Crimson Fall

Név: Crimson Fall
Kor: 18
Nem: Férfi
Foglalkozás: Tanuló - Shade Akadémia

Külső: Arca az érzelmeivel változik, barátságosan nagyon megnyerő, míg negatív behatásokkal könnyen elvetemültté válik. Haja vörös, egyenes szálú és viszonylag rövid, míg szemei a barna és sárga színei közt játszanak.
Magassára 178 cm, testsúlya 77 kg. Az izomzata szálkás, bár nem az az alkat, aki testépítő versenyeken indulhatna.
Az öltözködésére mindig odafigyel, általában ingekben, és ahhoz passzoló ruhadarabokban járkál, leszámítva a küdletéseket.

Jellem: Alapvetően csendes, bár nem antiszociális. Akkor beszél, ha annak jelentősége is van, de ha más kezdeményez vele társalgást, azt szívesen továbbviszi. Szeret úgy az élre törni, hogy közben ne feltétlen kerüljön a figyelem középpontjába. Sokat mosolyog, bár azok ritkán kedélyesek, és a balhékban való részvétel sem áll tőle távol, sőt, kifejezetten szeret verekedni.
Sokszor még segítősésznek is tűnhet a gyengébekkel, vagy társaival szemben, de a felszín alatt más lapul.
Igazából minél több viszályt, bizalmatlanságot, és ellenérzést képes táplálni az akadémia tanulói, vagy akár tanárai közt, számára annál jobb. Elég intelligens ahhoz, hogy mindezt ne tegye feltünővé, ne erőltesse, ám a kívánkozó alkalmakat sose szalasztja el.
Nehéz átlátni álcáján, ami alatt egy számító, hazug, alattomos figura rejlik.

Adottság:

"Vektor": Crimson képes az általa megérintett dolgok vektor-értékeit módosítani.
Kezdő szinten ez annyit fed, hogy a felé haladó tárgyak, esetleges végtagok irányát képes érintéssel megváltoztatni, így például egy a fejét érő ütés rendellenes irányba visszafordulhat. Percenként erre egyszer képes egy-egy kezével.
(Az aura ugyanakkor védettséget nyújt a képesség ellen, így ha valakinek fejlettebb az aura használata, mint Crimson-nak, rá nem lesz hatással az iránymódosítás.)

Fegyver:

Név: "Impact"
Forma: Egy pár acéllemezekkel megerősített csizma.
Képesség: A csizmákba szerelt gravitációs Por segítségével a használója képes lökéshullámok generálására, amiket fel lehet használni gyors helyzetváltásra, vagy egy rúgás erejének megsokszorozására. Ugyanakkor ezek az erőkitörések megterhelőek a használó lábának, valamint egész testének, így túl sűrű egymás utáni használata könnyen visszaüt.
Kép

Felszerelés:

- Semmi különös, nem hord ékszereket, vagy más kiegészítőket magánál.

Erősségek/gyengeségek:

- Közelharcban igazi szörnyeteg, akár fegyverrel, akár puszta kézzel. Fizikailag erős, jók a reflexei, és a megérzései.
- Intelligens, mondhatni éltanuló.
- Jól felméri az embereket, és a különálló személyek tulajdonságait, ezáltal képes manipulálni másokat.

- Nincs semmilyen távolharci képessége sem neki, sem fegyverének.
- Ha eltervez valamit, de az nem úgy alakul, ahogy várja, összezavarodik. Mondhatni nem szereti, ha váratlan meglepetések érik.
- Bár érti az embereket, mégse képes elrugaszkodni a saját "világától", amely az önös érdekek kielégítéséből áll. Épp ezért, ha egy teljesen önzetlen cselekedet szemtanújává válik, az kizökkenti őt, érzelmileg sebezhetővé teszi.
- A megfelelő szavakkal viszonylag könnyű provokálni, hisz bár intelligens, túl büszke.

Szeret/nem szeret:

- Nyerni, legyőzni másokat.
- Ha a dolgok a tervei szerint alakulnak.
- Rövid szoknyákat, harisnyát, harisnyatartót, tangát... Igazából, meglepően perverz.

- Veszíteni.
- Ha egy terve megbukik.
- Az idegesítő embereket.
- Ha meg kell alázkodnia, vagy más módon csorba esik a büszkeségén.
- A béna szakácsokat.

Pontok elosztása:

Közelharci készség: 5
Távharci készség: 0
Intelligencia: 10

Előtörténet:

- Szóval ezt tervezed beadni az akadémiára, mint jelentkezési lapot? - kérdezett rá a lány.
A sötét szobában pusztán pár gyertya fénye mert dacolni a mindent elfedő éjszakai árnyékkal.
- Mert, akad vele kivetnivalód? - érdeklődött a fiú, arcán gúnyos mosollyal.
- Előre tudtad, hogy ez lesz a vége... - sóhajtás, majd a papír gyűrődésének hangja.... az irat a közeli kukában landolt galacsinként. - Nekem kell megírnom még a tiédet is.
- Nos, ha így látod, kezdj hozzá mihamarabb. - a fiú hangja játékos volt, már-már irritálóan az.
- Nézzük.... - a másik nem vette fel a provokációt, inkább csak előkészített egy tiszta lapot. - A Crimson-hoz mit szólsz? Megy a hajadhoz.
- Tetszik. Viszont a Fall-t hagyjuk meg. - kérte immáron Crimson.
- Nagy baj nem lehet belőle. - vont vállat a lány. - Nézzük csak.... A gyerekkor.
- Unalmas, semmi különös. Bár a szülők szegények voltak, ezért adtak bentlakásos harci iskolába. Azóta sem hallottam felőlük.
- Rendben. Ez így jó lesz, könnyű megadni olyan neveket, amiket nem tudnak visszanyomozni.
- A harci iskolát tedd Atlas-ba. Az jó messze van. - könnyed nevetés lobogtatta meg a gyertyák zsarátnokát. - Az aurám az ottani évek alatt ébredt fel bennem. Szép lassan, hónapról hónapra erősödött. Egyre kevésbé éreztem meg az átlagos ütéseket, a sérüléseim pedig már szinte önmaguktól gyógyultak be az idő előrehaladtával.
- Szép átlagos, unalmas sztori. Az ember szeme szinte elsiklik felette, tökéletesen hihető. - mosolyodott el a kékhajú lány. - És az adottságoddal mi a helyzet?
- Ó.... Lássuk csak. Volt egy dagadt, nagydarab gyerek az iskolában, aki szeretett túlkapásokhoz nyúlni a gyakorlásként szolgáló párharcokban. Borzasztóan idegesített, és még magam is meglepődtem, amikor a rám mért ütése egyszerűen elsuhant a fejem mellett. Azóta már öntudatosabban uralom a képességet, de még nem az igazi....
- Lassan ki kellene találni valami eredetibbet. Kezd már kissé túlságosan is szürke lenni a történeted.
- De ez a lényeg, nemde? Olvassák el, pipálják ki, majd felejtsék el. De ne aggódj, a fegyveremre jobb ötletem van.
- Ó, mégpedig?
- Képzeld, összeszereltem.
- Váú.... Erre nem fognak számítani.
- Jaja. Ahogy arra sem, hogy a benne lévő gravitációs porkristályt a régi legendákból ismert úrnő adta nekem, akit az emberek árulása szült.
-Ahaaaa.... Szóval kispóroltad rá a pénzt a tanulóéveid alatt.
- És most ki is az unalmas?
- Te mondtad, hogy ez kell. Mindenesetre, ezzel, és a hamis igazoló okiratokkal meg is volnánk Crimson Fall előéletével.
- A sajátjaidat se felejtsd majd el. Elvégre, szükségünk lesz Teal-re is.
- A nyitóünnepségen kerüljük majd egymást. A csapatosztásnál úgy kell tűnnie, mintha minden csak a véletlen műve volna.
- Hát persze. Ó, de egyébként.... Hogyan néz ki a kiszemelted? Csak hogy felismerjelek majd legalább.
- Ó ne aggódj. Fel fogsz ismerni.

Pár nappal később, az önmagát Crimson Fall-nak elnevező fiú már Vacuo vadászképző akadémiája felé tartott. Elvégre, semmi pénzért nem szeretett volna lemaradni az évnyitó ceremóniáról.
A Porral működtetett, repülő hajó könnyedén megközelítette a sziklába vájt épület egyik platformját, ám a leendő diák elgondolkodott, hogy a jövőben neki is szüksége lesz egy járműre a könnyebb mozgás érdekében. Mindig is szeretett volna motorozni, de kérdéses, miszerint az mennyire élhető a sivatagban....
Mindenesetre, Crim a jövőbeli énjének hagyta a jövő problémáit, míg ő a többiektől leválva úgy döntött, hogy felfedezi kissé az iskola épületét. A nyitóünnepségig még legalább egy óra volt hátra, és nem szeretett volna egy zsúfolt teremben izzadni a tömeg gyűrűjében.
Szerencséjére hamar rá is talált egy érdekességre.... Olybá tűnt, nem csak ő kívánta felfedezni Shade folyosóit a ceremónia kezdete előtt. Ugyanakkor, sorstársa eltévedt, és nem épp a legmegfelelőbb embertől kért segítséget.
A sivatagtól kiszárított bőrű, nagydarab mellényes fazon azok közé tartozott, akik nem szívlelhették a faunuszokat. Ezt a farkasfülű kislány aligha tudhatta, épp ezért találta magát a fal, és körülbelül kilencven kiló közt.
- Így el fogtok késni az ünnepségről. - mosolygott Crim, ahogy tenyerét ráhelyezte a nagydarab vállára.
- És akkor mi van? - saját mosolya egy sárgás vigyorral találta szemben magát, ahogy a fickó felé fordította fejét. - Mi érdekesebben fogunk szórakozni annál az unalmas hülyeségnél. Amúgy is folyton csak kanos leszek, ha meglátom az igazgatónő csöcseit. - valami röhögésre emlékeztető hangot adott ki.
- Ez elég illetlen beszédmód. - a vörös fiú barátságos mosolya töretlen maradt, ahogy megpróbált rászorítani a hústorony vállcsontjai közti illesztésekre.
Nem járt túl sok eredménnyel, hisz próbálkozása reakció nélkül maradt. Van még hova edzenie...
- És akkor mi van? Ki vagy te, valami rendfenntartó kis pöcs? - a nagydarab ezúttal már teljesen felé fordult, és vigyora is tovább szélesedett.
Crim fejében gyorsan leperegtek a lehetőségek. A nővére szerint az átlagos vadászokkal meglepően könnyű harcolni, hisz nem szoktak az ember elleni küzdelemhez. A Grimm lényeit ismerik, azokat irtják.
Ám aki vele szemben állt, az egy átlagon aluli vadász, sőt, igazából csak egy tanonc, és még talán sosem látott Grimm-t. Mégis, ott volt a lehetőség, miszerint termetéből adódóan felülkerekedne rajta egy elhúzódó ökölharcban.
Így hát csak egy opció maradt....
A fiú jobb lábán végigszaladtak az acélgyűrűk, és csizmája pár pillanat alatt összeállt. Mire a barna fickó felkészülhetett volna, a lila Por felvillant, és a fegyver széle már az arcában landolt. Crim egész jobb oldalával belefordult a rúgásba, a gravitációs erő pedig több méterrel arrébb sodorta a hústornyot. Immáron eszméletlenül feküdt a padlón...
- Huh... Nos, bevállt a meglepetés ereje. Azt hiszem, jobb lesz egyből a nagyterembe sietned. - mosolygott a lányra, aki félénken meghajolt, majd elrohant.
Kisvártatva a fiú is utána indult... Nos, ha be akar kerülni a diáktanácsba, nem árthat hasonló tetteket véghezvinnie, még ha nincs is hozzá sok kedve. Bár a rúgás azért jól esett neki...