Zima

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Zima

Témanyitás  Zima on Pént. Okt. 28, 2016 4:18 pm

Karakteradatok
Név: Zima
Életkor: ismeretlen (de elég fiatal, nagyjából 7-8 év lehet)
Faj, alfaj: Grimm - Beowulf
Nem: nő(stény)
Kaszt: Grimm

Tulajdonságok
Megjelenés: Fajtársaival ellentétben, egyáltalán, vagy legalábbis elég kis mértékben „visel” csontpáncélt, kevésbé izmos teste azonban a farkasokra jellemző rugalmassággal van ellátva.
Személyiség: Meglehetősen kíváncsi, s bár ezt a kíváncsiságot, hamar elrontja a vadászösztön, valójában egyre jobban kezd ráébredni, hogy ő kicsit más, mint a többi fajtársa… főleg mivel kevésbé állt helyt a harcokban, mint társai. Inkább kerüli a harcot, és társait próbálja felhasználni, hogy előnyhöz jusson és mégis ő kapja meg a zsákmányt.
Erősségek (ha van):
+ ruganyosabb, fürgébb a teste mint a többi Beowulfnak
+ alacsony szintje ellenére igen találékony
Gyengeségek (ha van):
- sokkal gyengébb a fajtársainál
- könnyen csapdába sétálhat, ha nem érez veszélyt (kíváncsiság)

Pontok elosztása:
Harci jártasság: 5
Ellenállás: 3
Öntudat: 16

Történet:
Rágós, mégis szaftos hús a számba… Ragacsos, mégis fenséges vér íze a nyelvemen… Mikor kezdtem én elérezni és élvezni az ízek kavalkádját? Mégis… mikor fedeztem fel a prédáimban oly különböző, mégis annyira hasonló élvezeteket? Mikor fedeztem fel a különböztető jeleket? S mikor tűnt fel először… hogy más vagyok, mint a többiek?
Nem tudom… számomra egész eddig foltos, üres héj volt csupán a ma. Fájdalommal és szenvedéssel teli. A napok, amikor leggyengébbként éhen maradtam, s bár táplálékra nem volt szükségünk, a falkában csak én nem ízlelhettem meg a szaftos hús zamatos ízét. Szörnyű napok voltak… szörnyű hetek… szörnyű évek… alig-alig sikerült néha kisebb-nagyobb maradékokat szereznem az áldozatok lerágott csontjaiból, nemhogy kiélvezhessem a legfinomabb részeket. Szinte azt hittem sosem fogom megtudni milyenek is lehettek az úgy áhított belsőségek íze.
De végül, mint minden más is, én is változtam az idő múlásával. Helyesbítek. Nem… nem fejlődtem. Testem ugyanúgy gyenge és törékeny volt, mint előtte. Kecses és fürge voltam, de harcban haszontalan… de mégis fejlődtem… olyan utak nyíltak meg szemeim előtt, amit még magam sem ismertem. A tudásom… gyarapodott… a látásom… tisztább lett. Képes voltam felfedezni az ismerős motívumokat, amelyet egy áldozat hagy maga után. Kezdtem felfedezni a mozgások, cselekedeteik mögött megbúvó terveket. Úgy véltem… ismerem őket. Úgy gondoltam nincs már mivel kockáztatni… a falkánk mindig győzedelmeskedni fog az eszemet használva, hogy újból érezhessem a gőzölgő, forró nedűémelyítő ízét. Láttam őket… és értettem is őket. Legalábbis azt hittem, hogy értettem.
Egy nap változás szele lengte körbe a területünk. Éreztük és felkészültünk a betolakodókra. Megszoktuk már, hogy üldöznünk kell a prédákat. Sosem álltak ellen. Ha megpróbáltak, egyszerű volt leverni azt. Bár eleinte sokszor sikerült kicsúszniuk apró falkánk kezei közül, mióta az Alfa meghallgatta a tanácsaim, sokkal több zsákmányt ejtettünk el… Azonban… ma más volt… ma nem menekült a préda. Érzett minket ez nem vitás, mégse szaladt, ahogy a többi szokta. Néhányuk még falkatársaikat is hátrahagyták, hogy ezzel is lassítsanak minket… De ő ott állt egyedül. És várt minket… egyszerűen éreztem… Kíváncsiság érzése járt át, mely meglepett még engem is. Mikor kezdtem el ilyen érzéseket érezni? Miért érzem azt a féle lelkesedést a préda láttán, mint mikor a friss húsba mélyesztem fogaim… És… miért érzek… velőtrázó félelmet…, ha arra a hosszú szőrű prédára nézek?
Mint mindenen alkalommal, az Alfa ismét kikérte a véleményem. Nem volt valami eszes, de a jó tanácsaim elég húst hozott a falkának, hogy az az ösztönös elméje is meghallgassa a harc előtt véleményem. De aznap nem tudtam felelni rögvest. Ez szokatlan volt… jött bármilyen helyzet, eddig mindig tudtam, vagy legalábbis éreztem a helyes döntéshez vezető utat… ám máma valamiért nem sikerült. A préda megmozdult, mire én ösztönösen csak egyféle tanáccsal szolgáltam:„Hagyjuk elmenni”. Azon nyomban éreztem a falka gyűlöletét irántam, majd üres fülekre találva a falka, támadásba lendült. Egyenesen a vesztébe.
A nőstény (mert közbe felfigyeltem a teste domborulatos íveire) továbbra se mozdult, csak várta a falkát. Éreztem a gombócot a torkomba, hirtelen elakadt a lélegzetem, s ösztönösen az árnyak közé hátráltam. A vérszomjamat elnyelte a rideg félelem. S jól tettem, hogy így döntöttem. A nő keze szélsebesen mozdult és valami furcsán csillanó tárgyat emelt fel… majd fejünkre szabadította a poklot. Négykézlábra süllyedtem, és farkam a lábam közé húzva, mint valami megadásra kényszerített farkas, hátrálni kezdek a mennydörgés szerű robaj hallatán. A falka persze mit sem törődött a zajjal vagy, hogy egyik táruk feje ezernyi darabra robbant szét. Őket mozgatta az ősi ösztön, ami egykor engem is. Dörrenés, dörrenést követett, egyik Grimm a másik után vált testetlen köddé, ahogy elérte őket a vég. A Préda Vadásszá vált… és a mi sorsunkká vált a kimúlás. De nem várhattam meg, hogy a vég engem is elérjen… nem… azt nem! Menekültem… menekültem, amerre csak tudtam, s míg végkimerültségtől össze nem rogytam.
A falkám halott… az Alfa halott… az egyetlen ismert világ, melyet magaménak tudhattam… már nem létezik.
Új falkát kell találnom…
Új társakat kell szereznem…
Új prédákra kell vadásznom…
Mert EZ… amire a sors elrendelt… és én teljesíteni fogom azt.

avatar

Zima

Hozzászólások : 12
Regisztrált : 2016. Oct. 27.

Karakterlap
Hovatartozás: Grimm frakció
Valuta: 10 lélek
Pontok:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zima

Témanyitás  Zwart Kaiser on Pént. Okt. 28, 2016 6:02 pm

Hamar megszületett a második Grimm is, amelynek örülök.
Annak pedig még jobban, hogy mennyire ráéreztél ennek a fajnak a sajátjaira... Az öntudat kijátszása, a társaid esztelen vérszomjának leírása, az, hogy a vadász csak írtja őket, de ők mégis támadják tovább vég nélkül... Történeti szempontból semmi kivetnivaló nem volt az öntudatra ébredésben, sőt, nekem kifejezetten tetszett.
Ami hibát láttam, hogy két helyen kihagytál szóközt, de ez elég elhanyagolható.... Meg a történet picit rövidke lett, de hát aminek kellett, az megvolt benne.

Amit pedig még kiemeltem privátban, hogy a grimm lényed egyedivé tétele is tetszik. Bár a harci mutatói gyengék, a magas öntudata miatt képes érvényesülni, kivárni alkalmakat, kihasználni esélyeket, és más lényeket...

Nem húznám tovább, köszöntelek az oldalunkon, és elfogadom előtörténeted!
Pontjaidat hamarosan jóváírom.

avatar

Zwart Kaiser

Hozzászólások : 45
Regisztrált : 2016. Sep. 18.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.