Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Témanyitás  Chernii Perizit on Pént. Nov. 04, 2016 9:22 pm

Karakteradatok
Név: Chernii Kusnetsov Perizit
Életkor: 17
Faj: Ember
Nem: Lány
Foglalkozás: Tanuló
Kaszt: Vadásztanonc
Akadémia: Atlas

Tulajdonságok
Megjelenés: Alacsony termetű, 155 cm magas, de edzett alkatú lány, nem néznéd ki belőle, de nagyon jó kondícióban van. Rövid fekete haja van, matt fényű, és általában meg van fésülve, néha nem. A szemei feketék, és olyan tekintete van, amilyet éppen akar, lehet őszintén szomorú, de mégis nézhet ki őszintén boldognak. Sápadt bőre van, nem előnyös, sokkal több munka van az ízlésesen tartásával, és ezért utálja is, de nem mondja. Az öltözködése mondható álcázottnak is, általában: szépen, alkalomhoz illő ruhákat vesz fel, hányingere van tőlük. Jobb szereti a kényelmes viseleteket, a fiús ruhákat, de olyanokat nem hord, mások előtt nem. Végül, nem egy vonzó teremtés, lapos, kisgyermek jellegű lány, akibe csak a pedofilok esnek bele, van hiányérzete arra, hogy egy kicsit jobban fejlett legyen, de nem engedi a tudatalattiján kívülre. >>Forrás<<
(Ha a képpel gond van, kérek egy jelzést, lehetőleg ne az értékelésbe, profilképet majd igyekszem összevágni magamnak.)
Személyiség: Két oldala van, amit ő maga is megnevez: katona, és ember. Ezeken kívül van egy harmadik, ami ritka körülmények között jelenik meg, erőszakos helyzetben, szélsőséges érzelmi állapotaiban elveszti a fejét: ezt nevezzük csak szörnyetegnek, bestiának, a lényeg annyi, hogy rosszabb, mint egy Grimm. Mindegyik oldala, külön hozzáállás, nem személyiség, ne értsük félre.
Nézzük, milyen ember is? Jellemzőiben kedves, barátságos, és igyekvő, lehet, hogy nem csinál mindent jól egy kapcsolatban, barátságban, de próbálkozik. Próbálkozik és figyel, figyel, hogy mit nem vesz valaki jó néven, hogy mit igen, mindent megtesz, amit tud. Még akkor is igyekszik jól csinálni a dolgokat, amikor fáj neki, nem mazochizmusból. Szeretne barátokat, normális élettel, munkával, vágyakkal, mint mindenki más. Néha pont a túlzott szorgalma miatt szúrja el azt, amit csinál, de tanulni próbál belőle. Tolerancia és szorgalom, ezek határozzák meg az ember oldalát.
A katona oldala tényleg, csak akkor bukkan elő, amikor komolyabb feladattal áll szemben, akár ellenfelek ölése, elfogása, bármilyen hideg, nyugodt logikát kívánó feladat kihozza belőle. Ez az oldala teljesen érzelem mentes, gépies, és logikus, benne az emberi leleményességgel. Elhatárolódik a saját érzelmeitől, mindenki erőforrás lesz a szemében, beleértve saját magát is, ha kell önző, ha kell önfeláldozó, az egész forrása az, hogy minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb erőforrás felhasználásával, minél előbb vagy jobban, leküzdje a feladatot. Ettől az oldalától nem lesz okosabb, csak a hozzáállása változik meg, olyat is képes megtenni, amit a szociális arcával nem merne, itt a muszáj vezérli. Vagy megteszed, vagy elbuksz. Egyszerű és hatékony, hideg és óvatos, itt nem szeret senkit, embertelen.
A „szörnyeteg”, „bestia” titulust kapott oldala az elnyomott oldalait hivatott jelképezni, olyan, mint egy kukta, minél nagyobb nyomás nehezedik rá, annál nagyobbat robban. Ez az oldala vad, agresszív, és fétises, az összes elraktározott nyomásából táplálkozik. Minél többet piszkálják, annál erősebbé válik, annál többször gondol olyanokra, amiket őszintén nem akar megtenni. Gyilkosság, nemi erőszak, kínzás, satöbbi. Ez az oldala, az ösztönlényét testesíti meg, azt ami mindenkiben ott van.
Erősségek (ha van):
- Jó közelharcban: gyorsan, ügyesen mozog, jók a reflexei.
- Kivételes tűrőképesség, kitartó.
- Szorgalmas, tanulékony.
- Remek memória.
- Tehetségesen színészkedik.
Gyengeségek (ha van):
- Saját magának több lelki feszültséget okoz, mint bárki más.
- Kiszámíthatatlan, hogy mikor borul el az agya, kontrollálhatatlan.
- Szolgalelkű, könnyen kihasználható, alkalmazkodó.
- Hajlamos túlhajszolni magát akár fizikálisan, akár mentálisan. (Egészen a fájdalomig.)
- Fura, nehezen illeszkedik be.

Készségek
Aura és adottság:
Aura: Acél szürke, érzelmi állapottól függően pulzál, lüktet, gyorsabban vagy lassabban.
Adottság: Az aura képes egy szabadon aktiválható lökéshullámot létrehozni, ami magát az aurát használja fel, és képes hatást kifejteni a körülette lévő objektumokra, lövedékekre, akadályokra, személyekre. Jelenleg még csupán két méter sugarú gömb a hatótávja, ebben képes megállítani pár gyengébb lövedéket, és kibillenteni személyeket az egyensúlyukból, legfeljebb kétszer, azután kimerül az aurája. Természetesen majd erősödik, növekszik, és hatékonyabban használható lesz.

Fegyver
Név: Zuby
Első forma: Egy 90cm hosszú katana, hüvelyestül.
Fegyverképesség: A penge elektromosságot generál, ez azt eredményezi, hogy érintésre sokkol. Jelenleg csupán egy végtagot képes elzsibbasztani néhány (kevesebb, mint 3) másodpercre.

Történet:

~Ökörszem~

Születés, élet, halál, erre kárhoztatott anyám a világra hurcolásommal, reménykedtem, de csalódtam. Megszenvedtem minden leckéjét.
Atlasban születtem, egy kisvárosban távol a fővárostól. A szüleim katonák voltak, vérbeliek, és utálom őket, mert nem foglalkoztak eleget velem, hiányoztak, kimaradtak az életemből. A bátyámmal nőttem fel apám helyett apám volt, de mégsem volt szerethető, nagyszájú és öntelt volt. Az ilyen emberek pocsék szülők, különösen gyermek nélkül. Mindent jobban tudott, erősebb volt, azért utáltam, mert úgy vetette a szememre mindezeket, mintha probléma lett volna. Nem volt probléma, de úgy éreztem, mintha mégis. Javítani akartam magamon... hogy elfogadjon, hogy szeressen. Nyilvánvalóan folyamatosan kudarcba fulladt minden próbálkozásom. Fájt. Fájt, hogy nem fogad el, hogy nem ismerem sem apát, sem anyát, az ő misztikumuk adott egyedül reményt, hogy kapok némi szeretet.
Az óvoda, ahol velem egykorúak és más, akár ismeretlen, felnőttek gyülekeztek. Egy furcsa hely volt, próbáltam beilleszkedni, ahogy a többiektől láttam. Elbuktam, de nem adtam fel, még nem. Próbáltam barátkozni, folyamatosan, és egyszer sikerült is. Egy másik lánnyal. Kellemes társaság, kedves és barátságos volt, valami viszont nyomasztott, de hagytam a rossz érzést. Az ignorálás viszont nem szüntette meg a lappangó sejtelmet. Az utolsó évben értettem meg, hogy mi is volt az oka: mindig láttam, ahogy a többi barátnőjével néznek, és együtt kacagnak. Nem mást néztek, pontosan engem, nem tudtam miért, de sejtettem, hogy nem jó szándékból. Megértettem, hogy átejtettek. A gyermekek kegyetlenek, főleg a lányok. A fiúk kimondják a problémáikat, segíteni akarnak. A lányok kirekesztenek, megértettem. Ma már értem, hogy mennyire hatott a bátyám. Megutáltam őket, ahogy furakodott a rosszérzés, akár egy féreg az almában. Eh.
A kapcsolatunkból végül semmi sem lett, a nyomasztó érzés nem engedett tovább.

~Látás~

Kikerülve az óvodából, kis iskolássá avanzsálódtam. Semmi nem változott. Külön szoba, hidegen bámuló falak, hűvös, félelem. A bátyámhoz bújtam volna, de ő kiröhögött és elzavart volna, óvodásan ezt megtanultam. Egyedül maradtam magammal s a szörnyeteggel. A tévé mindig ezt mutatta, meghalt valaki, mindig. Grimm támadások, más emberek. Sosem értettem, de mindig észrevettem. Az emberek törékeny tárgyak, ezt mutatta a tévé, könnyen összetörhetőek, szétzúzhatóak, nehezen összerakhatóak. Mutattak embereket: leszúrva, halálra törve, lelőve, halott, hulla, húscafat. Furcsa volt, és ijesztő. Az iskolában a gyerekek, a többiek, nem erről beszéltek. Mesékről beszélgettek, amiket nem értettem, történetekről, amiket nem ismertem. Voltak néhányan, akik hozzám hasonlóan nem leltek barátokra, így barátkoztam velük össze. Mindenki elutasít? Jó lesz Ő is. Egy kiscsapat kirekesztett kisgyermek, nem kedveltük egymást, de megtűrtük a másikat, együtt még mindig jobb volt.
Az iskola elkezdése után pár havonta hazajöttek a szüleim. Katonák voltak, ezért mindig nagy és erős embereknek képzeltem őket, akik megvédenek minket a... öhm... ellenségeinktől? Kik voltak az ellenségeink? A Grimmek, akiket a Vadászok gyilkoltak? Nem tudom, nem tudtam. A szüleim mindenesetre nem a hozzájuk fűzött reményekkel tértek haza.
Anya (52 éves), egy ezred feje. Hosszú fekete haja volt, hideg kék szemei, és középmagas volt (a bátyámnál alacsonyabb, nálam jóval magasabb), karcsú volt. Magabiztos nő volt, tiszteletre méltó, és harsány. Nem szerettem, mindig fennhangon beszélt, zavaró volt a füleimnek. Károgott, cigaretta szaga volt, néha részeg.
Apa (szintén 52), kiképző tiszt, lényegében tanár. Szőke, fekete szemű, a tekintete megszállott, ugyanolyan magas vagy egy kicsivel alacsonyabb volt anyámnál. A vállai szélesek, a csípője szűk, a lábai rövidek, mindenén ott dagadtak az izmai. Furcsa ember volt, zárkózott és kicsit erőszakos.
A bátyám az ő ösvényükre akart lépni, katonának menni. Örökölte apám sűrű szőkés haját, anyám kék szemét, és mindkettejüknél magasabb volt. Egy két méter magas izomkolosszus. Féltem tőle, öntelt volt és erőszakos, apámnál is jobban.
Ők voltak a családom, féltem tőlük. Furcsák voltak, erősek voltak, okosak voltak, én kicsi voltam, és gyenge. A bátyámnak volt egy barátnője, egy ripacs, mikor nálunk volt sosem tudtam aludni, de élvezte a bátyámat és ő is viszont élvezte őt. Érthető okokból. Egyszer meglestem őket, sosem láttam olyasmit, felfordult a gyomrom. A szüleim otthonlétével mindannyian csinálták. Vékonyak voltak a falak. Nem tudtam aludni, de féltem szólni. Mi van, ha megölnek? Most én lennék az ellenségük? Behunytam a szemem, és mindig eldúdoltam valamit, nem volt címe, de megnyugtatott. Szokásommá vált.
Sok embert láttam a tévében, fájt nekik valami. Sajnáltam őket, és segíteni akartam. Eddigre megtanultam, hogy az orvosok segítenek ilyenkor. Egyszerű, orvos akartam lenni. Megfogalmazódott a szándékom, nem tudtam, hogy anyáék hogyan reagálnának. Hátha van nekik is valami ötletük? Mi van, ha nem teszik nekik az enyém? Megijedtem, meggondoltam magam. Nem szóltam nekik, de észben tartottam az ötletet. Tizenegy éves lettem, az iskolámnak lassan vége lett.
- Ugye szeretnél Vadász lenni, kicsim? hangzott el a kérdés, mosolygott. Nincs más választásod. Behódolsz, vagy összetörsz, mint a tévében. Senki nem fog rád emlékezni.
- Ne... kezdtem el, de megakadtam. Féltem anyámtól, és már a két férfi is nézett, nyomást éreztem a mellemben. A szívemen.
- Igen. feleltem végül, szomorú voltam, de nem sírhattam. A sírás a gyengéknek való, ahogy anyám mondogatta.
- Okos kislány. hallottam anyám suttogását, a szemeim sarkából nem láttam reakciót a másik kettőtől. Anyám úgy beszélt velem, mint egy kutyával, és tárgyként kezelt. Kényelmetlenül éreztem magam, érettnek tartottam magam, de tudtam, hogy mik a következményei annak, hogyha ellentmondok. Nem próbáltam, de éreztem, láttam a szemükben. Végeztünk a vacsorával, és elmentem a szobámba. Lefürödtem, a bátyám bejött a fürdőszobába, és beült velem szemben a kádba. Sietősen befejeztem a fürdést, nem szerettem másokkal együtt fürödni. Iszonyodtam a gondolattól, hogy egyszer megtörténhet velem az, ami a barátnőjével.
Kizavartam a gondolatokat a fejemből, és elaltattam magam. Nem kellett dúdolni, hangosan nem, de a fejemben túlzengte a harsány kacagást, a nyögéseket. Összébb húztam magam a takaró alatt, hirtelen hidegebb lett. Fáztam.
Ugyanazt álmodtam, mint mindig, mint öt éve folyamatosan. Nem volt már rémálom, mint régebben, nem féltem tőle, de még mindig nyomasztott. Egyetlen jelenet. Még álmomban sem nyugodhattam. Senki sem tudott róla, ez volt a másik titkom, mindig emlékeztem rá.
Ablaktalan kocka alakú szoba, egy ajtó, és egy gyenge lámpa. Két személy, hat szem. Egy üveges tekintetű árny. Faunusz? Ember?... Grimm? Én? A másik személy, fegyvertelen, bárki lehetett, általában a bátyámat láttam benne, de mindenkivel találkoztam már így. Volt, hogy én magam. A szoba sarkában egy kis, mocskos, fehér kamera. Az egyetlen életjele egy kis vörösen izzó fény az írisz alatt.
Ma én voltam az árny, szóval én öltem. Először lesandítottam a kezemre, nem tudtam oda hajtani, egy tucat láthatatlan kéz tartotta a fejem, egy kés volt benne. Gyilkos fegyver pipa. Gyilkos pipa. Ránéztem az áldozatomra, akire akaratlanul fogok rátámadni. Elhűltem volna, ha nem alszom. Magamat láttam, egy tükör volt előttem. Éreztem, az árny fölemelte a kezemet, megvillantva a kést a kezében. Innentől kezdődött a valódi rémálom. Az árny embertelen vigyorra tépte a számat, fájt. Ezt követően önkínzást tartott, nem tudtam felébredni, az álomban ragadtam. Nem volt menekvés, segítségért kiáltottam, de nem jött ki hang a torkomon. Fájt, nem volt valós ezt tudtam, de fájt.
Felébredtem, álmomban az utolsó cafatokig tépett a késsel, velem ébredt a nap is, fájt, de nem fáj. Az álmom változása mégis meglepett, nem volt még öngyilkosság, mi történhetett? Halj meg.

~Harc~

Elkezdődött a Harci Iskola, a bátyám pedig apám parancsára elkezdett edzeni engem. Utáltam, de itt legalább nem volt ok nélkül kegyetlen, de teljesítettem a követeléseit, amiket apám szerint mondott. Kegyetlen volt, fájt, szenvedtem vele, de fejlődtem.
Egy idő után kialakult bennem egy kis katonásság, fegyelem. Grimmeket kezdtem ölni, először a bátyám segítségével, azt akarták, hogy tudjam milyenek, hogy milyen őket megölni. Elvárás. Nem láttam értelmet a szemükben, csak jöttek. Csapatosan. Még kicsikkel kezdtük, a határunkon kívül húzódtunk. Égetően hideg, kiszívta belőlünk a meleget, az életet. Ott tanultam meg némileg taktikázni, és ott edzettem, a térdig érő friss hóban. Lehűltem, fegyelmezett, és óvatos lettem. Nem tehettem mást. Alkalmazkodsz vagy meghalsz. Elállatiasodtam, kezdtem megérteni az Árnyat. Átmentem a Harci Iskolán, kibírtam a tortúrát, és mehettem vadásznak. Az orvos lét már elképzelhetetlenné vált. Szegény te, nagyon sajnállak, kackac.

~Atlaszi felelősség~

Reggel volt, meleget éreztem, csak hat fok volt a szobámban. Kintről beszaladt a szél, és végigsimogatta a testem, már nem volt annyira barátságtalan, mint régebben. Egész este szellőzött a szobám, a hajnali nap sugarai miatt lehetett melegebb a szokásosnál. A szél kisöpörte az álmot a szememből, nyújtózkodtam, fölálltam és kicsuktam. Méltatlanul kopogtatni kezdett, ignoráltam.
Ma volt a felvételi napja. A szüleim a seregnél, a bátyám ki tudja, talán megölték. Tegnap este elment, és nem hallottam megjönni. Szakítottak, szerelmi bánat, az érzelmek sok mindenre képesek, ezzel már tisztában voltam. Fölöltöztem, reggeliztem, és elindultam. Egészségügyi és pszichológiai vizsgálat, eh? Nem tudtam mit takarhat, de megtanultam alkalmazkodni, szükség esetén megbékélni. Nem féltem, acél és jég voltam. Fegyelemből és halálból kovácsolva, hazugságok tüzében. Érzéketlen, mint egy gép. Megérkeztem.
Az egészségüggyel kezdtem. Vérvétel, magasság, tömegmérés, szorítóerő. Az orvos kedvesen lemosolygott rám, viszonoztam, nem köszöntünk, csak felhúztam a két ujjamat, és kifordítottam a kezeimet. Válasszon. Láthatóan értette, hogy mit akarok, szóval megfogta a jobbamat. Nagy levegőt vettem, lehunytam a szemem, amíg csinálta. Vége? Igen, jöhet a következő. Fal mellé álltam, mögöttem egy mérő rúd.
- 155cm. Mehetsz. mondta a nő. A következőnél 55 kilogramm. A szorító erő, ez olyan 550-600 egység lett, mikor a vizsgálat végzője meglátta furcsán kikerekedett a szeme. Nem tudtam, hogy magas-e vagy sem, de tovább mentem, otthagytam magában, a következővel. Jött a pszichológia. Viselkedj ember módjára, mint akit jól neveltek. Sokszor láttál olyan embert, aki így viselkedett. Meg tudod csinálni, gyengének születtél, és a gyengék fegyverét használod. Semmi probléma, adj hozzá egy csipetnyi furcsaságot és normálisnak néz, mindenkiben van furcsaság. Ennek tanultál, esélytelen, hogy orvos legyen belőled ezután. Meg volt, nyugodtan mentem be, nyugodtan beszéltem. Emlékeztem arra, hogy mit mondtam, nem vett észre semmit, legalábbis utólag erre a következésre jutottam, abból, hogy nem utasítottak ki. Megmaradt nekem az orvos vágyam és az álmaim. Nem tudott róluk senki, örültem neki, lenyugodtam, és kicsit jobban kinyíltam. Figyelve rá, hogy ne szóljak el semmit az előttem ülőnek. Szakember volt, tudtam, hogy figyelni fog rá. Kész voltunk, óvatos voltam, és személyes hangzást keltettem, legalábbis úgy éreztem utólag. Folytatódik a tortúra.

Pontozás:
Aura ismeret: 1
Közelharci jártasság: 8
Távharci jártasság: 0
Intelligencia: 7


A hozzászólást Chernii Perizit összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 06, 2016 8:10 pm-kor.

avatar

Chernii Perizit

Hozzászólások : 11
Regisztrált : 2016. Nov. 04.

Karakterlap
Hovatartozás: Atlas Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Témanyitás  Zwart Kaiser on Szomb. Nov. 05, 2016 10:51 pm

Fuuuuh.... Na essünk neki.
Vannak jó, és rossz dolgok ebben az előtöriben.
Az adatlapi rész nagyon tetszetős, úgy ahogy van egy nagy plusz, Atlas akadémiára nagyon is beleillik.

A történetben ugyanakkor már voltak hibák...

"(ne az órán beszélgess, pl.  Razz )" -> Tudom, vannak, akik szerint helyénvaló, ha néha úgy kommentáljuk karakterünk belső gondolatait, mint a chat-en, te pedig csak egy helyen tetted, de kérlek ezt a jövőben kerüld el teljesen. Nyelvünk nagyon is tökéletes minden belső érzelem, és egyéb kiegészítés tökéletes leírására, kifejtésére.

A következő pont, amit kicsit rosszallva néztem, az a gyerekkori kitörés. Mármint, maga a kitörés és a három(bár csak kettő lett végül...) kisgyerek legyűrése még rendben volt, de az, hogy annyira erős legyen már fiatal kislányként, ami egy 90 kilós tanár, és az egész osztály együttes lefogását igényli.... Elhiszem, hogy érzelmi robbanásokkor az ember ereje sokszorosára képes nőni, de hidd el, tapasztalatból tudom, hogy valaki hiába szál el fejben, ha fizikailag gyenge, az érzelmei nem fogják őt az egekbe emelni. Magam is részt vettem már katonai képzésen, láttam pár furcsaságot alatta, és utána, de néha meglepően gyengék azok, akik elveszítik a fejüket, hiába tűnik ez másképp. Jó helyen megtartod őket, és kész....

Következő pont:

"Tömegével gyilkoljuk őket, csak azért mert éhesek?" - > Mint a leírásukban is szerepel, a Grimm lényei nem éreznek éhséget. Az emberek gyilkolása számukra életcél, a pusztításért teszik, nem a fennmaradásért.

A nyelvtan viszonylag rendben van, bár sok a szóismétlés, és akadnak felesleges vesszők, de mindez, és a fentebb felsoroltak sem volnának tragikus hibák, csak amolyan kiemelt negatívumok.
Ugyanakkor, van egy tragikus hiba, mégpedig a karaktered felvétele...

Mint az szerepel  az akadémia leírásában, Zwart Kaiser (ó, azt én játszom ki xD) Atlas seregének a parancsnoka, aki egyben igazgató. Ebből adódóan, a karaktered édesanyja nem lehet magasabb rangú tiszt nála, aki nyomást gyakorolhatna a tanári karra, már csak azért sem, mert egy felettese az igazgató... Persze, hozzátehetném még azt is, hogy az egyik tanárnő az ország leggazdagabb, és egyik legbefolyásosabb emberének(aki természetesen tanácstag) a lánya.
De akkor egy kis gyorstalpaló az országok irányításáról, bár mint említettem, leírásokban ki vannak fejtve.
A négy királyság élén Tanács áll, ők irányítják az országokat, nem királyok, az az államforma csak névleges.
A legtöbb országban az Akadémia igazgatói tanácstagok, hisz mind befolyásosak, ők képzik a Grimm írtás utánpótlását, így beleszólásuk van az ország ügyeibe.
Atlas-ban, az egyetlen országban, ahol létezik állandó hadsereg, ez a tanácstagság két széket is ad az igazgatónak, hisz ő egyben a sereg főparancsnoka is - elvégre az Atlas akadémia részlegesen katonai képzés. A karaktered édesanyjának épp ezért nem lehet helye a Tanácsban, mert a katonai szék Kaiser-é. Lehet egy magas rangú, híresebb tiszt, de tanácstag nem. Ha hasonlót szerettél volna, talán ki tudunk találni valamit, de a katonai vezető széke mindenképp foglalt, legfeljebb másféle vezetői hely lehetett volna az édesanyáé.
De bárhogy is, lényeg a lényeg, az akadémiára senki nem kerülhet be soron kívül. Az igazgató túl magasan van ahhoz, hogy ilyen kérdésekben nyomást gyakoroljanak rá, és még ha meg is kéri édesanyád szívességből, hogy vegyék fel  a lányát soron kívül, mert teszem azt, ő egy magasabb rangú tiszt, akkor sem fog engedni a felvételiből, mert ez az iskola egy alapköve.
Szóval arra kérlek, hogy ezt a részt mindenképp javítsd!
A leányra vár egy egészségügyi, és pszichológia alkalmassági vizsgálat a felvételi előtt, mint azt olvashatod Atlas akadémia leírásnál.

A többi hiba javítása már opcionális, ha egyúttal azokat is átfogalmazod, vagy átnézed, én csak örülök, de a kritikus pont az a felvételi. Ha azzal megvagy, küldj egy üzenetet kérlek, én pedig újra átnézem, és remélhetőleg már el is fogadom történeted.

avatar

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Témanyitás  Chernii Perizit on Szomb. Nov. 05, 2016 11:02 pm

Sajnálom, nem tudtam, újraírom az előtörténetet, ha lesz lelkierőm hozzá.

avatar

Chernii Perizit

Hozzászólások : 11
Regisztrált : 2016. Nov. 04.

Karakterlap
Hovatartozás: Atlas Akadémia
Valuta: 0 lien
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Témanyitás  Zwart Kaiser on Vas. Nov. 06, 2016 11:46 pm

Rendben, így már minden elfogadható!

Örülök, hogy ennyire partner voltál a javításban, és hogy rá is vetted magad annak kivitelezésére. Smile

Köszöntelek az Atlas akadémián, - még ha karaktered nem is feltétlen önszántából van ott - és jó játékot kívánok a továbbiakban!

Pontjaid rövidesen jóváírom.




avatar

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chernii Perizit élete (remastered, ellenőrizhető; 3. próba)

Témanyitás  Sponsored content



Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.