Violet Syrin

Karakteradatok
Név: Violet Syrin
Életkor: 18
Faj: ember
Nem: nő
Foglalkozás: Tanuló - Shade
Kaszt: Vadásztanonc

Tulajdonságok
Megjelenés: Nagyjából 165 cm magas, karcsú, formás idomokkal megáldott lány. Hosszú, rózsaszín haja egészen feneke aljáig ér, vagy még valamivel tovább. Kék lélektükrei nyíltan mutatják aktuális hangulatát, nem rejtve azt véka alá. Járása magabiztos, tartása egyenes, mintha csak valami nagymenő családból szalajtották volna. Arcán általában kellemes mosoly ível át, hacsak nincs másra kellő indoka. Mindez azonban megváltozik, ha úgy ítéli, másra van szükség. Ha kell, képes hamis érzelmeket mutatni, csak hogy elérje célját.
Személyiség: Első ránézésre teljesen barátságos és kedves személynek tűnhet mosolyával, ez azonban többnyire csak a felszínt súrolja. Valóban képes másokkal elcsevegni, ez azonban hamar goromba megjegyzésekbe torkollhat, ha észrevesz valamilyen hibát. Azokat bizony nem tűri, sem saját magától, sem mástól, mert tudja, hogy azok végzetesek lehetnek esetükben. Ennek ellenére, még ha másokat le is szid emiatt, saját hibáit csak beismeri, elnézést esze ágában sincs kérni miattuk. Helyette inkább elmegy, hogy még többet gyakorolhasson. Ha valaki látja mások lehordása közben, ki sem nézné belőle, mennyire segítőkész mindemellett. Szívesen segít másoknak a fejlődésben, ha ezzel tovább életben tarthatja őket. A segítséget igénylőnek azonban számos sértést le kell nyelnie gyakorlások közben. Félre nem értendő, ennek ellenére elismeri azt, ha valaki jól csinál valamit. Nem csak a hibákat keresi, a tehetséget is ugyanúgy meglátja.
Szeret énekelni, ez az, ami megnyugtatja háborgó lelkét, ezt a tevékenységet azonban többnyire egymagában végzi. Ha teheti, nem ereszt ki egyetlen énekhangot sem torkán mások előtt. Ettől csak csatában hajlandó eltekinteni. Edzeni is többnyire egyedül edz. Egyszerű, mások által kevésbé látogatott helyet keres ilyenkor, ahol kellő távolságban lehet a diákok zajongásától. A kihívásokat készséggel elfogadja, főleg, ha saját igazát kell bebizonyítania.

Erősségek (ha van): közelharc, éneklés, színészkedés
Gyengeségek (ha van): csapatjáték

Készségek
Aura és adottság:
Aura: Színes, főként fehér, esetleg rózsaszínes ragyogás, mi erőteljesen kavarog körülötte.
Adottság: Még a faunuszoknál is sokkal jobb hallással bír. Képes meghallani mások szívverését, vagy akár izmainak, esetleg csontjainak mozgását. Ebből képes kikövetkeztetni mások következő mozdulatát, vagy lépését, harc esetén több időt biztosítva saját maga számára a megfelelő reagáláshoz. Akár kilométerekkel távolabbról is meg tud hallgatni valamit, legyen az egy grimm mozgásának nesze, vagy egy egyszerű beszélgetés. Ahogy fejlődik az adottsága, egyre távolabbról, egyre több mindent lesz képes meghallani és egyre gyorsabban tudja majd a kapott információkat kiszűrni és feldolgozni.
Jelenlegi szint: nagyjából 100-150 m, közepes zaj
Az adottság hatótávolsága minden egyes szinttel megduplázódik, és minden 3. szinttel csökken a zajhatás.

Fegyver
Név: Bloodsong
Első forma: mikrofonos fejhallgató (távolsági)
Fegyverképesség: Violet énekhangjára a fejhallgató különféle frekvenciákat bocsát ki, amik változó hatást érnek el. Fontos tudni, hogy a hatás csak abba az irányba hat, amerre a használó énekel, avagy a feje fordul. (Ez alól kivételt képeznek azok a lehetőségek, melyekhez nem kell kimondottan egy ellenfélre és/vagy területre koncentrálni.) A frekvenciák és porok közti váltás időigényes. (Néhány másodperc.)
Jelenleg használt trükkök:
1. Kellőképp magas frekvencia és szélpor segítségével képes pengeként hasítani a levegőt, vagy az ellenfelet (esetleg környezeti elemeket).
2. Képes erőteljes lökéshullámot generálni, melynek hatására hárítani tud egy-egy támadást, vagy távolabb tudja repíteni a körülötte lévőket. (Bármilyen irányba lehetséges.)

Pontok elosztása:
Közelharci jártasság: 10
Távharci jártasság: 0 +8 (távharci fegyver)
Intelligencia: 5
Auraismeret: 1

Történet:
Violet kissé türelmetlenül vár, a neki bekészített széken ücsörögve. Öltözéke kimondottan a mai napra készült. Fekete harisnyákba bujtatott lábai feszülten topognak maga alatt. Hátra csatolt hajának előre mozdult tincseit háta mögé söpri egyetlen, gyors mozdulattal. Orrnyergét ujjai közé fogva könyököl az asztalra, szemeit erősen lehunyva. Mély lélegzetekkel nyugtatja magát. Halántéka sajgón lüktet, szemei szinte már fájnak, hála annak, hogy napok óta alig alszik a fejfájástól. Kék szemeinek vörösességét szemcseppel igyekeztek enyhíteni, hogy legalább az elkövetkezendő időkben ne látszódjon annyira, mint kora reggel. Hiába a sok fájdalomcsillapító, ez az egész egyszerűen nem akar enyhülni. Aurájának bekapcsolását próbálgatja, figyelve annak fényes csillogását. Nem szándékozik sokáig ezzel szórakozni. Fekete és aranyszínű fejhallgatóját füleire húzza. Hogy megpróbálja kimerültsége miatti fejfájása elnyomását, saját dalát kezdi el csendesen dúdolni. Addig, míg már csak az hallatszik bensőjében, tompa lüktetéssé változtatva a többit. Aurájának tesztelésével végez. Még mindig képes rá, úgyhogy nem lehet probléma. Tizennégy éves korában tanulta meg használatát, és az azóta eltelt bő egy év alatt, volt ideje gyakorolni.
Az öltöző ajtaja kinyílik. Egy magas, vézna, alak lép be rajta. Egyszerű, fekete öltözéket visel, kezein fehér kesztyűkkel. Ábrázatán barátságos mosoly helyezkedik el, mikor azonban megpillantja az asztalon könyöklő lányt, aggodalom vonul át vonásain. Kopog néhányat a nyitott ajtó felületén, majd beljebb lép. Jobbjáról lehúzza kesztyűjét, hogy csupasz kézzel érinthesse a lány vállát. Violet erre felpillant. Fejéről lehúzza fejhallgatóját, elhallgat és felkel.
- Kész vagyok, mehetünk – közli egy nyugtató mosollyal.
- Megint fáj a fejed? – ad hangot aggodalmainak a férfi.
- Bácsikám, ha jobban figyeltél volna, tudhatnád, hogy már hetek óta egyfolytában fáj. Kibírom, ahogy a legutóbbi koncerten is. Utána meg úgyis lesz egy hosszabb szünetünk. Feleslegesen pazarolod az aggódásra az időt. Biztos vagyok benne, hogy lenne helyette jobb dolgod is – rázza le a lány, majd ellépve mellette, egyszerűen kimegy az öltözőből, hogy a színpad mögé vezető folyosóra juthasson.
Még egyszer, utoljára, megszorítja orrnyergét ujjaival, aztán egy sóhajtás kíséretében végleg elereszti. Kecses, elegáns léptekkel halad végig a vezetékek között hagyott ösvényen, teljes magabiztossággal. Az emberek egyesével állnak félre útjából, utat engedve neki, néha ámulattal bámulva utána. Aurája fehéres, rózsaszínes csillogásba kezd körülötte, ahogy aktiválja. Puszta látványelemnek tanulta meg elsajátítani. Ad valami pluszt a fellépéshez és megjelenéséhez. Ez az az ok, amiért nagybátyja megtanította neki ezt. Ha harcolni akart volna, minden bizonnyal nemet mond a férfi. Fájdalma néhány erőteljesebb hasítással zavarja meg. A hangok kezdenek elmosódni számára. Nem lesz más, mint egy eltorzult szimfónia, mi vegyes orgánumot magában hordozva tör elméjére. Ehhez jókora dübörgések párosulnak, suhogások, mik egyre hangosabbak és hangosabbak. Mintha csak közeledne valami, mielőtt elveszik az erőteljes zavargásban. Ismét egy dal dúdolásába kezd, erőt véve ezzel koncentrációján. Ez egyfajta új szokásává vált az elmúlt időszakban. Mások nem is sejtik, mi célt szolgál mindez. Csupán elmerülnek a kellemes dallam okozta békében. Fejhallgatóját visszahúzza fejére menet közben, mielőtt még fellépkedne a színpadra vezető lépcsőn. A függöny takarásában áll meg. Mikrofonját lehúzza fülétől, kellő távolságra igazítva szájától. Egyetlen pillantás vissza, egy gyors biccentés, majd kezdődik a visszaszámlálás.
Három, kettő, egy…
Saját dala felzendül füleiben a fekete és arany kütyün keresztül. Nagy lendülettel lép a színpadra, egyenest annak közepéig haladva, belekezdve saját szólamába. Kék tekintetét végigvezeti a tömegen. Karját lágy integetésre emeli, üdvözölve azokat, kik azért jöttek, hogy meghallgassák. Most csend van. Nem hall mást, mint az elsőnek kiválasztott számot és saját hangját, ez pedig kellemes megnyugvással tölti el. Sikeresen összeszedi magát, csakis a számra és a hozzá tartozó koreográfiára figyelve. Fejfájása kissé enyhül, ahogy halad előre az idővel. Ábrázatára a számnak megfelelő érzelmeket ülteti. Vidámságot, életkedvet, mit váratlan érez sajátjának a korábbi komorság és idegesség után.
Hirtelen rázkódik meg a színpad lábai alatt. Az egész helyszín beleremeg, ahogy a hatalmas kivetítő összeomlik Violet mögött. Ugyan erre a lármára ő maga is felfigyel, nincs ideje reagálni. Nagybátyja az, ki érte sietve, oltalmazón magához húzva őt, a tömegbe ugrik, levetve magukat a színpadról, mi nem sokkal később teljesen összeomlik a történéseknek hála. A tömeg sikoltozásba kezd, össze-vissza rohangálva, az énekes azonban csak az őt továbbra is földön marasztaló alakot látja. Kezével lehúzza fejhallgatóját, hátha hall valamit, a kimerültség azonban erőt vesz rajta. Még néhány sajgó lüktetés, mi halántéka tájáról sugárzik, aztán eszméletét veszti, elveszítve azon képességeit, melyekkel nyomon követhetné az eseményeket.

~~o~~ fél évvel később ~~o~~

„Kedves Bácsikám!

Neked hála, sikeresen felvételt nyertem a Sanctum harci akadémiára. Kemény, több hónapon át tartó kiképzésednek köszönhetően, a saját korosztályomba tartozó, tizenöt éves diákokkal edzhetek és fejlődhetek. Tudom, nem lesz egyszerű, hiszen még így is akad bőven bepótolni valóm, de ígérem, mindent megteszek ahhoz, hogy hamar utolérjek mindenkit, sőt, inkább túlszárnyaljam őket, hogy mihamarabb végezhessek és vadász lehessen belőlem.
A beilleszkedésem miatt nem kell aggódnod! Meglepő lehet, de még itt is akad egy-két rajongóm. Sajnos túl sokat akarnak kérdezősködni a fél évvel ezelőtti griff támadásról és arról, hogyan sikerült életben maradnom. Bevallom, ez kissé idegesítő, főleg, hogy csak annyit tudok, amennyit ti elárultatok. Sokan orrolnak rám az állítólagos speciális bánásmód miatt, amivel év közben bekerültem, de hiszek abban, hogy a segítségeddel elért képességeimmel és készségeimmel bebizonyíthatom, hogy itt a helyem. Egyébként sem nagyon érdekel, hogy mit mondanak rólam mások. A lényeg, hogy tehessem azt, amiért itt vagyok.
Egyre többet sikerül megtanulnom az auráról és adottságokról. Most, hogy nincsenek fellépéseim, sokkal kipihentebbnek érzem magam. Ehhez minden bizonnyal neked is közöd van, hiszen a baleset után, te voltál az, aki rájött, mi lehet az állandó fejfájások oka. Te jöttél rá, hogy ez a gyakori fellépések és aurahasználat miatti kimerültség végett van. Most már az alvással sincsenek problémáim, úgyhogy emiatt sem kell időt fecsérelned az aggódásra. Csak tedd a dolgod, mint a többi vadász és várd, hogy egyszer együtt küzdhessünk a harcmezőn!
UI.: Ez talán az egyetlen és egyben utolsó levelem, amíg itt vagyok. Az erre szükséges időt inkább gyakorlásokkal töltöm, gondolom ez számodra nem meglepő.

Unokahúgod
Violet Syrin”

~~o~~ nagyjából egy hónappal később ~~o~~

Fejhallgatóját megigazítja fején, később letérve gyakorló öltözetének többi részéhez. Aura használat nélküli, közelharci gyakorlatozásra készülődik. Csizmáit felhúzza lábaira, majd elhagyja kollégiumi szobáját. Egyenesen az óra helyszínére tart, a lehető legjobban levágva útját, hogy mihamarabb odaérhessen. A színen már ott van néhány diák. Tőlük valamivel távolabb állapodik meg, nem fárasztva magát a körülöttük lebzseléssel. Így is bőven hall tőlük eleget. Egyiküknek azonban cseppet sem tetszik, hogy a lány nem osztozik velük egy négyzetméteren. Orrát büszkén vonja fel, sértettségét kimutatva, miközben gyűlölködve néz a rózsaszín hajúra.
- Nocsak! A hercegnő már nem is hajlandó velünk egy levegőt szívni? – kérdi, szinte köpve a szavakat.
Violet közömbösen néz rá, aztán kis idő múlva ismét maga elé mered. Semmi kedve a konfliktusokhoz, ugyanakkor megjegyzés nélkül sem állhatja a dolgot.
- Ahelyett, hogy ezzel foglalkozol, akár azzal is törődhetnél, hogy fejleszd a tudásodat. Lehet, hogy erősnek hiszed magad és sokakhoz képest az is vagy, de még mindig messze állsz egy vadász szintjétől – közli észrevételeit.
- Te kis… Azt hiszed, te jobb vagy? Gyere és mutasd meg! – hörgi a srác, mire először csak egy sóhajtás a válasz.
- Engedély nélküli harc kezdeményezése, szabályszegésnek minősül. Eszemben sincs szabályt szegni – feleli végül tömören.
- Akkor intézzük el, hogy ne legyen az. Green, Violet, a küzdőtérre! – jelenik meg hirtelen tanáruk.
A két fiatal előbb kihúzza magát, majd határozott biccentéssel ad jelet engedelmességéről. Az egykori énekes nem érti, mire jó ez az egész, ugyanakkor ezt veheti olyan kihívásnak, mire engedélyt kaptak. Azt pedig nem áll szándékában visszautasítani. Mindig jól jön egy kis plusz gyakorlás, hát most lehetősége van rá és arra is, hogy bizonyítsa, itt a helye.
Kényelmes álló helyzetet vesz fel, miközben társa vele szemben harci alapállásba helyezkedik. Ellenfele aurája magasan tör a levegőbe, mielőtt kék rétegével körülölelné a fiú testét. Violetnek nem állt szándékában a mai nap használni, így azonban kénytelen lesz. Ez egy küzdelem, nem egyszerű mozzanatok begyakorlása. Példát véve ellenfeléről, aktiválja az őt védelmező erőt. A fehér, néha felcsillanó aura kavarogni kezd körülötte, ahogy a felszínre tör. Néhányan ámulattal figyelik, mások inkább goromba megjegyzéseket tesznek, nem értve a többieket, hiszen ebben az aurában sincs több különlegesség, mint a többiben. Ez pedig való igaz. Egyszerűen csak ritkaságszámba ment, hogy a lány aktiválja azt.
Green képe vigyorba fordul, az egykori énekes azonban komoly, és meglepően nyugodt marad. Hisz képességeiben és nagybátyja tanítási módszereiben. Abban is, hogy itt kell lennie. Ha pedig most mégsem nyerne, hát megtudná azt is, min kell még javítania. Mindenképp nyer. A párbajt pedig elfogadta, így szégyen nem érheti, mondjon bárki bármit. A fiú támad először. Előre lendülve, karját nagy lendülettel löki előre, egyenesen Violet arcát célozva. Az ütés célpontja oldalra lép, miközben kézháttal az ellenkező irányba löki az addig felé közelítő öklöt, így kerülve ki azt. Ebből máris megtudja, hogy ellenfele fizikailag felette áll, lévén nem volt egyszerű arrébb mozdítani a támadó mancsot. Kilépő lábát követi a másik, így ismételten szemben találja magát a fiúval.
Hirtelen hasít fejébe a fájdalom. Vonásai összerándulnak, kezével homlokához kap. Egy pillanatra szédülés lesz úrrá rajta, mire közönségük egyből úgy véli, eltalálta az ütés, ezért felbolydulnak. Ez csak még egy lapáttal tesz a lány szenvedésére. A hangok oly erővel törnek rá, mintha erővel akarnának bejutni elméjébe. Dörömbölve, zihálva, erőlködve, hangosan kiabálva. Mintha egyszerre kellene számos embert hallgatnia, de nem csak azokat. Lábai megadják magukat. Egyszerűen térdre rogy, még a küzdelem legelején, ezzel nem kis döbbenetet keltve ellenfelében, ki nem sokkal később már lenézően és elégedetten vigyorog, vélve, hogy ennyi volt. Vio hallja őt. Fogai koccanásának éles nyikkanását, szája szegletének felfelé vonulását, ahogy bőre gyűrődik és arcizmai tömörülnek. Szempillái egymáshoz súrlódását pislogásakor, de nem csak azt. Ahogy az ízületeken siklanak a csontok, ahogy lépte alatt dobban a föld, miközben néhány apróbb homokszem megemelkedik és visszahull. A szél átfújását haján, és tapsa éles, förtelmes hangját. Ugyanakkor nem csak őt hallja így. A hozzájuk legközelebb lévőket szintén. Hallani véli más tanárok termekben történő előadásait. A diákok ásítozását, miközben lomhán lapozzák a könyveket és kopognak tollaikkal.
- Ennyit érsz, Kislány! – hallatszik az öntelt megjegyzés.
Violet fülére húzza fejhallgatóját. A hangok hirtelen csendesednek el, miközben a távolabbiak elnémulnak. Greent azonban ugyanúgy hallja. Tudatában ott visszhangzik a gúnyos él, mit nem hagyhat. Nagy levegőt véve áll talpra, majd egy kilégzést követően ellenfelére néz, határozottan jelezve számára, hogy még nincs vége a mérkőzésnek. Ez a fiúnak sincs ellenére. Vigyora ismét kiszélesedik, majd újra támad. A lány azonban még mindig hallja őt. Nem tudja hogyan, vagy miért, de hallja. Ahogy jobb lábának sarka megemelkedik, miközben lábujjaival hátrébb tolja a salakot, ahogy balja hasítani kezdi a levegőt, puszta hangokkal elárulva mozgási pályáját. Aztán a bal láb, mi a jobb után lépve igyekszik fordulásra késztetni a testet, megropogtatva a fiú gerincét, miközben a jobb kar lendületet véve, könyökkel hátralendül.
A harcnak nem sokkal később vége. Violet az, aki győztesen kerül ki, saját maga számára is érthetetlen módon. Nem érti, hogyan hallhatott ennyi mindent. Elméje zavart, fejfájása azonban erősebb, mint valaha. Auráját azon nyomban kikapcsolja, fejhallgatóját azonban fülein tartja. Halántékát gyurmázva foglal helyet a többiek között, örülve annak, hogy most nem hallja őket. Élvezi az egyszerű csendet, elmerül benne, nem törődve az esetlegesen előtte integető karokkal. Még szemeit is lehunyja, karjait keresztbe vonja mellei alatt, ahogyan lábait is keresztezi, ezzel fizikailag jelezve elzárkózását azok számára, kik képesek ezt észlelni.

~~o~~ évekkel később ~~o~~

„Kedves Bácsikám!

Úgy döntöttem, hogy bár elhatároztam magam, most mégis egy újabb levél megírására adom a fejem. Gondoltam, szeretnél tőlem is értesülni arról, hogy mik történnek velem, amellett, hogy az ismerőseid körében érdeklődsz. Mostanra egész kiemelkedő helyet szereztem a csoportomban. Nemrégiben túlestem az akadémiai záróvizsgán, hamarosan pedig nekivágok a felvételinek. Úgy döntöttem, hogy a Shade Akadémiára jelentkezem, mert annak tanítási módszerei tetszenek nekem a leginkább. Véleményem szerint nem árt, ha megpróbálnak minket felkészíteni a váratlanokra, az az iskola pedig pont ezen módszeréről nevezetes. Tudom, hogy ez teljes mértékben lehetetlen, mégis hiszem, hogy oly fokú leleményességre és találékonyságra tehetek ott szert, melyre más létesítményben nincs lehetőségem. Ráadásul semmi kedvem olyan helyre menni, ahol a diákok jelentős része fajgyűlölő akárki.
Jut eszembe, sikeresen elkészítettem az első fegyveremet. Elég sok porra lesz hozzá szükségem, de úgy vélem, eléggé sokoldalúan képes leszek felhasználni. Összességében egy fejhallgatóról van szó, mikrofonnal a végén. Kinézetre hasonló ahhoz, mint ami régen volt, csak ez arany, fekete és kék színű, ugyanakkor ezzel képes vagyok felvenni a harcot egy grimmel, vagy esetleg más vadászokkal. Gondolom sejted, hogy számomra miért is praktikus ez az eszköz. Még ha nincs is használatban, akkor is hasznát tudom venni, amíg a füleimen van. Lényegében, a mikrofon része felerősíti a hangomat, míg a fejhallgató ennek hatására különböző frekvenciákat bocsát ki, olykor ezzel port is szállítva, különböző hatásokat elérve.
Rég volt már, hogy hallottam felőled. Hogy megy sorod? Remélem, várod már, hogy egymás mellett küzdhessünk! Én alig várom.
Emlékszem, régen hogy ellenezted, hogy harcoljak. Csak azért tanítottad meg az aura előidézését, hogy használhassam koncertek alatt, meg hogy ezzel is védhessem magam odakint, amíg egymagam állok odafent. Azóta évek teltek el. Hosszú évek. Örülök neki, hogy még ha egy tragikus esemény miatt is, de mindketten úgy döntöttünk, hogy itt a helyem és szükségem van rendes kiképzésre. Úgy érzem, tényleg ez az én világom. Erről tanúskodik az is, hogy az adottságom feléledt. Nem sokkal azután, hogy elkezdődött a képzésem. Alighogy betöltöttem a tizenhatot. Röviden… Szuperhallásom lett. Olyan dolgokat hallok meg, mit egy normális ember, vagy faunusz képtelen. Erről azonban ennyit.
Visszatérve a felvételire, nem volt egyszerű. Egy korai ébresztő után, egy erőnléti felmérővel kezdtünk. Ezt követően, mikor már alaposan kifáradtunk, bevezényeltek minket néhány terembe, hogy ott elénk vágjanak egy hosszadalmasnak tűnő tesztet és adjanak rá mindössze két órát. Lényegében a tananyagról szólt és egy kis pluszról, különböző szituációk felvázolásával, amikre le kellett írnunk, hogy hogyan reagálnánk. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan értékelik majd. Minden bizonnyal, időigényesen. Mikor ezzel végeztünk, volt egy rövid, alig negyed órás ebédszünetünk. Utána jöttek a harci megmérettetések. Közelharc, majd távolsági. Figyelték az aura és képességhasználatunkat is. Úgy vélem, egészen jól teljesítettem, legalábbis megtettem azt, ami tőlem tellett.
UI.: Most már biztosan nem írok több levelet. Ha felvettek az Akadémiára, hívni foglak.

Unokahúgod
Violet Syrin”