Grimmszelídítés könyve - 1. fejezet

Mivel is jobb kezdeni az évet, mint egy azonnali elcsatangolással? Először úgy tervezte, hogy a városban körbenéz a környék ismerőssé tétele érdekében, mert hát rengeteg dolog - gyakorlatilag minden - más a korábbi körülményekhez képest, viszont annyira rettentően unalmasnak találta így elsőre az utcákat, hogy inkább valami izgalmasabb felé fordult.
Bizony. Lakatlannak számító területek felé vette az irányt, és nagy reményeket fűzött induláskor ahhoz, hogy egy-két Grimmbe esetleg belebotlik csak úgy. Elvégre... Az szórakozás, nem? A golyószórója itt van, a hátán pihen, bőrszíj tartja, amit féloldalasan vett fel, ösztönei ugyancsak megvannak, így ha valami rosszul alakul, akkor a macskák kilenc életénél fogva úgyis meg fogja úszni.
Ráfoghatná arra is ezt a kiruccanást, hogy magával a terep viszontagságaival akar megismerkedni, mivel Atlas lényegesen másabb vidék, mint Mistral. Ez mocsaras és vizes, ami kedvez a vízalapú képességeinek, az meg hideg, havas és fagyos - Atlas egyértelműen a jégalapúakat támogatja, még ha ez maga az ország tudatán és akaratán kívül esik is. Jobbnak talán Atlast mondaná, mert ott nem olyan feltűnően van jelen a víz, amitől enyhe iszonya van, nem beszélve arról, hogy a vizenyős talaj, amin járnia kell most, olyan hangosan cuppog és úgy slattyog, mint valami... Fogalma sincs, mi. Mindenesetre enyhén idegesíti, a cipőjére tapadó sár meg csak nehezíti a lépteket. Komolyan jobb volt Atlasban... De itt nagyobb a függetlenség, azért is jöhetett el olyan piszokegyszerű módon az akadémiáról Grimmcserkészésre. Ha erre gondol, azonnal felvillanyozódik, csupán egy a baj...
Egy ideje nem történik semmi. Lehet, nem merészkedett még túl messzire, lehet, nem túlzottan szeretik ezt a vidéket a Grimmek, így elgondolkodik a lehetőségen, hogy esetleg elkiáltja magát, hátha felhívja magára valamelyik lény figyelmét. Sokkal jobb lenne, társasága is lenne, ugyanakkor ha mégis tartózkodik itt nem egy, nem kettő, hanem nagyon sok, nem járna túl jól. Végigvéve ezt el is megy a kedve a hangoskodástól, de a hívás lehetőségét akkor sem veti el.
- Griiiimmpapaaa - szól halkan, szája elé tett kezekkel. - Hol bujkálsz? - áll meg, hogy körbenézzen, megfigyelje a bokrokat, a lombos fákat, a gyér aljnövényzetet, ami még megél ezen a mocsok területen - ami egyébként lényegesen több, mint északon. - Gyere előőő! Nem foglak bántanii! - folytatja, és körbefordul, hogy teljes mértékben felmérje a terepet: hol lehet elbújni, ha esetleg rárontana az aranybogár szörnyeteg, milyen cselezéseket lehet itt bevetni, és ehhez hasonló harci dolgok, amiket még előző iskolájában tanítottak. Csak a szokásos, már csak egy Grimm kell, akit remélhetőleg nem kell lelőni.