Yoru

Karakteradatok
Név: Yoru
Életkor: 10 év
Faj: Grimm
Nem: Hím
Kaszt: Nevermore

Tulajdonságok
Megjelenés: Kicsit nagyobb fiatalabb fajtársainál, de a teste még mindig apróbb, mint egy Alfáé, egy öregebb Grimmé. Magassága kb. 50 centi, szárnyai fesztávolsága sem érik el a 2 métert. Még. Ám gyorsabb és ügyesebb fajtársainál, talán a csapatuk Alfájánál is. Éjfekete tollai egészségesen fénylenek, látszik, hogy rendben tartja. Fontos a kinézete, fontosnak tartja magát, hogy azt lássák a többiek, amit ő belül is érez. Az ébredést, az öntudatot, hogy ő valaki. Ő már több, mint egy gyilkoló gép. Ő már nem az éhség miatt öl. Ő már a harc kedvéért. A Préda kedvéért. Karmait folyton élesíti pihenés közben, így azok is szépen rendezettek, nem túl nagyok, de pontosan elég arra, hogy felmetszenek egy torkot, vagy kitépjenek egy belső szervet. Csőre is éles, horgas, tökéletes arra, hogy átszakítson egy bőrpáncélt. Később talán fémet is… Szemei vörösen izzanak, furcsa értelem látszik benne,néha megcsillan egy-egy gondolat, mely a többieknek ijesztő és félelmet keltő lehet. Néha az Alfa is elkapja a tekintetét, habár tudja: ő már előrébb jár. Azonban nem sokáig. Hamarosan… Minden megváltozik.

Személyiség: Tudja magáról, hogy él, hogy létezik. Tudja, hogy jobb, mint a többiek és hogy jobb is lesz. Keresi a kihívást, ő már nem a hús, a vér miatt harcol, már nem az éhség az egyetlen, ami irányítja a tudatát. Hanem a harc iránti vágy. Az, hogy lássa a Prédát futni, rohanni, küzdeni az életéért. Ez az, ami motiválja, ezért általában kivár és megfigyel. Nem kötődik senkihez és semmihez, talán kicsit az Alfához, akivel vadásznak. Hasonló a gondolkodásuk, és tudja: egyszer ő kerül a helyére.

Erősségek (ha van): Tudja, hogy mire képes, gyors, erőteljesek a karmai, és jó megfigyelő. Általában inkább kivár, és a legutolsó, de legjobb és pontosabb pillanatban támad.

Gyengeségek (ha van): Tudja, hogy mire képes, ám néha túlbecsüli magát. Fizikuma nem olyan erőteljes, és a tollazata, a teste sem bír ki sok támadást. Habár gyors, ha valami eltalálja, könnyen lehet, hogy halálos sebet hagy rajta.

Pontok elosztása:
Alapból mind 3! 15 pontot oszthattok ki ezekre az értékekre:
Harci jártasság: 3+3=6
Ellenállás: 3+2=5
Öntudat: 3+10=13

Történet:
Hideg szél süvít végig a hegyvonulaton, amelyet ő is megérez. Megborzolja a szárnyait és kicsit összébb húzza amúgy sem túl nagy testét. De a feje nem mozdul. Sötétvörös szemei egyetlen egy helyre tapadnak. a prédára. Egy elhalt fa ágán ücsörög, felkészülve a támadásra. Készen áll arra, hogy a lehető leghirtelenebb pillanatban ellökje magát a faágról, és a levegő emelkedjen, hogy aztán élesen és gyorsan, meredeken száguldjon lefelé, hogy elkapja.
A Préda. Tökéletes.
Szárnyait lágyan borzolja meg, az éjsötét tollakon megcsillan a Nap kevéske fénye. Már alkonyodik, ám ő tökéletesen lát. Ismeri ezt a helyet, minden szegletét és zugát, minden légáramlatot és fát. Elhalt, levél nélküli fákat, amelyek nem bírták a hűvös időt és a hegyvidék viszontagságait. Ő azonban ezt szereti, ezt élvezi. Itt látta meg a napvilágot, itt élte meg az első élményeit és itt tanulta meg mindent, amit már tud. Lassan körbenéz és látja, hogy néhány társa hasonlóan dermedten, mozdulatlanul ül az ágakon és a prédát lesi.
A Prédámat.
A préda egy harcos kedvű vadász, aki elég gyengének néz ki. Testét csupán néhány bőr páncél fedi, melyet az ő horgos csőre másodpercek alatt átszakít.
Ostoba.
A vadász még fiatalnak tűnik, a húsa biztosan nagyon finom, és a vére is az izgalomtól és harciasságtól pezseg, fűti a vadászhatnék. Rosszul teszi. Ismét egy szélroham, hideget hoz, és látja, hogy a vadász is kicsit megborzong. Mégsem olyan vastag az a bőr. Talán még annyira sem, mint ahogy ő gondolta. A Nap szép lassan bukik le a hegyek pereme mögött, árnyékot, és az éj csábítását hozva magával.
Csábítás. És veszély.
Nem érti, hogyan jöhetett ide, Glenn-hez ilyen közel ez a vadász. Tényleg kezdő még. És botor. Nem kihívás. A többieknek azonban lehetséges. Habár többnyire egyedül szoktak élni, a vadászatra néhányan összegyűlnek. Nem sokan járnak errefelé a hegyekbe, kár lenne egy csepp vért, egy falat húst is elszalasztani abból a kevésből, ami jut. Hátrapillant a fölötte jobbra ülő hatalmas lényre.
Az Alfa.
Undor tölti el, és egyfajta indokolatlan unalom. Túl kevés neki ez a tapasztalatlan vadász. Túl sebezhető, és nem adja meg azt az izgalmat, amire vágyik. A tőle balra ülő két Grimm azonban lassan, szinte észrevehetetlenül mocorog. De ő látja. Látja és felismeri a türelmetlenségüket. Hogy már alig várják, hogy csőrüket a meleg húsba mélyesszék. Hogy feltépjék a páncélt, majd a bőrt és kibuggyanjanak a belek.
Szánalmas ostobák.
Hallja az Alfa halk csőrcsattogatását, mellyel figyelemre inti őket.
Minek. Ugyanolyan tapasztalatlanok, mint a vadász. Nekik való.
Ő már több ennél. Őt már nem a zsákmány íze, a meleg hús, a forrón spriccelő vér, az élettelen arc látványa izgatja. Ő már nem az éhség miatt öl. Már régen nem. Hanem a mókáért. A harcért. Elfordítja a tekintetét és a tájat fürkészi. Talán jár erre még valaki. Talán nem egyedül jött a vadász ilyen későn, ilyen kevés védelemmel. Talán a bokrok mélyén rejtőznek néhányan, akik őt figyelik. Néhányan, akik…
Ott!
És meglátja. Meglátja a mozdulást, ami szinte alig látható. Csupán két-három levél jelzi, de jelzi. Teljesen kizárja a többieket a tudatából, csak arra a bokorra figyel. Arra összpontosít.
Ketten.
Két lágyan, szinte észrevétlenül mozduló test, ahogy igyekeznek közelebb jutni, jobb rálátást biztosítani maguknak a fiatal vadászra. De ő már észrevette őket.
Nincs menekvés.
Csak egy másodperccel később érzékeli, hogy a két türelmetlen Grimm felszáll és erőteljes, határozott szárnycsapásokkal emelkedik a levegőbe. Végül lefelé zúgva indulnak meg a fiatal vadász felé.
Most!
Elrúgja magát a faágtól, és a másik irányba indul.
Egyedül. Határozottan.
Ám nem sokáig. Az Alfa is kiszúrta a két megfigyelőt, és a háta mögé sorol be. Végül a levegőben a tekintetük találkozik, afféle versengés villan a két vörös szempárban, végül szinte egyszerre mozdulnak és indulnak lefelé.
Az Enyém.
Szárnyát a testéhez csapja, úgy zuhan, akár egy kő. Éles csőrét felkészíti a harcra, tudja, hogy itt talán már nem egy sima bőrpáncéllal kell megküzdeni. Mozdulatai gyorsak, felkészül arra, hogy védekeznie is kell. Karmait megfeszíti, és végül ő ér oda hamarabb A két vadász felkészültebbnek tűnik, de a fegyvereiket nincs idejük elővenni. A távolban hallja a sikolyt.
Elkapták.
Karmos lábaival az egyik vadász arcába tép, szárnyát kitárja, és karmaival a másik hátába tép. Meglebbenti szárnyait, feljebb száll, majd ismét lecsap. A fegyverek fémes koppanása a köveket jelzi, hogy már semmi esélyük.
Lövés. Mi volt ez?
Egy másodpercre terelik el a figyelmét. A távolból lövés dörrenése töri meg a párharc hangját és tudja:
Elvesztek.
Ám ez a két példány már csak liheg és kapkod alatta. Alattuk. Hiszen az Alfa is itt van, ő is küzd, és nagyon is jól.
Túl jól.
Az utolsó hörgések és halál sikolyok halnak e, és végül ott a két élettelen test alattuk. Rászáll az egyikre, karmos lábával letépi a páncélt, majd a húst is megkarmolja. Forró, sötétpiros vér spriccen ki és tölti be fehér maszkját.
A Préda.
Elégedettség tölti el, mellkasába beszívja a halál keserédes illatát. Látja, hogy az Alfa is hasonlóan tesz, ám ő még vár. Vár a másik kettőre. Akik nem mozdulnak.
Meghaltak.
Szinte teljesen biztos benne, ám hamarosan mozgás, mocorgás hallatszik, és végül megjelenik a két megtépázott társ. És a fiatal vadász holtteste élettelenül fekszik a köveken, pirosra festve azokat vérével. Ismét elégedettség tölti el.
Megcsinálták.
Az Alfa is furcsán borzolja tollait, ő is elégedett. Jól megtanította a két Grimmet. Ahogy őt is.
Talán túl jól.
Figyeli az Alfa mozdulatait, és elemzi a hibákat, amiket vétett.
Hamarosan.
Hamarosan ő lesz a helyében. És ő fogja tanítani a fiatal Grimmeket. Hamarosan minden más lesz.
A vér lassan kifolyik, ő pedig nekilát a királyi eledelnek. A fiatal vadász a fél fogára sem lenne elég. De ez. Ez egy határozott vadász. Volt.
Mennyei.

Köszönöm szépen!
(Van valami konkrét oka, hogy nem lehet neked pm-et írni? :/ )

Amúgy közben elkezdtem nézni a sorozatot, és való igaz, hogy kicsit erősebbnek képzeltem a kis Nevermore-okat, mint ahogy azt a világ engedi. Így, hogy nézem a sorozatot, már helye kerültek ezek a részek.
Másrészről nyilván a karakterét az ember nem szereti lealacsonyítani, illetve mivel ilyen kis gyenge még, nem akarom mindig azt játszani vele, hogy most is megsebesült, meg most is, ja meg most is. Ezért gondoltam ezt a "falkás-csapatosdit", hogy hátha így többen azért erősebbek és joggal elbírhatnak néhány vadásszal. Erre mindenképpen figyelni fogok a jövőben és igyekszem majd reálisabban kijátszani a dolgokat. De ugye azért a saját karakteremnek is szeretnék néha sikerélményt. De majd sima embereket gyilkolok, nem konkrét vadászokat.