Yoru emlékei

Az égen magányosan száll apró testével, és nem túl nagy szárnyaival. Néha megmozgatja szárnyait, tollait lágyan fújja a szembe szél. Zuhan egyet, forog-pörög, majd ismét a szél szárnyán pihen, és úgy repül az égen. Magányosan száll a hegyek között. Most egyedül akar lenni.
Egyedül.
Ott hagyta a társai és Alfáját az éjszakára. Gyakran töltik együtt a napokat, és együtt vadásznak, de az éjszaka a magány órái. Akkor egyedül lehet. Egyedül a gondolataival.
Gondolatok.
Élvezi a szél simogatását, és a hegyek rejtekét, itt nem érheti veszély, nem érheti baj. Egy kis barlangot vesz irányba, ott húzza meg magát. Néhány rejtett húsdarab is vár a sziklák között, már előre érzi, hogy habár nem friss, mégis elég jó ahhoz, hogy korgó gyomrát, kielégíthetetlen étvágyát kicsit csillapítsa.
Hús.
Élesen indul lefelé a barlang bejáratához és gondolatai a friss hús körül forognak. Holnap majd vadásznak, holnap majd elejtenek egy Prédát, akiből kedvükre lakmározhatnak.
Négyen.
Furcsa, hogy csapatban dolgoznak, hogy csapatban vadásznak, de szükség van rá. Manapság már a sima emberek is olyan fegyverekkel járnak-kelnek napjuk során, amivel vigyázni kell. Egy golyó, egy éles lövedék és elveszti a szárnyát.
A szárnyaim.
A barlang bejáratánál landol, enyhén elveszítve egyensúlyát, de nagy szárnyait kitárva végül megáll a bejárat előtt. És érez valamit…
Veszély! Van itt valaki…
Összehúzza magát, és lassan közelebb megy a barlanghoz. Hangos csámcsogás üti meg a fülét és tudja:
A hús…
Valaki megtalálta a rejtekhelyét, valaki elvette azt, ami az övé.
Nyomorult tolvaj!
Nem tudja ki az, vélhetőleg egy Grimm. Ide más állat nem nagyon jön fel. Vörös szemei kitágulnak, úgy lépked lassan, szinte hangtalanul egyre beljebb a barlangba. A fény még kicsit bevilágít, de ahonnan a hangok jönnek, ott már a sötét az úr. Pontosan tudja, hogy hol hagyta a húst, és ismeri a kis barlang-zug minden szegletét.
Hátulról.
Igyekszik megkerülni a tolvajt, aki a húsából lakmározik, ám kérdéses, hogy mennyire köti le a betolakodót a hús. Aztán meglátja.
Fény és farok. Egy Halálvadász.
Kicsit visszakozik, a hátulról támadás talán mégsem a legjobb ötlet. Szárnyait megrezzenti, majd felrepül. A barlang nem túl magas, két méter talán, de pont elegendő, hogy odafentről élesen csaphasson le úgy, hogy ne sérüljön meg. Grimm Grimmet nagyon ritkán öl, általában elengedik egymást.
De nem ma. Nem őt!
Nem engedi el olyan könnyen, hiszen ellopta a húsát, megette az ételét, melyet nagy nehezen szerzett meg. Düh fortyog benne, és olyan indulatok, amiről eddig nem is tudott, nem is érzett. Ám azt érzi, hogy ez több erőt, nagyobb gyorsaságot ad neki. Mikor a plafonhoz ér, hirtelen vált irányt és lefelé indul.
Csupán pár másodperc…
Azonban a Halálvadász is mozdul. Észrevette Őt és úgy tűnik, a hús most már kevésbé fontos. Vagy legalábbis kevésbé fontosabb az életénél. A Halálvadász érzi, hogy erős ellenféllel van dolga. Talán nem is tudta, hogy ez a barlang valakié. Bár a hús eléggé el volt rejtve, ő a barlangokban él, a hegyekben, a sötétben. Farka vészesen leng ide-oda, villan rajta a fény.
Most!
Élesen előretartva karmait csap le a Halálvadászra, akinek nincs ideje arrébb mozdulni. Farkát lengeti csupán, ám éles hanggal jelzi, hogy az erőteljes karmok találtak: végigszántottak fejének lágy részén, majd megcsúsztak a páncélján. Lepattannak a karmot a páncélról, és Ő a sarokba zuhan.
Nincs idő…
Nincs idő fetrengeni, gyorsan talpra kászálódik, szárnyát magasra tárva ijeszti el a betolakodót. A Halálvadász hátrál, majd farkával próbál lecsapni, ám Ő gyorsabb. Ismét a levegőbe emelkedik, és most csőrével csap le a vörös szemekre. Szárnyaival beteríti a Halálvadász álarcát, csőrével pedig a vörös szemekbe váj. Ismét sikoltás, visítás, a Halálvadász pedig hátrál, a falnak csapódik. Ő erőteljesen csattogtatja a csőrét, kirázva belőle a nyálkás szem-darabot. A Halálvadász még mindig halkan vinnyog, nem tudja hol van. Farka ide-oda leng, és vészesen közel kerül hozzá. Szárnyaival arrébb löki magát, erős lábaival megtámaszkodik és vár. Nem mozdul.
Csak nyugalom.
A Halálvadász nem tud mit kezdeni, ide-oda mászkál, nekimegy a falnak és ismét felvisít. Ő pedig vár. Várja, mikor csaphat le végleg. Nem akarja megölni a másik Grimmet. Csak el akarja üldözni.
Takarodjon.
A Halálvadász lassan a barlang széléhez araszol, mintha farkával a falat érzékelné.
Itt az idő!
A megfelelő idő. Szárnyaival ismét feljebb löki magát, karmos lábaival pedig egy erőteljeset rúg a Halálvadász testébe. A Grimm vészesen közel kerül a barlang széléhez
Még egy.
Még egy rúgás, és a Halálvadász hangja már csupán odalentről hallatszik, éles visítással. Vakon, farkával keresve kapaszkodót zuhan lefele, kiesve a barlang szájából. Ő pedig nézi. Csak áll a barlang peremén és nézi, hogyan zuhan Grimm „társa” a halálba, a végtelenbe. Odalent hangos csattanás jelzi, hogy a Halálvadász leért. Földet fogott.
A szerencsétlen.
Még pár másodpercig mereng, nézi a testet, melyet ő helyezett oda, ahol most van. Melyet ő sebesítet meg, majd segített a halálba. Ő volt.
Én voltam.
Elégedettség tölti el, határozott büszkeség és magabiztosság. A barlangba néz, ahol látszódik a Halálvadász haláltusája, valamint a nyálka, mely az üres szemgödörből folyt ki. Tollai billegtetve sétál be a barlangba, majd élvezettel eszegeti meg a nyálkát, és a vörös szem maradványait. Élvezi a keserédes ízét, a győzelem ízét, mely az Ő dicsősége. Már nem is érdekli a hús.
A maradék hús.
Undor lesz úrrá rajta, és úgy érzi, egy másodpercet sem tud ebben a barlangban maradni. Egy másodpercet se. Elönti a gusztustalanság érzése, hogy az ő barlangjában valaki más is volt. Valaki más is evett a húsából. A szemgolyó maradványai szép lassan, élvezettel elfogynak, és határtalan büszkeséggel tölti meg testét. Hamarosan elmúlik az undor érzése, és a büszkeség veszi át a helyét. Legyőzte. Ő győzött. Ő nyert. Ő maradt életben.
Hamarosan készen állok.
Tudja, hogy mire képes. És hogy mit tud megtenni, hogy milyen erősségei vannak. Hamarosan lecsap, és ő lesz az Alfa. Hamarosan elég erős lesz, elég határozott és gyors, hogy legyőzze mostani vezetőjüket. Hamarosan ő lesz a vezető.
Hamarosan én leszek a vezető!
Vet egy pillantást a megmaradt húsra, melyet idegen szájak érintettek. Elönti a düh hulláma, átrohan testén, elmosva, elsöpörve a határtalan büszkeséget. Ettől még inkább dühös lesz. Karmaival marcangolni kezdi a maradék húst, és szép lassan minden egyes darabot a Halálvadász teste után dobál.
Nesze. Tolvaj.


//El se hiszitek, de pont 1000 szó lett.
Pontokat szeretnék kérni. //