszavágni, úgy tűnik... Hát, megpróbáltam.
- Na jó.. . Nagyszerűen visszavágnál, ha nem csak szavakat mondanál el egy sok oldalas történetből. - Crim ezúttal jól átérezte a lány sértett viselkedését...
Jött valaki, akit nem ismert igazán jól, elszavalt neki egy összetett, de oly sok mindent fenyegető jövőképet, pár kritikus pont elhagyásával... Segíteni szeretett volna Kyara-n, de ezt bizonyos megkötésekkel tehette csak meg.
- Nem mondhatok el mindent... - felelte ásítozva,
Tényleg elég kimerültnek érezte magát, elvégre csak pár órát aludt egy kényelmetlen fa tövében...
- Deee, igen. - győzködte a lány.
- Mondjuk úgy, hogy egy jól tájékozott shade-i diák vagyok. Viszont... Lassan menj le vacsorázni, és puhatolózz. Hogy megy az üzlet, kaptak-e máris valami üzenetet  lehetséges partnerektől... Bármi, amiből építkezhetünk. Addig én gondolkozok, hogy mit tehetnénk akkor, ha édesapád ráharap a mérgezett horogra.... Persze, csak ha fontos a családod számodra. - legyintett karjával, mintha nem is volna fontos mindez. - Ha nem, én megértem. Akkor keresek valami más lehetőséget gyerekes haragom lecsillapítására.
- Jobb lenne, ha elmennél. Ha bárki itt találna... - ez rosszul esett neki... de jól takarta.
- Csak zárd be az ajtót. És hozz fel a vacsiból.... - vigyorgott csukott szemmel.
- Ez nálunk nem így működik.  - Kyara egyre ingerültebbé vált.
Hát persze, fenekestül felforgatták szigorú szabályok közé szorított kis világát... De az alkalmazkodóképesség az egyik legfőbb érték egy vadász számára.
Crimson úgy érezte, mindenkinek jót tesz, ha edzi kissé ilyen téren a "nemes hölgyet".
- Mert? Mind vendéget le akarsz vinni az étkezőbe és bemutatni? - kérdezett rá kihívóan.
- Nem hozhatok fel ételt. Szedj gyümölcsöt, vagy valami...
- Cöh.... Remek ez a keleti vendégszeretet. -  már nem is érdekelte igazán a vacsora, inkább csak átfordult egy másik oldalára.
Valószínűleg ingerülten, de a lány távozott... Az ajtócsikorgás hangjából ítélve.
Crimson levette a felsőjét, majd pólóban forgolódott tovább... Immáron nem volt nemes lány, aki ezen botránkozhatott volna.
Az A terve nem fog összejönni, persze erre számított. Ha Kyara melléáll, a B terv egyébként is jóval könnyebbé válik majd... Márpedig, remélte, hogy mellé áll... Rajta is segíteni akart, de tényleg.
A családja a legkevésbé sem érdekelte, még egy újabb fordulatot sem tett volna értük az ágyban... De azt bánta volna, ha a lányt bármiféle baj éri az elkövetkezendő őrültségekben.
Sóhajtott, s megpróbált felülni... Most őrizetlenek voltak a fehérneműs fiókok... Áh nem, túl fáradt volt... A fémcsizmáit is levette inkább... Nem volt illő velük feküdni, meg ilyesmi...

___________
"A slap on the wrist and a kick to the chin,
a hint of the flavor of steel!
No one to blame - it's the end of the game!
The humiliation is real ..."

avatar

Crimson Fall

Hozzászólások : 25
Regisztrált : 2016. Oct. 07.

Karakterlap
Hovatartozás: Shade Akadémia
Valuta: 75 Lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Gray Cipher on Szer. Dec. 07, 2016 11:52 am

Na, megjött a helyettesítés. Igazábó' rendben vó', csak a "Schee" Társaság zavart egy kicsit. Az első rövid volt, pláne a bemutatott helyszínek számához képest, a második viszont megfelelt, úgyhogy ha az egyik szememmel hunyorgok a másik szememmel meg inkább a második bejegyzést nézem, plusz hozzáteszem, hogy Kyaránál mondjuk megjött a Mikulás, akkor...

Jutalmad: 10 pont, Teal-nek 1 pont.

avatar

Gray Cipher

Hozzászólások : 26
Regisztrált : 2016. Sep. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Crimson Fall

Témanyitás  Sponsored content



Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.